Keleti menetek

Három kalandvágyó budapesti fiatal indította el még 1998-ban Sapte Seri (Hét éj) címen Bukarest ingyenes programmagazinját. „Egy egyszobás albérletben kezdtünk, reggel feltekertük a hálózsákokat, és bekapcsoltuk a sarokban álló számítógépet” – emlékszik vissza Pankotai Csaba, a lapot kiadó vállalat társtulajdonosa. A Sapte Seri sikere nyomán, annak profitjából, a szomszédos Bulgáriában is piacra léptek. A szófiai magazint Programata névre keresztelték. „Az indulás itt is szörnyű volt. Az első számunk 2001. szeptember 13-án jelent meg, tehát két nappal a New York-i ikertornyok elleni merénylet után. A címlapon az akkor bemutatott Pearl Harbor című film plakátja volt, a nyomdai átfutás miatt már nem tudtunk rajta változtatni” – meséli Pankotai.

Pankotai Csaba. A Programata szófiai műsormagazin év végi partiján remek reklámbevételeket ünnepeltek.

KÉPTELEN HELYZETEK. Mára mind a Sapte Seri, mind a Programata piacvezető a maga szegmensében Romániában és Bulgáriában, a mögöttük álló magyar tulajdonú cég – amelynek működése közben számos más, kapcsolódó területre is kiterjedt – reklámbevételek szempontjából a legnagyobb tíz közé tartozik. A két országban egyaránt dinamikusan fejlődött a vállalkozás, persze voltak különbségek is. „Romániában érezhetően más az üzleti kultúra, mint akár Magyarországon, akár Bulgáriában” – mondja Pankotai Csaba. A Sapte Seri életének egy drámai pillanata volt, amikor a főszerkesztő vezetésével az egész stáb egy nap alatt mondott fel, és egy konkurens kiadóhoz szerződött, hogy hasonló programmagazint készítsenek. „Romániában fel kell készülni a legképtelenebb helyzetekre” – figyelmeztet a kiadó társtulajdonosa.

„Nem volt más választásunk” – indokolja Sztanek Márta, a kecskeméti Abraziv Mérnökiroda Kft. marketingvezetője, miért léptek be a román piacra. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari technológiákat, berendezéseket, üzemeket tervező és kivitelező cég hazai lehetőségei olyan drasztikusan beszűkültek az utóbbi időben, hogy új lehetőségeket kellett keresniük. Romániában pedig rendkívül komoly fejlesztések indultak. Igen ígéretes piacról van szó, ezért azonban kockázatokat kell vállalni, például a fizetési fegyelem sem kielégítő. A kecskeméti mérnökirodának is meg kellett fizetni a tanulópénzt, ráadásul nemcsak az egyik partnerrel, de annak bankjával sem volt szerencséjük. Ez azonban nem vette el a kedvüket, további román üzletekre készülnek, de most már óvatosabbak lesznek. Tudják, mire kell figyelni, márpedig a tapasztalat komoly érték ezeken a piacokon. Arra számítanak, hogy a küszöbön álló EU-csatlakozás okán Románia tetemes uniós forrásokhoz jut majd, amelyek újabb lökést adhatnak a beruházásoknak, s ennek haszonélvezői lehetnek a magyar cégek is.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) magyar-román tagozatánál úgy vélik, a kecskeméti mérnökiroda példája is jelzi, hazánk uniós csatlakozása után a magyar cégek kényszerből is Románia felé fordultak. Alapvetően ezzel magyarázható, hogy a kamarai tagozat tagjainak már csak 30 százaléka működik a határ menti térségben, a 22 milliós romániai piac az ország távolabbi részein működő vállalkozásokra is komoly vonzerőt gyakorol. Ma már nemigen kell a magyar cégeket győzködni, hogy érdemes a határon túli lehetőségekkel számolniuk, inkább a vállalkozói oldalról érezhető nyomás, hogy a kamarák segítsék a minél egyszerűbb kapcsolatteremtést, ügyintézést a határ túlsó oldalán.

A román határszakaszon megnyílt átkelők jócskán megkönnyítették a kapcsolattartást az ottani partnerekkel, ugyanígy az elmúlt évek informatikai és távközlési fejlesztései is. Ugyanakkor – ismerik el az MKIK-nál – a fizetőkészséggel és -képességgel kapcsolatos kedvezőtlen tapasztalatok óvatossá tették a magyarokat. Az OTP romániai terjeszkedése valamelyest oldotta ezt, de azért igyekeznek a lehető legalaposabban informálódni kiválasztott partnereikről, vásárlóikról. Az igazsághoz tartozik, hogy a kezdet kezdetén néhány romániai vállalkozás is megégette magát rosszul kiválasztott magyar partnerével. A kamaráknak épp abban lehet fontos szerepük, hogy a rendelkezésükre álló információk alapján megpróbálják az üzleti kockázatokat csökkenteni. A köztestületi tagság már jelent bizonyos védelmet a külföldi partnerek számára, legyenek bármelyik oldalán is az országhatárnak.

