Több a kérdés, mint a válasz a privatizáció sorsával kapcsolatosan, az új kormány hivatalba lépését követően. Egyelőre csak az biztos: a magánosítás kormányzati felügyeletét a Miniszterelnöki Hivatal (MeH), azon belül pedig Stumpf István miniszter közvetlen hatáskörébe utalják. Oda tartozik majd továbbá a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) is, amely 388 milliárd forintra értékelt állami vagyont kezel. Várhatóan ugyancsak a MeH hatósugarába kerül majd a Magyar Fejlesztési Bank (MFB), amely – eredeti profiljától eltérően – szintén ellát bizonyos állami vagyonkezelési feladatokat.
Az illetékes miniszter egyik tanácsadója lapunk kérdésre úgy fogalmazott: indokolt az eddig széttagoltan működő szervezeteket egy ernyő alatt összefogni, mert az jóval hatékonyabb állami vagyonkezelést és ellenőrzést tesz lehetővé. Mindenesetre a MeH kezében eddig példátlan méretű vagyontömeg összpontosul: az előzetes becslések szerint Stumpf István – illetve rajta keresztül Orbán Viktor miniszterelnök – közel egybillió forintos vagyon felett diszponál majd.
Távolról sem világos viszont, hogy ebben a rendszerben milyen szerepet szánnak az ÁPV Rt.-nek. Az előző kormányzat május utolsó napjaiban ugyan elkészítette a privatizáció jövőjéről és a tartósan állami kézben maradó vagyon kezeléséről szóló törvény tervezetét, ám az abban megfogalmazott tézisek a jelek szerint nem nyerték el az utódok tetszését. A 30 évre titkossá minősített dokumentum információink szerint azzal számolt, hogy a privatizációs szervezet ez év végével a cégjegyzékből való törléssel megszűnik, s jogutódja a KVI lesz. A különféle peres ügyekből származó kötelezettségekért egy – az ÁPV Rt. által képzett – tartalékalap állt volna helyt. Lehetőségként az is felmerült, hogy a még fennmaradó privatizációs tranzakciókba más állami tulajdonú szervezeteket (például az MFB-t, regionális társaságokat) is bevonnak. A tartós állami vagyont pedig egyetlen szuperholding, avagy több ágazati holding kezelné tovább.
Az új kormányzat tudomásunk szerint a tervezetből egy elemet vesz át biztosan: az ÁPV Rt. év végi megszüntetését. Addig ennek feladata lenne a „töredékprivatizácó” végrehajtása, majd a társaság tisztán vagyonkezelő szervezetté alakulna át. (Egyes források azt sem tartják kizártnak, hogy az ÁPV Rt. utódjába olvasztják majd be az MFB-t is.) A kormány mozgásterét behatárolja, hogy az átalakításokhoz több törvényt – köztük a privatizációról és a hitelintézetekről szólókat – is módosítani kell, a parlament azonban csak nyár végén ül újra össze.
Így egyelőre csupán apróbb módosításokat végeztek az ÁPV Rt. alapszabályán, például a múlt héten összevonták az elnöki és a vezérigazgatói posztot. E tisztségre az a Gansperger Gyula esélyes, aki a Fidesz ex-főkönyvelőjeként került a szervezet felügyelőbizottságába. Terveiről még nem sokat tudni, mivel elzárkózik a nyilvánosság elől. Azt viszont parlamenti bizottsági meghallgatásán kijelentette: mindenképpen megvizsgálják a nagy állami cégek gazdálkodását, igazgatóságaikban és felügyelőbizottságaikban pedig változtatásokat terveznek. Ehhez kellő muníciót szolgáltatott az ÁPV Rt. felügyelőbizottságának jelentése, az úgynevezett „Fehér könyv” is (lásd külön).
