Feketén? Fehéren!

Világeseményektől függetlenül, a mínuszos hírek mezőnyében is elveszett az az információ, miszerint a Magyar Vöröskereszt észak-budai szervezete és a Budapesti Munkaerő-piaci Intervenciós Központ újfent elindította szakképesítést adó ingyenes dajkatanfolyamát. Pedig a kezdeményezés abban a tekintetben mindenképpen jövőbe mutató, hogy a támogatandó szakképesítések körének meghatározásával a gyorsan változó munkaerő-piaci igényekre próbálnak meg reagálni. Ez lehet a jövő útja? Annyiban mindenképpen, hogy a tavaszi nagy megmérettetésre gyúró politikai erők többsége a foglalkoztatáspolitikájában már nem az átfogó, nemzetgazdasági szintű csodaszereket erőlteti, hanem szelektív megoldási javaslatokra törekszik.

A munka világa, 2006. január* HIVATALOS MUTATÓK Foglalkoztatottak létszáma: 3 millió 898 ezer fő Foglalkoztatási ráta (foglalkoztatottak súlya a 15-74 éves népességben): 50,5 százalék Aktivitási arány (foglalkoztatottak és munkanélküliek súlya a 15-74 éves népességben): 54,6 százalék Munkanélküliségi ráta: 7,5 százalék BECSÜLT LÉTSZÁMOK Minimálbéren bejelentett foglalkoztatottak: 1,0-1,4 millió fő Feketén foglalkoztatottak: 200-400 ezer fő Távmunkában alkalmazottak: 35-40 ezer fő Részmunkaidőben foglalkoztatottak: 150-180 ezer fő *A megelőző három hónap átlagos mutatói. Forrás: KSH, Figyelő

A sorból egyelőre kilóg a legnagyobb ellenzéki tömörülés, a Fidesz, amelynek munkaerőpiaccal kapcsolatos elképzelései közül a 10 százalékpontos járulékcsökkentési terv szólt a legnagyobbat. „Munkanélküli és munkanélküli között nincs különbség” – indokolja Bernáth Ildikó, a Fidesz munkahely-teremtési programjának szóvivője, miért tart ki a párt az átfogó ötlete mellett, amelyet számos kritika ért. Miközben a polgári párt ettől 200 ezer új munkahelyet és 600 milliárd forint pótlólagos költségvetési bevételt vár, a kormányzó erők szerint egy ilyen húzás csak ebben az évben 600 milliárdos lyukat ütne költségvetésen, helyesebben a társadalombiztosítási alapok kasszáján, amit Bernáth természetesen vitat: 1998 és 2002 között 39-ről 29 százalékra csökkent a járulék mértéke úgy, hogy a kassza bevétele 410 milliárddal nőtt, a hiánya a harmadára esett vissza. Azt már nem tette hozzá, hogy eközben a minimálbér is nőtt, azt viszont igen: a legnagyobb ellenzéki párt foglalkoztatáspolitikai illetékesei részletesebb elképzeléseiket a március 18-ai kongresszus után hozzák nyilvánosságra.

A nyomasztóan alacsony, 50,4 százalékos foglalkoztatási ráta mellett a fekete- és szürkemunka magas aránya a magyar munkaerőpiac rákfenéje – állítják egybehangzóan a lapunk által megkérdezett szakértők. Mindezt megspékeli a híresen csekély mobilitás, valamint az ezredforduló óta felerősödött szerkezeti váltás negatív foglalkoztatási hatása: a kilencvenes években betelepedett, alacsony kvalifikációjú élőmunkát igénylő beruházások tömeges kivándorlása az olcsó munkaerőt ígérő országokba, régiókba. Közben az állam óvatos becslések szerint is százmilliárdos nagyságrendű éves bevételkiesést szenved el a be nem fizetett közterhek miatt. Igaz, a „fű alatt” foglalkoztatottak 200-400 ezer fősre taksált tábora jóval kevésbé népes, mint azoké, akiket – legalábbis hivatalosan – minimálbéren alkalmaznak. Utóbbiak létszáma ugyanis 1,0-1,4 millióra, a foglalkoztatottak 3,8 millió körüli teljes létszámának mintegy harmadára tehető.

ÖSZTÖNZŐK. Nem meglepő, hogy a pártok a beszédesen alacsony foglalkoztatási szint feljebb tolását a „zsebbe finanszírozás” kifehérítésével képzelik el. „Ez persze nem elég” – figyelmeztet Simon Gábor, az MSZP országos választmányának elnöke, aki szerint féleredmény, ha valaki a feketemunka kategóriából a minimálbérre bejelentettek közzé sorolódik át. A nagyobbik kormánypárt ezért a munka világában egyfajta szemléletváltást igyekszik katalizálni, ami egyszerre érinti a kínálati és a keresleti oldalt.

Bernáth Ildikó, Fidesz: “Munkanélküli és munkanélküli között nincs különbség.”

