Előbb Orbán Viktor nézett mélyen a választói szemébe, levonta a következtetést a vereségből, majd fegyelmezetten tudomásul vette, hogy pártja újból pajzsra emeli. Az önkormányzati listák összeállításakor már ismét a régi Orbán szelektált a kandidálók között. A hét végén pedig Gyurcsány Ferenc gyónta meg nyilvánosan, hogy hibáztak az év eleji áfa-csökkentéssel és néhány olyan egyéb aprósággal kapcsolatban, mint a költségvetési hiány valós mértékének bevallása. Szerencsére hétfőre már a miniszterelnök is megrázta magát, szemeit a jövőbe vetette, és új külpolitikai stratégiát formált egy mindeddig ismeretlen régi romjain. Így is van rendjén egy következmények nélküli országban, ahol kormány és ellenzéke úgy él együtt, mint zsák és foltja.
Azon már régen túl van a magyar közvélemény, hogy a választási ígéreteket kérje számon a kormányprogramon. A kormányprogramon már önmagát sem lehet számon kérni. Az áfa-kulcsok körüli huzavonát még be lehetne tudni az érdekegyeztetés kemény csatározásainak, amelyben a felek kompromisszumokat tesznek. A bankadó felpuhulása, és egyes szereplők kihagyása a fizetők köréből azonban inkább már azt a benyomást erősíti, hogy az egész csomag nem kellően végiggondolt, megfelelő lobbierővel bármely ponton betámadható. Hallani már arról, hogy az árfolyam- és a kamatadón is találhatók kiskapuk. Minden felbátorodott érdekképviselet keresi a fogást, miközben egyre bizonytalanabb, mikorra készül el és milyen tartalommal az új kormány két másik nagy erőpróbája, a második nemzeti fejlesztési terv, illetve az új konvergencia program. Mindez, néhány bénító kommunikációs hibával és a kiigazítások szerkezetének erőteljes külföldi bírálatával párhuzamosan apránként erodálja a kabinet hitelességét és elkötelezettségét arra, hogy a bevételoldali megszorításokkal csak a reformértékű kiadáscsökkentési változtatásokat készíti elő.
A miniszterelnök válasza erre a reformok, mindenekelőtt az egészségügyi változtatások felgyorsítása – vagyis a néhány hetes kormányprogram felülírása, egyelőre csupán új dátummal, ám ismeretlen tartalommal. A piacok viszont nyugtalanabbak annál, mint amit pusztán a nemzetközi hangulatváltás indokolna. A héten Gyurcsány Ferencnek Londonban és Frankfurtban kellene többek között a magyar államadósság finanszírozóit meggyőzni arról, hogy mindabban, ami a második kormánya hivatalba lépése óta történt, van rendszer. Nem lesz könnyű dolga. Lehet, hogy végül majd ezért is valakinek vállalnia kell a felelősséget – és minden maradhat a régiben.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
