A hetilap legfrissebb számában egyrészt önkritikát gyakorol, amiért nem mérte fel, mit okoz, ha politikai terméknek nevezi a polgári Magyarországot, de bírál is. Nem Orbán Viktort, akit továbbra is az egyetlen potens szereplőnek tart a magyar közéletben, hanem kormányt és a Fideszt.
G. Fodor Gábor az utóbbi idők kudarcait azzal magyarázza, hogy „az emberek azt érzik: az a kormány, amely korábban mellettük állt a nagyokkal és hatalmasokkal szemben, mintha most szembefordult volna velük. Olyan döntéseket hoz – netadó, útdíj, szabad vasárnap –, amelyek nem megkönnyítik, hanem bonyolítják az életüket. Az az érzet kezdett el kialakulni, hogy a kormány beleszólást igényel az életükbe. És ezt az emberek nem fogadják el még a Fidesztől sem. Az elittel folyamatosan harcoló kormány most úgy tűnik fel, mintha maga lenne az elit. (…) Ha a Fidesz visszatalál arra az útra, hogy az emberek mellett álljon és az ő érdekükben vívja meg küzdelmeit, a problémák nagy része megoldódhat.”
A sokak által kormányzati agytrösztként emlegetett Századvég stratégiai igazgatója a népnevelés kontra józanész ellentéte kapcsán idézi fel Semjén Zsolt minapi Mandiner-interjúját, amelyben a pártszövetség együttműködéséről a pártelnök úgy beszélt, mintha abban a KDNP képviselné az igazságot. Szerinte „egyetlen politikai erő sem birtokolhatja egy versengő demokráciában az igazság letéteményesének szerepét. Az igazság a választóknál van. (…) Néha az embernek az a benyomása, mintha Semjénék rohamléptekkel tartanának az eszdéeszesedés irányába.”
Az alázat kulcskérdés, a 2014-es sikerek megszédíthették a kormánypárti politikusokat, de a „nagy mellényt” az emberek nem értékelik. Ugyanakkor azoknak, akiket a legtöbbször vádolnak pökhendiséggel (Lázár, Rogán, Szijjártó, Habony) döntő szerepük volt – Orbán Viktor mellett – nemcsak a tavalyi három győzelemben, „hanem abban a munkában is, ami az elmúlt években új irányt szabott az országnak. Nélkülük nem lett volna érdemi családpolitika, munkahelyvédelmi akcióterv, devizamentő-csomag, bankelszámoltatás, rezsicsökkentés…”
G. Fodornak ez fontosabb, mint az esetleges emberi esendőségeik. A vasárnapi zárva tartás, a Quaestor-pénzek kimenekítése, az M4-es leállítása – szerinte – nem bűn, csak hiba, bár elismeri, ő is ahhoz a divatirányzathoz tartozik, amelyet Bencsik András Demokrata-főszerkesztő „lehetetlenül szűk nadrágban és zakóban mozgó újhullámos ficsúrokként” írt körül. „A Fideszben mindenki tudja, hogy Habonynak például nincs is szerepe az utóbbi hónapok kommunikációs bénázásaiban, ő nem a struktúra, hanem a dinamika embere.”
Az interjú végén visszatér a miniszterelnökre, akit egy legendás bokszolóhoz hasonlít. Naseem Hamed “azzal a technikával ért el óriási sikereket, hogy többnyire leengedett kézzel táncolt a ringben. Magabiztosságával halálra idegesítette az ellenfeleit, de a lazaságából az is következett, hogy néha csúnyán kiütötték. (…) De azért Hamed mégiscsak a legnagyobb bokszoló. Ráadásul a politika állandó tanulási folyamat, és úgy lehet a legjobban tanulni, ha akadályokba ütközünk, Egy biztos, Orbán az elmúlt harminc évbenminden akadályon túljutott”. További részletek a legfrissebb Heti Válaszban.
