Mi történt Németországgal? Évek óta csak a magas állástalanságról, leépítésekről, a termelést olcsóbb országokba kitelepítő cégekről szóltak a hírek, most viszont fordult a kocka. Az idei második negyedévben 1 százalékos bővülésről számolt be a szövetségi statisztikai hivatal a tavalyi hasonló időszakhoz képest. Erre 2001 óta nem volt példa. Ha pedig a naptári hatásoktól (például attól, hogy az idén a húsvét a második negyedévre esett) eltekintünk, immár 2,4 százalékos a gyarapodás mind a tavalyi bázishoz, mind az idei első negyedévhez képest. Az évekig tartó gyengélkedés után a hirtelen fellendülés a szakértőket is meglepte: a 2006 egészére várt növekedést a bankok, kutatóintézetek elemzői egymás után srófolják fel az eddigi 1,6-1,7 százalékról 2,0-2,3 százalékra. Az államháztartás is profitál a fellendülésből, négy év óta az idén először fogja Németország teljesíteni azt a maastrichti kritériumot, amely a költségvetési hiányt az GDP 3 százalékában maximálja.
Hamburgi üzletközpont. Az emberek vásárlásaikkal veszik ki részüket a növekedésbõl.
Az okokat elemezve az első helyen áll az emberi tényező. Ám nem az elmúlt egy év német médiaszereplői között kell kutakodnunk, hiszen Angela Merkelnek éppoly kevéssé köszönhető a rekordmértékű növekedés, mint a pápának, de még a futball világbajnokság is csak elenyésző mértékben járult hozzá ehhez. A szakértők szerint utóbbi legfeljebb a közhangulatot javította, míg az új kormány gazdaságpolitikája nem játszott szerepet a rekordméretű növekedésben. „De legalább nem is korlátozta a bővülést a politika” – írja a koalíció javára Christian Dreger, a Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung (DIW) kutatóintézet szakértője.
MEGUGRÓ FOGYASZTÁS. Annál többet tettek a fordulat érdekében az átlagemberek és a cégvezetők – az előbbiek vásárlásaikkal, az utóbbiak beruházásaikkal. Korábban a szerény növekedés forrása az export volt, a belső fogyasztás ellenben gyengélkedett. A bizonytalan foglalkoztatási helyzet miatt aggódó emberek csak óvatosan vásároltak, a cégek visszafogták az invesztíciókat. Meglepő módon az idén a belgazdaság lett a fő hajtóerő. Megjött végre a német vállalatok beruházási kedve, ami jót tett a berendezésgyártóknak és az építőiparnak. Igaz, a második negyedév kedvező számaiban a hosszú tél miatt csak tavaszra megélénkülő építkezések is közrejátszottak. Rolf Schneider, a Dresdner Bank elemzője azonban a vállalati invesztíciókban annak gyümölcsét is látja, hogy a cégek az elmúlt években – kényszer hatására – leépítették a feleslegeket, átszervezték és racionalizálták tevékenységüket. Ezt mutatja, hogy a tőzsde cégei rekordnyereséget értek el a második negyedévben. „Németország komoly lépéseket tett a globalizált gazdaságban” – véli Schneider.
A magánemberek vásárlási kedvét pedig egyrészt a csökkenő munkanélküliség láttán fokozódó biztonságérzet hozta meg. Az idén tavasszal 185 ezerrel dolgoztak többen, mint tavaly, s az év egészére összesen 300 ezerrel kevesebb munkanélkülit vár Volker Treier, az ipari és kereskedelmi kamarák szövetségének (DIHK) közgazdásza. Másrészt a tartós fogyasztási javak, a televízió, autó beszerzését a jövő évre tervezett (16-ról 19 százalékra történő) forgalmiadó-emelés miatt sokan előrehozzák.
„Az erős európai verseny okán a német vállalatok tere az áremelésre behatárolt, feltehetően nem fogják a fogyasztókra áthárítani az adó hatását” – vetíti előre Christian Dreger. Ennek ellenére az adózás megváltozása, valamint a gyengülő világgazdasági konjunktúra miatt 2007-re már csak mérsékeltebb, 1,2-1,5 százalékos növekedésre számítanak a gazdaság szereplői. Márpedig a még mindig 4,3 millió munkanélküli seregének a tartós leapasztásához több évi fellendülésre lenne szükség.
