Bush elnök immár otthon van és folytatja belpolitikai harcait. A mi régiónk sorsát is befolyásolhatja e belharc kimenetele. Így az, hogy a Bush-elnökség utolsó kongresszusi választásán pártja novemberben megőrzi-e mindkét házban a többségét. Az sem mindegy nekünk, hogy (mint ez a napokban elterjedt) kivonnak-e Irakból még november előtt nagyobb csapategységeket. Ha megteszik, az jelezheti, hogy már 2008-ra, az elnökválasztásra készülve új, mérsékeltebb politikai stílusra térnek át. Egy ilyen váltás oldhatja az Egyesült Államok és Európa közötti feszültséget, amelynek a lényegén Bush sem Bécsben, sem Budapesten nem tudott változtatni.
Gömöri Endre, újságíró
Mindez nagyon fontos, de nem meglepő. Mert mint tudjuk, a jelenlegi egyetlen szuperhatalom minden rezdülése hatással van a világ egészére, így Európára is. Ami igazán meglepő, s ami a Bush-látogatás igazi, „háttér-jelentőségét” adta, az a mi régiónk fontossága Washingtonnak. Az amerikai politikának ezt a vetületét eddig nem érzékeltük. Ám most a New York Times egyik sztárkommentátora, Judy Dempsey, Budapestről küldött, Bush új partnert keres Kelet-Európában címet viselő cikkében éppen ebbe a szélesebb keretbe ágyazza be az elnöki látogatást. Írásának első mondata: „1989 óta az amerikai elnökök mindig kiválasztottak egy kiemelt partnert a szovjet tömb volt kelet-európai tagállamainak vezetői közül.”
WALESA, HAVEL, KWASNIEWSKI… Eddig kétszer volt lengyel a kiválasztott partner. Az idősebb Bush elnöksége idején Lech Walesa, a Szolidaritás vezére. Bush fia, a mai elnök „virágkorában” Kwasniewski, a szocialista párti államelnök. Közben Clinton nyolc éve alatt Havel cseh elnök lett a bizalmas regionális partner.
A kiválasztás szempontja pragmatikus volt. Példa: a mai lengyel vezetés ideológiai profilja inkább hasonul Bush politikai karakteréhez, mint az utódpártból kiemelkedett Kwasniewskié, mégsem felel meg Washingtonnak, mert uniós kapcsolatait a kölcsönös idegenkedés jellemzi, Moszkvával szemben pedig a nyílt ellenszenv dominál. Így politikailag értéktelen Amerika számára.
Tovább kutatva a régióban, két olyan ország maradt, amelyek alternatívát jelenthetnek „az új partner” szerepére: Csehország és Szlovákia. Gazdaságuk állapota jobb, mint a miénk. (A cseh GDP az idén 7 százalékkal nő; a folyó fizetési mérleg deficitje 2 százalék. Szlovákia pedig túl van a régió legmerészebb gazdasági reformján.) Politikai stabilitás még sincs sem Prágában, sem Pozsonyban. A cseh választások abszolút patthelyzetet hoztak. A jobbközép Polgári Demokratikus Párt (ODS) második helyre szorította az eddig kormányzó szocdemeket, de a jobb- és baloldalnak is 100-100 mandátuma van. Az ODS három párti jobbközép koalíciót alakított – de nincs parlamenti többsége. A bizonytalanságot fokozza, hogy az ODS „atyja”, Václav Klaus köztársasági elnök a régió legtekintélyesebb „euroszkeptikusa”.
FICO ÉS …? Szlovákia helyzete még ingatagabb, és komoly veszélyeket rejt. A reformokat jobbközép pártok (két kereszténydemokrata párt – az SDKU és a KDH – meg a Magyar Koalíció Pártja) hármas szövetsége hajtotta végre. Az irányító az SDKU által delegált kormányfő, Mikulás Dzurinda volt. A pénzügyileg sikeres reformot a szociális elvek teljes mellőzésével, szinte brutálisan hajtották végre. Büntetésül a júniusi választáson Dzurinda pártja a második helyre szorult (31 mandátum)a Robert Fico által vezetett Smer (Irány) nevű szocdem párt mögött (50 mandátum). A három párti jobbközép másik két tagja közül a magyarok 20 mandátumot szereztek, a KDH 14-et.
A veszély két oldalról érkezett. Először is, a vad soviniszta Jan Slota pártja, az SNS 20, a csak némileg enyhébb Meciar-féle HZDS 15 mandátumot szerzett. Másodszor: a győztes Smer, amely felülvizsgálná a reformokat, sajátos szocdem alakulat, baloldali populista demagógiája nacionalista vonásokkal párosul.
A következmény: „a 76-os csapdája.” Fico, a reformok bírálója a 150 tagú parlamentben egyrészt úgy szerezheti meg a minimális (76 fős) többséget, ha szövetkezik a reformot vezérlő Dzurindával. Ez a nagykoalíció eleve reménytelen a szembenálló felek teljesen eltérő álláspontja miatt. A gyakorlatban is elképzelhető több felállásban – akár Fico, akár Dzurinda kísérletezik kormányalakítással – Meciar vagy Slota pártját is be kell venni a koalícióba. Ma úgy tűnik, hogy Fico a lehető legrosszabb változat mellett döntött, mindkét nacionalista párttal készül koalícióra – amire még nem volt példa a nemzetközi szociáldemokrácia történetében. A 76-os csapdája itt bezárul.
Így hát új regionális partnerként csak Gyurcsány marad a porondon. Kényes pozíció, de ígéretes is.