Simon szerint a közepes vagy annál kisebb méretű vállalatok esetében sem lehet már az a versenyképesség alapja, mekkora sikerrel tudják feketén foglalkoztatni dolgozóikat. Azt belátja, hogy a megváltást aligha lehet központi döntéstől remélni, viszont ösztönzőket említ, amelyek elősegíthetik a munkaerőpiac öntisztulását. Ezek egyike, hogy közbeszerzési pályázatokon kizárólag a rendezett munkaügyi hátterű cégek indulhassanak, mi több, ez a kritérium a különböző támogatási formák igénybevételekor is elvárás legyen a pályázókkal szemben. A választmányi elnök úgy véli, a pártja által beharangozott 400 ezer újonnan teremtendő munkahelyből mintegy 350 ezer az építőiparban és a hozzá beszállítói szálakkal kötődő nemzetgazdasági ágakban jöhet létre, nem elhanyagolható részben az illegális szerződések törvényessé tételével. „Az eddig feketén dolgozók kifehérítésének hatása beletartozik a 10 százalékpontos járulékcsökkentéstől várt 200 ezer új munkahelybe” – tette pontosabbá a képet Bernáth Ildikó is, kiegészítve azzal, hogy a pártja által beígért 500 milliárdos, munkahelyteremtést ösztönző támogatás, továbbá a Széchenyi Terv folytatása révén összességében félmillióval is növelhető az új munkahelyek száma 2010-ig.

A képzési szerkezet és munkaerő-piaci kereslet közötti szakadék eltüntetése közös eleme a választási programoknak. A szocialistákhoz hasonlóan emellett kardoskodik az MDF, miután szerintük a képzés nem megfelelő minősége, valamint a túlképzés egyaránt okozója a pályakezdő munkanélküliek kirívóan magas számának. Tóth Tihamér, az MDF Zala megyei képviselőjelöltje – aki az Antall-, majd a Boross-kormányban is volt munkaügyi államtitkár – a Figyelőnek elmondta: a szakképzési rendszer átalakításában pártja a kamaráknak szán meghatározó szerepet.

Az általános megoldások korlátozott érvényesíthetősége miatt a szabad demokrata programnak is kulcseleme a decentralizáció. „Az átfogó központi intézkedések helyett a párt a helyi és specifikus megoldások híve” – fogalmazott Csepeli György, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium politikai államtitkára, aki szociológusként az SZDSZ foglalkoztatáspolitikai programjának egyik felelőse. Szerinte a legalacsonyabb iskolai végzettségűek, illetve a pályakezdő diplomások munkaerő-piaci beilleszkedését eltérő módon kell támogatni. Példaként említette az e-learninget mint a távoktatás hatékony és olcsó formáját a fiatalok számára. Ez például a miskolci központú digitális középiskolában működik; az eddigi tapasztalatok kedvezőek, ám ez az út nem járható az idősebbek esetében.

Csepeli György, SZDSZ: „Másként kell támogatni az alacsony végzettségűeket és a pályakezdő diplomásokat.”

A regionális eltérések csillapítását az MDF is elsődlegesnek tartja, s ennek eszközét a célzott, a kritikus helyeken bevezethető alacsonyabb minimálbérben látja. A két kis párt, illetve részben az MSZP megközelítését Fóti János és Lakatos Miklós tavalyi munkaerő-piaci tanulmánya is alátámasztja, amelyben a szerzők megállapítják: a nyugati és központi fejlett, illetőleg a kedvezőtlen helyzetben lévő északi és keleti régiók közötti markáns különbségek megyei és kistérségi szinten még élesebben jelentkeznek. Csepeli szerint minden kistérségnek rendelkeznie kellene saját foglalkoztatási koncepcióval, tekintettel arra, hogy a legegyszerűbb helyben feltérképezni, mekkora munkaerő-mennyiséget képes felszívni a lokális piac, és milyen szerkezetben.

LEMARADÓK. A hátrányból indulók támogatását a kimondottan számukra kidolgozott programokkal képzeli az MSZP, amelyekben a közmunka és a speciális foglalkoztatási formák – például a táv- és részmunka – egyaránt helyet kap. „Az alapelv, hogy segély helyett bért kapjanak az érintettek” – fogalmazza meg a lényeget Simon Gábor választmányi elnök. Ezen a téren nem először cseng össze az SZDSZ és az MDF programja: az alacsony iskolai végzettségűek fájdalmasan magas inaktivitására mindkét tömörülés jó gyógyírnek gondolja az élethosszig tartó tanulás (erről cikkünket lásd a 38-39. oldalon) támogatását.

