Hat óra – ennyi munkaidő után fárad ki pszichológusok szerint annyira az ember, hogy zuhanni kezd a termelékenysége, ügyetlenebb lesz és kevésbé precíz. A hivatalos munkanap mégis nyolc órából áll, és aki kevesebbet akar dolgozni, azt lusta munkakerülőnek tartják.
A hatórás munkanap támogatói szerint ez hülyeség: a végén úgyis körülbelül ugyanannyi munkát végez el a nyolcórás dolgozó, mint a hatórás, pláne, ha a kimerültség miatt igénybe vett betegszabadságokat is hozzászámoljuk. Viszont a hatórás eközben emberi életet tud élni, míg a nyolcórás nem.
Nekünk nyolc?
Hát most majd kiderül, hogy mi az igazság. Ugyanis Svédország második legnagyobb városának, Göteborgnak az önkormányzata példátlan léptékű társadalmi kísérletbe kezdett.
Az önkormányzat idősgondozó szolgálatának egy részét átállítják – a fizetés csökkentése nélkül – hatórás munkanapra, míg a másik részét nyolcórás foglalkoztatásban tartják.
Egy év múlva összehasonlítják a két csoport teljesítményét, és akkor eldöntik: bevezessék-e a helyi közigazgatás egészére a könnyített munkanapot avagy sem.
Hatórás hajrá
Ez az ötlet egyébként időről időre visszatér. Talán a leghíresebb példája a megvalósult dolgozói álomnak éppen a kapitalizmus egyik nagy ikonjának, a reggeli kukoricapehely feltalálójának, W.K Kelloggnak a gyára volt. A gyáros ugyanis a három nyolcórás műszakot lecserélte négy hatórás műszakra. És láss csodát: több száz új állás keletkezett, csökkentek a gyártási költségek és a dolgozók is boldogabbak lettek.
A rendszer – ilyen vagy olyan formában – egészen 1985-ig működött, ám akkor újra bevezették a nyolcórás munkanapot.
Uniós adatok tanúsága szerint azonban könnyen lehet, hogy a polgármester ellenzékének van igaza, akik szerint a göteborgi kísérlet demagóg választási trükk.
A görög és a dán modell
Az amerikai The Atlantic magazin gyűjtése szerint az EU legkeményebben dolgozó munkásai a görögök és az osztrákok – mindkét nemzet fiai és lányai heti 44 órát dolgoznak.
A „lusta”dánok jó, ha kitöltik a heti 39 órát. Csakhogy a görögök buzgósága a termelékenységben egyáltalán nem köszön vissza, míg a dánok Európa legjobb dolgozói közt vannak.
(Persze az ilyen adatok hátterében sokszor a gépesítettség áll: a jobb technológia növeli az egy munkaórára jutó termelékenységet.) Mi magyarok heti kicsit több mint 40 órát dolgozunk, ám a termelékenységünk a görögökénél is rosszabb.
Szorgalom és ész
Egy 2012-es kutatás szerint a munkaidő hossza és a termelékenység közötti összefüggés meglehetősen bonyolult. Biztosan kimondható, hogy a gazdagság ma már nem elsősorban a ledolgozott emberóráktól függ, hanem sokkal inkább a felhalmozott tudástól és technológiától.
Eléggé egyértelmű az is, hogy az emberek hatékonyabban dolgoznak, ha korlátozzuk az adott feladat elvégzéséhez adott időt. Ugyanakkor az, ha valaki túl keményen dolgozik, összességében ront a teljesítményén: hamarabb lesz például beteg.
Persze a gazdaság természetének a változásával alakulhat az optimális munkaidő hossza is. Könnyen lehet, hogy a tudásalapú gazdaság szellemi dolgozóinak hatékonyságát valóban hosszabb távon is növelné a rövidebb munkaidő.
Majd Göteborgban kiderül.