Az előző kormány privatizációs minisztere jó néven vette volna, ha a Fidesz-MPP még a kormányváltás előtt megkeresi őt terveivel. Ehelyett – mint Csiha Judit fogalmazott – Gansperger Gyula május végén megjelent az ÁPV Rt.-nél konzultációra, s beleszólt az ügyekbe. A felelősség viszont maradt a holding tisztségviselőinél. Végül abban állapodtak meg, hogy a felügyelőbizottsági tag Ganspergernek joga van vizsgálatot kezdeményezni, s megbízottjai ilyen indíttatással már tevékenykedhetnek a különböző igazgatóságokban. Bár a média egy részében ez az ÁPV Rt. átvilágításaként jelent meg, valójában az új garnitúra az átadás-átvétel feladatával volt megbízva. Szabó Pál vezérigazgató erről azt nyilatkozta, hogy az elszámolás rendben megtörtént, Gansperger és csapata nem panaszkodott.
A szervezeti és személyi kérdéseknél jóval fontosabb azonban, hogy mi lesz az ez évre meghirdetett privatizációs tranzakciókkal, miután ezek az ügyek teljesen befagytak. A vagyonkezelő felsővezetésének márciusi tájékoztatóján még a következő privatizációk szerepeltek a jelentős idei eladások között: Hungexpo Rt., Hungaropharma Rt., CD Hungary Rt. és Hajógyári Sziget Kft. Az 1998-ra szóló 17 milliárd forintos reorganizációs keretből 18 agrártársaság 4,5 milliárdot kapna, míg az erdőgazdaságok 1,5, az Antenna Hungária (AH) Rt. pedig 3,5 milliárdot. (A Bábolna Rt.-nek 3 milliárdra lenne sürgős szüksége forgóeszköz-finanszírozási gondjai enyhítésére, míg a válságkeretből 4 milliárdot vehetne föl.)
Külön történet a busztársaságok reorganizációja. Erre a feladatra 5 milliárdot szántak a tartalékkeretből, plusz a reorganizációs pénzekből 800 milliót az Erzsébet tér „kiváltására” az Üllői úton. Miniszterként utolsó, júliusi tájékoztatóján Csiha Judit úgy fogalmazott, hogy részben megoldották az erdőgazdaságok és a Volán-cégek feltőkésítését. Az akciót azonban folytatni kell. A több mint 6 ezer busz átlagos életkora 12 év, de akad köztük 25 éves is. Az állomány már évekkel ezelőtt nullára amortizálódott, ám egy három-négy éves program keretében a felét lecserélhetnék, elérve a 8 éves európai átlagkort. A folytatás mellett szól, hogy a költségvetési törvényben elfogadták a képviselők: biztosítják a keretet a több mint 10 milliárdos fejlesztéshez. Ha a Fidesz továbbra is halogat – tette hozzá Csiha Judit -, jövőre jóval többe kerül majd a program, márpedig azt megspórolni semmiképpen sem lehet.
Legkésőbb augusztus 29-ig kormányelőterjesztés készül a Recski Ércbánya Rt. további sorsáról is. A privatizációs szervezet szeptember végéig 100 millió forintos kölcsönt adott a cégnek a fenntartási költségek fedezésére. A hevesi lelőhelyen 15 évvel ezelőtt egy kormányhatározat nyomán szüntették meg a bányászatot. Azóta csak az indokolt fenntartási munkákat végzik el, s ez havonta 25 millió forintot emészt fel.