BOLGÁR KLÍMAJAVULÁS. A bolgár viszonyok sokat változtak az elmúlt öt évben. Az adminisztratív, bürokratikus korlátok nagy része leomlott, az üzleti klíma kedvező. „Például a külföldiek hosszadalmas és kellemetlen, ráadásul meglehetősen értelmetlen regisztrációja is az elfogadható szintre egyszerűsödött” – mondja Pankotai Csaba. Szerinte Szófiában mostanában a munkaerővel van gond: öt éve még tömegével jelentkeztek a hirdetésekre a jól képzett álláskeresők, ma viszont már sokkal nehezebb válogatni. Ráadásul a fizetések is megugrottak: míg egy nyelveket beszélő titkárnőt az ezredfordulón 110-120 euróért is lehetett találni, ma már ennek az összegnek a kétszerese sem biztos, hogy elég vonzó ajánlat.

Kovács Gábor. A Fornetti 75 munkahelyet létesített szabadkai üzemében.

Turi Ferenc, a Capitol Consulting ügyvezető partnere kifejezetten kedvező terepnek tartja Bulgáriát a magyar kis és közepes cégek számára. Ott ugyanis évekkel ezelőtt, a „cári kormány” megalakulása után, beindult egy mérsékelt liberalizáció, elkezdődött a privatizáció, a jogi, politikai kockázat minimális, a tőkebefektetés biztonságosnak mondható, bár az üzleti kultúrában van elmaradás. Mindenesetre a korábbi befektetések, mint a Videoton hard-drive üzemének odatelepítése is, sikeresek. Ugyanakkor Romániában már elég nagy a külföldi cégek tülekedése, így a lehetőség elsősorban a multinacionális vállalatok számára nyitott.

Általában is elmondható, hogy ez az ország mindinkább felértékelődik az uniós csatlakozás időpontjának közeledtével, egyre nagyobb a verseny a befektetők között; Turi Ferenc ennek láttán attól tart, hogy a magyarok nem fogják bírni tőkével. Ezzel szemben Ukrajna rendkívül komoly növekedést kínálhat a magyar társaságoknak, igaz, viszonylag magas kockázat mellett. Mivel oda inkább csak „kis játékosok” merészkednek be, ugyanaz lehet a hazai cégek számára, mint amilyen szerepet Magyarország betöltött a nyugat-európai befektetők szemében az uniós csatlakozást megelőzően.

Aki Ukrajnában szeretne megtelepedni, annak feltétlenül célszerű helyi tanácsadó céggel szerződnie, olyan bonyolult az adminisztráció. A cégalapítás egyablakos rendszerben működik ugyan, és az eljárási költségek is alacsonyabbak a magyarországiaknál, de a működtetés során rendkívül szerteágazó adminisztrációs terheket rónak a vállalkozásokra. A mulasztást pedig szigorúan büntetik. Az országban azonban gombamód szaporodnak azok a jogi és könyvelő irodák, amelyek kifejezetten a külföldi befektetőkre specializálódtak, úgyhogy nem kell sötétben tapogatóznia annak, akit csábít az ukrán piac.

Török György. Az Elzett-Certa eredménye évi 30 százalékkal nő Szerbiában.

A magyar Lampart Rt.-nek 2001-óta van kereskedelmi leányvállalata Ukrajnában. A FEK Konvektor Ukrajna korlátolt felelősségű társaság Ungváron működik, de országos hálózatot üzemeltet, és gázkonvektorok nagykereskedelmével foglalkozik elsősorban. „A legnagyobb gondot az illegálisan importált konvektorok okozzák” – mondja Turóczy István, a társaság ügyvezetője, aki arra vár, hogy a magyar és az ukrán vámosok számítógépes rendszereit végre összekapcsolják, és így kiszűrjék a piacukat rontó csempészárut. Követeléseik beszedésével nincsenek problémáik, igaz, náluk előre kell rendezni a számlát. Ezzel együtt is azt mondja, a korábbinál ma már lényegesen jobb a fizetési morál. Sőt, egy közepes magyarországi építőipari vállalkozás igazgatója szerint Ukrajnában és Szerbiában kevésbé jellemző a késedelmes fizetés, mint Romániában, aminek az az oka, hogy a követeléskezelés nemcsak hatékonyabb, de félelmetesebb is.

