Ez a kínos tapasztalat, párosulva a nemzetközi iszlám terrorizmus aktivizálódásával, az Európában élő moszlim hívők háborgásával, azt (is) bizonyítja: ideje szakítanunk a mohamedán világ iránt értetlenséget tanúsító nyugat-centrikus világ- és történelemszemlélettel.
Karen Armstrong kiváló munkájának, Az iszlám rövid történetének ez a legfőbb tanulsága. Ez a viszonylag szerény terjedelmű, remek kézikönyv megismertet egy számunkra alkalmasint ismeretlen világvallással, s követőinek közel másfél évezredes változatos történetével. A gyakori félreértéseket, félremagyarázásokat eloszlatva feltárni igyekszik a moszlim hívők tetteinek sajátos motivációit. Ezzel is segíti, hogy a harmadik évezred küszöbén ne csak megismerjük, hanem el is fogadjuk az iszlámot. Ezt segítendő, a tudós szerző számos kényes kérdés tárgyalására is vállalkozik.
Közülük most csupán egyet, igaz, talán a legtöbbeket foglalkoztatót, az iszlám fundamentalizmus problémáját emeljük ki. Megtudjuk róla, hogy ez valójában „posztmodern” szellemi irányzatnak is tekinthető, amely elutasítja, megtagadja a modern világot lelkesedéssel eltöltő közkeletű hiedelmeket, eszméket – és a gyarmatosítást. És nem mellékesen: hatnak még máig élő emlékek a keresztények által viselt kegyetlen és kíméletlen szent háborúról, a moszlim világ ellen folytatott egykori keresztes háborúkról. Botorság volna ugyan a régmúltnak túlzott jelentőséget tulajdonítani, merthogy nem minden moszlim gondol gyűlölettel a Nyugatra, s ők is részesülni akarnak a modern kor áldásaiból, ámde csakis összhangban az iszlám szellemiséggel, és vallási, erkölcsi hagyományaikkal. A vallási tanításokra hivatkozó fundamentalizmust – és az erőszakot – illetően azt is tudnunk kell: a Korán a befogadást, a megértést hirdeti, és idegen tőle az erőszak, a kirekesztés gondolata. Csakhogy kettőn áll a vásár. Nem elég kijelenteni: a Nyugat nem tehető kizárólag felelőssé az iszlám szélsőséges irányzatának kialakulásáért, az erőszak kultúrájáért, és különösen nem „a hitetlenek” elleni háborúért. A magvas fejtegetések konklúziója, hogy a békés és gyümölcsöző együttélés megkívánja a kölcsönös tiszteletet és elfogadást. Nem elegendő tehát a nyugatiaknak jobban megismerni az iszlám világot, a muszlim hívőknek is nagyobb megértést kell tanúsítaniuk a nyugati civilizáció valós értékei iránt. Fűzzük hozzá: mindez még – sajnos – odébb van.
Karen Armstrong: Az iszlám • 324 oldal • Európa Könyvkiadó, 2005 • Ára: 2600 forint