A bányát, ahonnan szakértők szerint gazdaságosan még körülbelül 36 millió tonna (mintegy 20 milliárd dollár értékű) rézérc termelhető ki, először 1991-ben kívánták magánkézbe adni. Az akkori nyertes amerikai cég azonban állami garanciát kért. A vállalat részvénytársasággá alakítását követően, 1995-ben ismét kudarcba fulladt a privatizáció, egy műhiba miatt: a pályázatot még a cégbejegyzés előtt lezárták. A tavalyi kísérlet már sikerrel kecsegtetett, ám a nyertes Oil Capital Ltd. cégről és a vele konzorciumot alkotó China Metallurgical Construction nevű társaságról hamar kiderült, hogy üres zsebbel jött ide. Ekkor fordult a privatizációs szervezet az örökös második helyezett DCI Bergbauholdinghoz, de ott is kiderült: az osztrákoknak nemcsak a 150 millió dolláros beruházásra, hanem a vételár kifizetésére is hitelt kellene fölvenniük. Ahhoz pedig, hogy kölcsönt kapjanak, aláírt szerződést kell felmutatniuk. A szerződés februárban véglegesített szövegét viszont nem írták alá az érdekeltek, mivel a tranzakció pénzügyi háttere – finoman szólva – nem volt biztosított. Időközben lejárt a végső, májusi határidő, ráadásul elment az ÁPV Rt.-től az ügyért felelős szakember is.
Az AH Rt. ügyében számos kormányhatározat és vagyonkezelői döntés született az elmúlt években, ám az egyetlen – szintén sikertelen – privatizációs kísérletre meglehetősen régen, 1995-ben került sor. A privatizációs szervezet akkori vezetői kevesellték az érvényesen pályázó TeleDiffusion de France 8 milliárd forint alatti ajánlatát. Pedig ma mindkét fél boldog lenne, ha akkor összejött volna a parti. A franciák, mint utólag bevallották, álmukban sem gondolták volna, hogy az AH Rt. megvalósítja a médiatörvényben előírt beruházásokat, továbbá komoly sikereket ér el a távközlésben – vagyis az akkorinál jóval értékesebbé válik. A magyar állam pedig (amely még abban sem volt biztos, hogy aranyrészvényt akar-e, vagy a cég egynegyedét, esetleg felét tartaná-e meg tartósan) nem lenne állandó fizetési kényszerhelyzetben, amennyiben akkor túljutott volna a tranzakción.
A sikertelen próbálkozás előtt, még 1994-ben az AH Rt.-nél kismértékű tulajdonváltás zajlott le: kárpótlási jegyeket cseréltek be részvényekre, 800 millió forint körüli értékben. Aztán 1996-ban ismét nekifutottak a privatizációs tendernek, ám csak a tájékoztató jelent meg, a versenykiírás nem. Ezt követően – egy újabb kormányhatározat értelmében – tavaly december végéig kellett volna végbemennie a privatizációnak; ez a határidő is elmúlt.
A kormányzat és az ÁPV Rt. görcsös félelme a döntéstől, illetve attól, hogy fizetni kell, jól nyomon követhető az AH Rt. sorsában. A médiatörvény által meghatározott beruházások például 4 milliárd forintba kerültek: erre hosszas vajúdás után adott csak 2,5 milliárdot az ÁPV Rt., alaptőke-emelés formájában. A műsorszórás technikai hátterének biztosításánál sokkal nagyobb lehetőségnek ígérkezik a távközlés. Az AH Rt. már meglévő beruházásaira – országos digitális mikrohullámú gerinchálózatára és műholdas adatátviteli szolgáltatásaira – szeretne építeni. A vagyonkezelő ehhez az alaptőke kétlépcsős megemelését ígérte tavaly decemberben. A feltételek teljesültek, a társaság letette a középtávú üzleti stratégiáját. Az összesen 3,5 milliárdos tőkeinjekció azonban újfent elmaradt; a privatizációs szervezet szerint az üzleti elképzelések nem eléggé megalapozottak. Katona Kálmán hírközlési miniszter első bemutatkozásakor azt mondta: az új kormány meg akarja tartani az Antenna-pakettek 50 százalékát plusz egy szavazatot, s az ügyben már készül is a legújabb előterjesztés.
Feladat tehát lenne bőven, s ezek egy része kimondottan sürgetőnek tűnik. A döntések késleltetése pedig nemcsak a stratégiai társaságokat hagyja bizonytalanságban, hanem az egyes tranzakciók költségét is növelheti.
