A törvények sajátos, egyéni érdekek szerinti értelmezése persze nemcsak ebben az országban jellemző, de kötve hiszem, hogy a felelőtlen törvényhozás, a kiskapukeresés, valamint a csendben lapítás keveréke nagyobb dózisban lenne jelen bárhol Európában, mint ma Magyarországon.
Önmagában az a döntés, hogy a költségvetés egyensúlyának helyreállítása érdekében, sok egyéb megszorítás mellett, be kell vezetni a kamatadót is, számomra – egy nagy sóhaj kíséretében ugyan, de – elfogadható. Mivel én sem ismerek a demokráciánál jobb berendezkedést, egy még nagyobb sóhaj kíséretében tudomásul veszem azt is, hogy egy politikai erő előbb köntörfalaz, hogy választást nyerjen, s csak aztán kezd el világosan beszélni a gazdaság valós állapotáról. Annak viszont már nehezen találom a magyarázatát, miért kell szakmai egyeztetések nélkül olyan elkapkodottan törvényeket hozni, amivel a társadalmat újra csak a kiskapukeresés, mutyizás felé terelik.
Ács Gábor, a Figyelõ rovatvezetõje
KÖVETKEZETLENÜL. Mert milyen ország az, ahol egy alapvetően hosszú távú megtakarításokra kitalált konstrukció, a befektetéshez kötött (úgynevezett unit-linked) életbiztosítás folyószámla-szerűségként is szolgálhat? Ezzel akkor a következő években történő befizetések esetében is kikerülhető lesz a kamatadó? A biztosítók legalábbis így értelmezik a paragrafusokat. És ez csak a jéghegy csúcsa. Nem világos, hogy ha egy 10 éves unit-linked biztosítást az állam támogat – azaz mentesíti az adófizetés alól -, miért kell keményen megadóztatni a hosszú távú befektetési jegyek, vagy részvények hozamát? Ráadásul e két utóbbi befektetési formát is eltérően kezelik: aki most, augusztusban maga vesz részvényt, a hónap utolsó napja után képződő nyeresége után már adózik, aki viszont befektetési alapba fektet e hónapban, bármeddig adómentesen ülhet a jegyein.
Ez az érthetetlen megkülönböztetés az idei augusztust joggal teszi a befektetési alapok hónapjává. Aki most lép, az alapokkal hosszú távon is elodázhatja a kamatadó, illetve az árfolyamnyereség-adó fizetését (attól függően, hogy banki betétből, vagy éppen részvényből csoportosítja át megtakarítását). Önmagában már azt, hogy egy gyorsan összebarkácsolt, majd elfogadott törvénymódosítás nyomán a legális adókerülésre (az adózás elhalasztására) vágyó embereket ilyen változtatásra kényszerítik, szerencsétlen dolognak tartom. Még akkor is, ha ezzel éppen egy modern megtakarítási eszközt hoztak helyzetbe.
Emellett olyan kiskapuk is nyitva maradtak, amelyek révén az augusztusban szerződést kötő ügyfél hosszú évekre megvásárolhatja annak a lehetőségét, hogy kimaradjon a kamatadóból. A biztosítók rájöttek, hogy a unit-linked termékek adómentesek maradhatnak. Ám mivel nem valószínű, hogy ez lett volna a törvényhozói szándék, nagy hangon reklámozni egyikük sem meri. Mi lesz, ha a kormány kapcsol? Mi lesz, ha valamikor visszamenőlegesen bezárják a kiskaput? Jobb csendben maradni, miközben a háttérben az üzletkötők nagy erőkkel szervezik be az ügyfeleket.
ÁTGONDOLATLANUL. A bankok sem szívesen maradnak ki a buliból. Igaz, náluk a jogászok többsége úgy véli, nem lehet megkerülni a kamatadót. Ám akad egy pénzintézet, amely mégis bevállalja a dolgot. Számlanyitás most, aztán új pénzek betétele és kivétele – kamatadó-mentesen még évekig. Ezt ígérik, de ott az apró betű: ha mégsem működik, akkor ők – sajnálják, de – nem tudnak mit tenni. Mindezek mellett szinte apróság, hogy a bankok – amelyek augusztusban akciósan kínálják a hosszú futamidejű betéteket – néha megtévesztő reklámokat használnak. A nagy össznépi augusztusi játszma kulcsszavai tehát: megszorítás, sietség, átgondolatlanság, kiskapukeresés, jogászkodás, sunnyogás, félrevezetés.
S hogy ki a hunyó? Aki a láncreakciót elindította. Kiskaput mindig lehet keresni, de ha nincs, vége a történetnek. Az emberek mentalitása nem változik gyorsan, a cégek persze – érthetően – kihasználnak minden lehetőséget a profitnövelésre. Az állam pedig folyamatosan gondoskodik róla, hogy a kertek alatt vezető kanyargós ösvény gyorsabb legyen a nyílegyenes útnál.
Megértem, hogy sietve kellett cselekedni, de pár hetet még biztos megért volna az, hogy normális törvénymódosítás szülessen a kamatadó kapcsán. Egyre nehezebb azt hinni, hogy majd legközelebb így történik.