ELVÁRÁSOK. A cégek szerint hosszú távon alapvető reformok is szükségesek a lendület fenntartásához. „A három fő elvárás a gazdaságpolitikával szemben: nemzetközileg versenyképes vállalati adórendszer, a bérek járulékos költségeinek csökkentése, valamint a munkaerőpiac rugalmassá tétele” – foglalja össze a tagvállalatok követeléseit Treier. A nyereséget sújtó, most majdnem 39 százalékos adóterhet a koalíció ugyan 10 százalékponttal csökkenteni készül, ám nagy vitát váltott ki az a javaslat, hogy a hitelkamatok nem írhatók le. Ez ugyanis a magas idegen tőkearánnyal dolgozó, főleg az alapítási szakaszban levő, innovatív cégeknek lenne hátrányos. A vállalatok toborzási kedvét csökkenti, hogy a szigorú szabályozás miatt továbbra is igen nehéz megválni a felesleges munkaerőtől, s a cégek „fáznak” a most bevezetendő, az EU-normáknál szigorúbb esélyegyenlőségi törvénytől is. Az alapvető reformok közül döcögve halad a koalíció az egészségügyi reform végrehajtásával is. A választók pedig a gazdasági növekedés dacára csalódottak: nagyot zuhant a koalíció, a konzervatív pártok és Angela Merkel kancellár népszerűsége, pedig hónapokig ő volt a legkedveltebb politikus.
Kihasználatlan hazai lehetőségek
Magyarország idegenforgalma erősen függ a német turisták utazási hajlandóságától, ez utóbbit viszont alapvetően meghatározza a német gazdaság állapota. A javuló német konjunktúra így várhatóan többlet devizát hozott/hoz az országnak, az ide látogatók száma és költése is emelkedik. A mindennapi életben naponta találkozhatunk ennek jeleivel, ám mégis, a turizmusnál lényegesen fontosabbak a német vállalatok magyar tőkebefektetései, s a Németországba irányuló magyar kivitel. Hazánk első számú kereskedelmi partneréről van szó, ahová kivitelünk körülbelül 30 százaléka jut, s hasonló az arány az importunkban is.
A gazdasági tárca adatai szerint a német vállalatok beruházásai elérik a teljes nálunk befektetett külföldi működő tőke 30 százalékát, s a német érdekeltségű vállalkozások az országban körülbelül 250 ezer főt foglalkoztatnak. A súlyokat jól jelzi, hogy a Figyelő TOP 200 adatai szerint az Audi Hungária Motor Kft. évek óta az elsők között szerepel a legnagyobb cégek között.
A magyar és a német feldolgozóipar, ha lehet, még szorosabb kapcsolatban áll egymással, mint az ipar egésze. Ezt látványosan szemlélteti a német IFO kutatóintézet által német vállalatok vezetőinek megkérdezése alapján összeállított konjunktúra index és a magyar feldolgozóipari termelés alakulása – utóbbit alapvetően a német konjunktúra határozza meg. Legalábbis az utóbbi időkig – szembetűnő ugyanis, hogy az elmúlt időszakban a magyar feldolgozóipar termelése nem volt képes követni a német konjunktúra „igényeit” (lásd a grafikont).
„Az indexek szétnyílása alapvetően két tényezőre vezethető vissza” – magyarázta lapunknak Török Zoltán, a Raiffeissen Bank vezető elemzője. Az IFO index a várakozásokat tükrözi, s ezekben van szerepe a gazdasági vezetők hangulatának is. Jelenleg az index a német újraegyesítés óta nem látott magasságban van, ám ennek hátterében részben lélektani tényezők is állhatnak. A várakozások kicsit felnagyítják az elmúlt évek depressziós gazdasági hangulatát, s így mintha a hurráoptimizmus uralkodna el a német gazdasági vezetők körében. Az egyik indok tehát az lehet, hogy a német konjunktúramutató torzít. A másik, sokkal sajnálatosabb ok viszont az, hogy a magyar gazdaság nem képes maradéktalanul kihasználni a konjunkturális lehetőségeket.
DÓZSA GYÖRGY
