Van-e különösebb jelentősége annak, hogy a Tőzsdetanács elnöki posztjáért harcolók – Ön mellett Czirják Sándor és Rotyis József – több éven át a Magyar Nemzeti Bankban pallérozódtak, mi több, az egykori alelnök kivételével friss diplomásként ott is kezdték szakmai pályafutásukat?
– A bank- és a brókerszakmában ma vezető pozíciókat betöltők jelentős része valóban életének valamilyen szakaszában a jegybankban dolgozott. A rendszerváltás előtt ugyanis kevés munkahely közül válogathattak azok, akik a pénzügyi szektorban kívántak tevékenykedni. Ne feledjük, a nyolcvanas évek közepén még alig néhány bank működött, brókercégek pedig nem is léteztek.
Tíz évvel ezelőtt a devizaszakmától átpártolt a brókerekhez.
– Londonból visszatérve is érdekes munkám volt a jegybanknál, ám folyton beleütköztem abba, hogy sokszor nem üzleti, hanem politikai szempontok érvényesültek. Ettől egyre jobban elment a kedvem. Ugyanakkor a nyolcvanas évek végén már azt is lehetett látni, hogy a kisebb szervezetekben sok érdekes dolog történik. Így kapóra jött, hogy a Budapest Bank és az osztrák Creditanstalt létre akarta hozni közös brókercégét, s engem kértek fel ügyvezető igazgatónak.
A Co-Nexus után másodikként megalakult brókercég az irányítása alatt az első helyre küzdötte fel magát.
– Sikerünk titka egyértelműen az, hogy jó csapatot tudtunk összeverbuválni. Jellemző, hogy akikkel együtt kezdtem, azok nagy része nyolc évvel későbbi távozásomkor is ott dolgozott. Ugyanakkor az újonnan jöttek is sokat tettek hozzá a cég eredményes működéséhez. Ezek az emberek mindig kreatívak voltak. Nem véletlen, hogy a nagy üzleteink kivétel nélkül újításon alapultak. Bizonyára sokan emlékeznek, milyen vihart kavart 1992 decemberében a Danubius Hotels részvényeinek kibocsátása, amelyet mi szerveztünk. Ez volt az első tömeges jegyzés, melynek során az E-hiteltől kezdve szinte valamennyi kedvezményes konstrukciót bevetettünk. Bár akkor sokan bíráltak minket, később a jegyzők igen sokat kerestek e papírokon. Mi indítottuk el 1993-ban az első hazai befektetési alapot is. Később – szintén újdonságként – egy külföldi cég részvényeit hoztuk Magyarországra, majd megszerveztünk egy külföldi részvényekbe fektető alapot. Emellett nagy részvénykibocsátásokban vettünk részt, illetve külföldi tőzsdei bevezetéseket készítettünk elő.
A tavalyi állásváltoztatása példaértékű. Az itt letelepedett külföldi cégeknél az a bevett szokás, hogy néhány éves átmenet után saját, otthonról hozott vezetőiket magyarokra cserélik. Arra viszont – az Ön esetén kívül – a mai napig nem volt példa, hogy egy jelentős külföldi vállalat a székhelyén is magyar menedzsert alkalmazzon.
– Mivel az általam irányított cég meglehetősen eredményes volt, a Bank Austria vezetősége úgy vélte, hogy ezt a sikert át lehet ültetni a közép- és kelet-európai régió többi országára.
Legalább ennyire váratlan volt, hogy egy év után kurtán furcsán távozott.
– Én sem így terveztem. Pedig határozott elképzeléseim voltak arról, mit kell tenni a bank egészének sikerességéhez. Ennek érdekében jelentősen csökkentettük a létszámot, a két befektetési bankot összeolvasztattuk. Éppen ez utóbbival kapcsolatban voltak nézeteltéréseim a tulajdonosokkal. A szükséges átstrukturálás után én egy új bankot szerettem volna kialakítani, új szervezettel, koncepcióval, stratégiai célokkal, s természetesen új emberekkel. Miután ezt az elképzelésemet nem sikerült elfogadtatnom, a távozás mellett döntöttem.
Felmondási ideje az év végéig tart. Eldöntötte már, hol folytatja?
– Egyelőre nem köteleztem el magam sehova. Ezt az időt arra kívánom felhasználni, hogy végiggondoljam, mit szeretnék csinálni a jövőben. Mindenesetre egyáltalán nem biztos, hogy az értékpapírszakmában folytatom. Nem zárom ki azt sem, hogy az államigazgatásban vagy a bankszférán kívül helyezkedjem el, noha most nincsenek ilyen irányú terveim.
A Tőzsdetanács elnökeként sincs könnyű helyzetben. Neves elődök – Bokros Lajos, Járai Zsigmond – után látja el ezt a feladatot ráadásul olyan helyzetben, amikor a pesti börze soha nem látott mélypontról próbál elrugaszkodni. Ugyanakkor a brókercégek számának évek óta jósolt tizedelése is éppen mostanában indult be. Mit tehet ebben a helyzetben?
– A tőzsdének mindig vannak fel-, illetve lefelé tartó szakaszai. Ezzel tehát nem érdemes foglalkozni. Annál inkább azzal, miként lehet a BÉT-et biztonságosabbá és hatékonyabbá tenni, ez pedig független az árfolyamok alakulásától, A mostani zuhanás egy szempontból mindenképpen jól jött, nevezetesen: konkrét példákon keresztül rávilágított azokra a problémákra, amelyeket meg kell oldani. Két fő célt tartok szem előtt. Egyrészt el kell érni, hogy a hazai brókercégek biztonságosan működjenek. Másrészt meg kell próbálni versenyképessé lenni a pesti tőzsdét a külföldiekkel szemben; el kell jutni odáig, hogy a magyar papírokkal itt kereskedjenek. A következő tíz évben a BÉT-nek meg kell találnia a helyét az európai tőzsdekoncentrációs folyamatban, igazolva létjogosultságát.
Simor András 44 éves, 1976-ban végzett a budapesti közgazdasági egyetem nemzetközi pénzügyi szakán. Első munkahelye a jegybank volt; a devizagzdálkodási osztályon 1979-ig előadóként dolgozott. Onnan Londonba vezetett az útja, ahol addigi munkahelye leánybankjánál, a Hungarian International Banknál volt osztályvezető. Az anyaintézményhez, egészen pontosan a devizagazdálkodási főosztályhoz 1985-ben tért vissza, főosztályvezető-helyettesként. Négy évvel késöbb a Credintanstalt Értékpapír Rt. ügyvezető igazgatója, majd 1997-ben a bécsi CA IB Investment Bank vezérigazgatója lett. Utóbbinál ez év nyarától december végéig felmondási idejét tölti. 1998. szeptember 25-től a tavaszi éves rendes közgyűlésig a Tőzsdetanács elnöke.
