Átmozgatja a piacot a kereskedelmi törvény

Két hónapja fogadta el a parlament, de csak az év közepén, június elsején lép hatályba az általános jellegű – azonban az ambiciózus jogszabálycím ellenére a kereskedelem teljeskörű szabályozását mégsem tartalmazó – új kereskedelmi törvény.

A törvény egyik maghatározó újdonsága – a kereskedelmi tevékenység egyes feltételeinek (például az üzletek nyitvatartási idejének) meghatározásán túl – a jelentős piaci erővel történő visszaélés tilalma. A jelentős piaci erőt – amelynek fennállása önmagában nem tiltott – nem piaci részesedéshez vagy százalékos értékhez kötődik, hanem abszolút számokkal, árbevételi küszöbbel határozza meg. Ezek szerint egy vállalkozás, vagy vállalkozáscsoport (ez utóbbi akár lehet egy beszerzési szövetség is) jelentős piaci ereje fennáll, ha az előző évben kereskedelmi tevékenységéből származó nettó árbevétele 100 milliárd forint felett volt.

Ugyanakkor a jogalkotó e szigorú küszöb mellett egy rugalmasabb definíciót is alkalmaz. Eszerint a jelentős piaci erő fennállhat akkor is, ha ugyan a vállalkozás nem éri el a fenti küszöbszámot, azonban a piac szerkezetéből és a vállalkozás, vagy vállalkozáscsoport helyzetéből adódóan az „a beszállítóval szemben egyoldalúan előnyös alkuhelyzetben van vagy abba kerül”. Azok a vállalkozások tehát, amelyek ténylegesen ésszerűen megkerülhetetlen szerződéses partnernek minősülnek a beszállítók szempontjából – és így a piacra jutást széles körben képesek befolyásolni – különös figyelemmel kell eljárjanak még abban az esetben is, ha első látásra nem esnek a törvény hatálya alá.

Beszállítók védelme

A törvény a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozások által elkövethető visszaéléseket a „különösen” szófordulattal sorolja fel. Ebből világossá válik, hogy nemcsak az ott megnevezett egyes visszaélések tiltottak, hanem bármilyen egyéb, azokkal azonos hatású magatartás is. Nézzünk néhány példát a visszaéléstípusokra!

A szerződések esetén a jogalkotó visszaélésnek tekinti a tisztességtelen kockázatmegosztást eredményező – például a raktározási és marketing költségek aránytalan részének áthárítását a beszállítóra – vagy az indokolatlan utólagos változtatást engedő feltételeket. Ezen felül a törvény általánosságban is tiltja a beszállítók közötti diszkriminációt (tehát az objektív gazdasági indokot nélkülöző különbségtételt).
A jogszabály ugyancsak tiltja az értékesítési lehetőségekhez – így például az áruházak helykínálatához, polcaihoz – való hozzáférés indokolatlan korlátozását is, hiszen ez nélkülözhetetlen eszközhöz való hozzáférést zárna ki. Ebben a körben természetesen nem hagyható figyelmen kívül, hogy minden áruház véges helykínálattal rendelkezik és valamilyen módszerrel ki kell választania azon beszállítókat, akiknek helyet nyújt. A kiválasztásnak azonban transzparensnek, követhetőnek és diszkriminációmentesnek kell lennie. Ez pedig a gyakorlatban akár az aukciót sem zárja ki.

A kis versenytársakat is védik

Az új kereskedelmi törvény két olyan korlátozást is tartalmaz, amely nem a beszállítót, hanem elsősorban a kis versenytársakat védi a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásokkal szemben. Egyrészt megtiltja az olyan kikötéseket, amelyek arra kötelezik a beszállítót, hogy egy adott kedvezményt kizárólag a jelentős piaci erővel rendelkező kereskedőnek nyújtson, másrészt nem engedi meg a beszerzési ár alatti értékesítést.

Ez utóbbi fordulat sokáig nem szerepelt a tervezet szövegében, azonban – feltehetőleg politikai nyomásra – mégis bekerült a végső törvényszövegbe. A rendelkezés célja, hogy a hosszú távon veszteséges eladást finanszírozni nem képes kis versenytársakat védje a jelentős piaci erővel rendelkező kereskedőkkel szemben, akik az egyes termékeket számlázási áron alul értékesítve a keletkező veszteségeket más bevételeikből tudják fedezni.

Az ördög a részletekben

A törvény a GVH hatáskörébe utalja a rendelkezések kikényszerítését, amely így versenyfelügyeleti eljárást indíthat a jogsértés gyanúja esetén. Az eljárás akár egy beszállító, akár egy más érdekelt versenytárs bejelentése alapján is megindulhat.
A GVH eljárására ugyanazok az elvek az irányadóak, amelyek az erőfölénnyel való visszaélés gyanúja esetén tartott vizsgálatokat szabályozzák. Ezek szerint tehát úgynevezett „hajnali rajtaütést”, vagyis előzetes figyelmeztetés nélküli helyszíni vizsgálatot is tarthat a versenyhatóság a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásnál. Ennek során a vizsgálók a vállalkozás bármely helyiségét és a vezető tisztségviselők magáncélú helyiségeit – például a menedzser gépjárművét– is átkutathatják terhelő bizonyítékot keresve. Bár a hajnali rajtaütés – mint az állampolgári jogokat súlyosan korlátozó intézkedés – előzetes bírósági engedélyhez kötött, a gyakorlatban a hatóság megalapozott gyanúja esetén a bíróság általában nem utasítja vissza a kérelmet.

Tisztázatlan kérdések

A törvényről általában elmondható, hogy sok helyen pontatlan, ellentmondó rendelkezéseket tartalmaz, a fogalmak nem elég egyértelműek. A szankciók terén is bizonytalanság mutatkozik, ami különösen azért nagy hiányosság, mert enélkül a törvény kikényszerítése nem tűnik biztosítottnak. Komolytalan szankciók alkalmazása esetén a törvény ugyanis nem lesz képes arra, hogy elérje a kívánt hatást és védelmet nyújtson a kedvezőtlenebb alkupozícióban lévő piaci szereplőknek. A gyakran homályos fogalmazás pedig tág mozgásteret biztosíthat a rendelkezések eltérő értelmezéséhez.