Gazdaság

SIÓ-ECKES KFT. – Lédús tervek

A gyümölcslégyártás a privatizált magyar élelmiszeripar "fenegyereke". Agresszív marketing és meredeken emelkedő termelés jellemzi. A túlfejlesztett kapacitásokból több száz millió dolláros exportra is futja a keleti régióba. A német Eckes AG öt évvel ezelőtt vásárolta meg a siófoki Sió-Nektár Kft.-t. A Sió-Eckes - tudtuk meg Tóth Zsolt ügyvezető igazgatótól - tavaly már az egy évvel korábbinál ötödével több gyümölcslevet értékesített.

Sok szűk esztendő után tavaly végre szépen gyarapodott a hazai gyümölcsléfogyasztás.

– A 220 millió literre taksált hazai gyümölcslépiac az elmúlt évben 12 százalékkal gyarapodott; a cégünk forgalma több mint 20 százalékkal, 4,2 milliárd forintra nőtt. Az értékben mért piaci részesedésünk eközben 25-26 százalékra emelkedett. Az idén 20-30 százalékos növekedést terveztünk, ezt azonban némileg csökkenti az oroszországi helyzet miatt akadozó export. A társaság egyébkén az elmúlt két-három évben megkétszerezte a kapacitásait, így most 160 millió doboz gyártására képes.

Az ádáz versenyben lehet-e már nyereségre számítani?

– A honi piacon még mindig az önköltséghez közeli árakkal dolgoznak a gyümölcslégyártók. Ez egyébként keresletet is indukál, hiszen a tavalyinál csak néhány forinttal magasabbak az árak. A jövedelmezőség javulására csak egy-két év múlva, a piac tisztulásával lehet számítani. Persze a sikeres innovációval elérhető növekedés kapuja minden piaci szereplő előtt nyitott. Ilyen „fegyvertény” volt a Sió-Eckes részéről az idén a Granini és a FruchtTiger termékcsalád bevezetése.

A kész gyümölcslé exportja leáldozóban van. Milyen lehetőségeik vannak a kiesés pótlására?

– A tavaly legyártott 100 millió doboz Sió-Eckes gyümölcslé 15 százaléka ment külföldre – mintegy 90 százalékban a FÁK-piacra, elsősorban Oroszországba. Több gyártó is létesített már ott helyi gyártóüzemet, vegyesvállalati formában. A német befektetéseket az átgondolt, a kockázatokat és lehetőségeket rendkívül alaposan mérlegelő körültekintés jellemzi. Az esetleges helyi gyártás eldöntése előtt nem csak a közvetlen beruházás lehetőségét, hanem az együttműködés más módjait, például a bérgyártatást is megvizsgálják. Az oroszországi pénzügyi válság miatt most valamennyi piaci résztvevő újból átgondolja, esetleg át is értékeli elgondolásait.

Az orosz válság mennyire súlyosan érinti a Siót?

– A minap érkeztem vissza Moszkvából. Ma szerintem nincs ember, aki a válság kimeneteléről, időtartamáról pontos előrejelzést tudna adni. Az orosz krízissel kapcsolatos kockázatokra pedig sehol sem vállalnak garanciát.

Milyen értékesítési, külpiaci gondot okoz, hogy máris kifogyott az üdítős exporttámogatási keret? Milyen szabályozási változással kellene az új kormánynak segíteni a cégeket?

– Tény, hogy a direkt támogatás megvonásával a magyar gyümölcslevek külpiaci versenyképessége jelentősen romlik. A közvetett típusú támogatásokra biztosított források meghatározásakor figyelembe kellene venni több szempontot; például azt, hogy a magyar gyümölcslé keresett és eladható élelmiszer-ipari termék, s az országban az exportra létrehozott kapacitások több ezer embernek adnak munkahelyet, elsősorban gazdaságilag hátrányos helyzetű régiókban. A legfontosabb azonban talán az lenne, hogy a források elosztásában a szakmai szövetségek munkájára támaszkodjanak.

Mit remélnek a következő évektől? Ön szerint hány gyümölcslégyártó cég éli meg az ezredfordulót?

– Nincsenek illúzióim. A verseny nem lankad, de a fogyasztás bizonyára az életszínvonallal együtt növekszik majd. A gyümölcslékivitel mennyisége drasztikusan vissza fog esni; talán a kihelyezett gyártással, a márkanév, licenc eladásával, sűrítmény szállításával továbbra is részesülhetünk a keleti piacok élénkülő forgalmából. Az uniós csatlakozás mindenképpen előnyöket tartogat – egyebek mellett az olcsóbb, ma még import alapanyagok beszerzésében és a bővülő piac okán. Ami pedig a koncentrációt illeti, a külföldi tapasztalatok alapján a jelenlegi 26 cégből lehet, hogy csak tízegynéhány tőkeerős nagyvállalat marad talpon. Több gyártó már eddig sem bírta az árversenyt.

Tóth Zsolt 34 éves, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán diplomázott, majd Ferihegyen üzemeltető mérnökként, a Megatech Kft.-nél pedig ügyvezető igazgatóként dolgozott. Mai cégéhez 1992-ben került; előbb értékesítési vezetőként, később ügyvezető igazgatóként tevékenykedett. Hat évnyi sikeres munka után azonban – közös megegyezéssel – hamarosan megválik a vállalattól, hogy új szakmai kihívásoknak tehessen eleget. Utódja, a 44 éves Fazekas Endre – aki tíz éven keresztül a McDonald’s Magyarországi Étterem Hálózat Kft. ügyvezető igazgatójaként szerzett vezetői tapasztalatokat – az idén szeptembertől áll a Sió-Eckes Kft. alkalmazásában, s október elsejével foglalja majd el az ügyvezetői széket.

Itt állíthatod be, hogy a Google kereső elöl hozza a 24.hu-s találatokat

Ajánlott videó

Olvasói sztorik