A magyar cégek délre is kacsingatnak. Az építészeti vasalásokkal, zárakkal foglalkozó szegedi Elzett-Certa Kft. Szabadkán létesített leányvállalatot. Török György tulajdonos nemcsak arra büszke, hogy szerb cégük eredménye „Magyarországon elképzelhetetlen ütemben”, évi 30 százalékkal nő, de arra is, hogy a háború után az első külföldi társaságok között jelentek meg a szerb piacon. „Korábban is sokan jártak át hozzánk Szerbiából vásárolni, nekik akartunk kedvezni, hogy könnyebben elérhessék a termékeinket” – magyarázza Török, aki üzleti tevékenysége során tanulta meg a szerb nyelvet. Kiváló lehetőségeket lát e déli szomszédunknál mások számára is. „Szerbia működő piacgazdaság, amelyet a magyar befektetők még nem fedeztek fel maguknak” – vélekedik. Szerinte nem lenne szabad késlekedni, mert a szerb piac gyorsan fejlődik, egyre erősebb a verseny. Míg a kezdetekkor cége szinte egyeduralkodó volt a maga területén, mára több komoly versenytársa is akad. Az Elzett-Certa a pozitív tapasztalatok nyomán egy termelőegység felállításán is gondolkozik: az üzem az Elzett cilinderes zárbetéteit szerelné össze.

A kecskeméti Fornetti cég szabadkai leányvállalata már meg is tette ezt a lépést: a helyben készített sütemények alapanyagát tavaly január óta a saját üzemükben állítják elő, 75 embert – korábban munkanélkülieket – foglalkoztatva. A Fornetti 2002-es piacra lépése óta összesen mintegy 700 millió forintot fektetett be Szerbiában, ennek nagy része az új termelőüzemre ment el. Kovács Gábor, a Fornetti Mini Peciva ügyvezető igazgatója már azt számolgatja, mikor éri el az üzem a teljes kapacitást. „Tavaly januárban csak egy gépsort üzemeltünk be, de alig egy év alatt már a második gépsorunk kapacitását is kinőttük” – büszkélkedik. Számításai szerint 2008 végére beindul az ötödik egység is. A dinamikusan fejlődő vállalat 2005-ben félmilliárd forint árbevételt ért el, az idén pedig a tervek szerint ezt is megduplázzák.

A magyar befektetőknek ugyanakkor meg kell küzdeniük a sajátos szerb gazdasági környezettel. Vajdaság-szerte ismert annak a hajdúsági agrárvállalkozónak az esete, aki földet vásárolt az egyik legjobb termőtalajú területen, de munkásai éppen a betakarítás kezdetén nyomatékosították sztrájkkal 100 százalékos béremelési követelésüket. Végül sikerült békésen megoldani a konfliktust, a termést is betakarították, a vállalat is nyereségesen termel tovább, de az eset nem erősítette a régió jó hírét.

MOSTOHAGYEREKEK. Kovács Gábor a Fornettitől az alacsony magyar befektetési kedvért a magyar állami szerveket is hibáztatja. Bár az M5-ös autópálya idei teljes átadása alighanem a magyar-szerb gazdasági kapcsolatoknak is jót tesz, Kovács nem érti, miként lehet, hogy az új röszkei határátkelő magyar oldalán nincs uniós sáv. Miután a nem EU-tag állampolgárok útlevélkezelése hosszadalmasabb, csúcsforgalomban a határátkelés akár egy-két órát is igénybe vehet, erre pedig az üzletembereknek nemigen van idejük. Ennél is nagyobb baj szerinte, hogy a szerbiai magyar vállalkozók a hazai politika „mostohagyerekei”. Kovácsot bántja, hogy miközben az új belgrádi nagykövet kétszer is hivatalos látogatáson járt Szabadkán, az ott székelő Fornettitől senkit sem hívtak meg a találkozóra, vagy akár csak az azt követő fogadásra. „Amikor egy belga édesipari cég lépett a szerb piacra, természetes volt, hogy Belgium belgrádi nagykövetségén nagyszabású sajtótájékoztatót és fogadást tartottak. Nem tudom, egy magyar vállalat meg tudná-e kapni ezt a fajta erkölcsi támogatást” – panaszolja Kovács Gábor.

A Capitol Consulting ügyvezető partnere ugyanakkor Szerbiától inkább óvja a magyar középvállalatokat, egyrészt, mert ott már beindult a multinacionális cégek versengése – inkább a földrajzi elhelyezkedés, semmint az üzleti környezet okán -, s a kockázat is nagy. „Nem árt, ha az ember beszéli a nyelvüket, és ismer legalább három tábornokot” – jegyzi meg Turi Ferenc.