A nők munkaerő-piaci helyzete egyaránt szívügye a Fidesznek és az SZDSZ-nek. A polgári párt szakembere hosszabb távon a demográfiai helyzet kedvező változását várja attól, hogy a nők kirívóan alacsony aktivitási rátáján az atipikus foglalkoztatási formák elterjesztésével javítsanak. „A rész- és távmunka révén ugyanis elkerülhető lenne, hogy a kisgyermeket nevelő anyának választania kelljen a család és a munkahely között” – magyarázza Bernáth Ildikó, elismerve: különösen a teljes foglalkoztatásból mindössze 1-2 százalékot kihasító távmunka elterjedését akadályozza az alacsony hazai internetes penetráció és a drága világháló-használat. Ám ezen a Fidesz – amennyiben kormányra jut – kész gyorsan segíteni annak érdekében, hogy a nem rendhagyó formákkal is növelje a foglalkoztatottságot. Az atipikus formák közül különösen a részmunkaidő lehet szerintük alkalmas a munkaerőpiacon hátrányos helyzetből indulók problémáinak kezelésére. A teljes tortából szintén elhanyagolható, 4-5 százalékos szeletet képviselő forma elterjedése persze csak attól kezdve válhat realitássá, ha a munkaadónak megéri például két részidős alkalmazottat leigazolni egy főállású helyett.

A rugalmas foglalkoztatási struktúra is közös ismérve az elképzeléseknek, és annak értelmezésében sincsenek egetverő eltérések: egyszerre van szó földrajzi értelemben vett flexibilitásról, valamint a nem hagyományos foglalkoztatási formák favorizálásáról. Előbbinek elsődleges kerékkötője a magyar munkaerő mobilitásának teljes hiánya, amit a szociológus Csepeli a lakásrabszolgaság jelenségére vezet vissza. Őry Csaba, az Európai Parlament fideszes képviselője, a foglalkoztatási ügyekkel foglalkozó bizottság tagja, egy korábbi nyilatkozatában szintén problematikusnak mondta, hogy az ország fejletlenebb régióiból képtelenség átcsábítani oda az embereket, ahol munkaerőhiány van. A problémára ígéretes, bár a hazai viszonyok ismeretében jelenleg még kissé utópisztikus megoldást kínál az SZDSZ: az uniós mobilitás évének nyitányaként interneten meghirdetett egymillió állás mintájára országos munkaerő-piaci portál létrehozását szorgalmazzák. Ez nem lebecsülendő, de önmagában ettől még aligha lehet arra számítani, hogy – a 2010-es uniós célkitűzésnek megfelelően – a munkaképes korú magyarok több mint kétharmada alkalmazásban álljon az eurócsatlakozáskor.

A pártprogramok főbb ígéretei MSZP • 400 ezer új, 200 ezer megszűnő álláshely, azaz plusz 200 ezres egyenleg • Évente 50 ezren juthatnak jellemzően 9 hónapnyi közmunkához • Megújuló oktatási és felnőttképzési rendszer; az élethosszig tartó tanulás feltételeinek tartalmi, módszertani és szervezeti bővítése • A pályakezdők, a gyermekgondozás után munkába állók, az ismételten elhelyezkedni kívánó idősebbek és a megváltozott munkaképességűek kiemelt támogatása • Védett munkahelyek kialakítása az integrált munkahelyek mellett a fogyatékkal élő embereknek • Rugalmas foglalkoztatási formákkal helybe vitt szolgáltatások és információk a sajátos élethelyzetben lévőknek • EU-programok a hátrányos helyzetűek munkába állásának elősegítésére • A heti törvényes munkaidő csökkentése, a munkaközi szünet beépítése a napi munkaidőbe FIDESZ • A tb-járulékok leszállítása 29-ről 19 százalékra • Munkahelyteremtést ösztönző támogatások • Atipikus foglalkoztatási formák elterjedésének támogatása • A nők foglalkozatási szintjének, a kisgyermekes anyák munkavállalási feltételeinek javítása • EU-programok a hátrányos helyzetűek munkába állásának elősegítésére SZDSZ • Járulékkedvezmény a tartós munkanélküliek munkába állásához • Az alacsony végzettséget kívánó munkák terheinek csökkentése • A szakmaszerkezet korszerűsítése, összehangolása az uniós szerkezettel, a felhasználók igényeinek követése a kamarák, szakmai szervezetek bevonásával • Az élethosszig tartó tanulás alternatív formáinak támogatása • A munka világába (vissza)vezető szociális támogatási rendszer • Pályázati program vállalkozások számára, elősegítendő a roma munkavállalók foglalkoztatását • A fogyatékkal élő embereket foglalkoztató cégek előnyben részesítése a közbeszerzéseken MDF • Egykulcsos adó a munkába állás lehetőségeinek növelése érdekében • A társadalombiztosítási járulékok szelektív mérséklése • Új foglalkoztatási törvény, a foglalkoztatási szabályok rugalmasabbá tétele, a különböző munkaerő-piaci technikák (részmunkaidős foglalkoztatás, távmunka, közmunka és más hasonló programok) kiszélesítése • A képzési szerkezet és munkaerő-piaci kereslet közötti eltérések felszámolása • Az élethosszig tartó tanulás támogatása Forrás: pártprogramok