– Cége nagyszabású tanulmányt készített Európa következő tíz évéről, ebben szokatlanul kedvező színben tüntetik fel az öreg kontinenst. Mintha hazabeszélnének…
– Európában kitűnőek a lehetőségek, 2016-ig tartó stratégiánk ezért bizakodó. Abban hiszünk, hogy az öreg kontinens nagyon jó üzleti környezetet kínál, például a multinacionális vállalatoknak.
– Az üzleti élet általában a kontinens versenyképességbeli hátrányát hangsúlyozza. Szembeötlő a lemaradás az Egyesült Államokhoz, vagy a szédületes iramban fejlődő Kínához és Indiához képest. Miért gondolja mégis, hogy Európának jobb lehetőségei vannak?
Burkhard Schwenker.
– A világ egyre komplexebbé válik, és ez a mi földrészünk számára kifejezetten kedvező. Hogy miért? Európa sokszínűsége egyszersmind a kreativitás forrása is. Gondoljon csak bele, 25 különböző ország az unióban, megannyi nyelvvel, kultúrával. De maradjunk a számoknál! Sorolni lehet azokat a mutatókat, amelyekben az EU megelőzi a világ többi régióját. Ez például a világ legnagyobb gazdasági tere: reálértékben a Huszonötök GDP-je meghaladja az Egyesült Államokét is. Exportban szintén világelső az öreg kontinens – méghozzá nem is akármilyen fölénnyel vezet tengerentúli vetélytársai előtt. A globális export 39 százalékát itt állítják elő, szemben az amerikai 9 százalékkal. A Világgazdasági Fórum versenyképességi rangsorait rendre európai országok vezetik, és jól állunk a kutatás-intenzív ágazatok, valamint a vegyipar, az olaj- és gázipar, az autógyártás és a telekommunikáció hozzáadott értéktermelésében is. Az persze igaz, hogy a gazdasági növekedés üteme az unióban túl lassú, tavaly csak 1,5 százalék volt. Az idén valamelyest javult a helyzet, ám ez még mindig nem elegendő, messze van a lisszaboni céloktól. Ha egy kicsit alaposabban megvizsgáljuk a tagállamokat, láthatjuk, hogy sok, főleg kis ország gazdasága igencsak gyorsan bővül. A nagyok teljesítménye rontja le az összképet.
– Akkor nem kell temetnünk Európát… Ön hazájában Merkel kancellárnak is ad tanácsokat. Mit mond neki, mi a három legfontosabb feladat a német gazdaság felpörgetéséhez?
BURKHARD SCHWENKER
• 46 éves, a bielefeldi egyetemen matematikát és menedzsmentet tanult; később közgazdasági PhD-t szerzett.
• 1989-től dolgozik a Roland Bergernél, 1992-től partner, 2004-től vezérigazgató.
– Mit ért azon, hogy a vállalatoknak növekedés-orientált stratégiát kell követniük?
– Innovatív technológiát és megközelítést a gyártásban és a marketingben, új piacok felkutatását, továbbá – és talán ez a legfontosabb – növekedésbarát hangulatot teremteni a vállalaton belül. Cégünk számos esettanulmányt tett közzé, amelyek lényege: a sikeres növekedési stratégiának alapvető feltétele, hogy a dolgozók motiváltak legyenek, lojálisak a vállalathoz, és bízzanak a vezetőikben. És persze igen fontos, hogy utóbbiak rátermettek legyenek.
– A meghódítandó új piacok alatt az Európán belüli tőkeáramlást, vagy az unión kívüli tőkeáthelyezést kell érteni?
– Ma már nem csak a nagy, de a közepes vállalatok számára is ténykérdés a globalizáció, azaz csak akkor lehet mozgásban tartani a céget, vagyis növekedni, ha a vállalat külföldön is beruház. Közép- és Kelet-Európa már öt-tíz éves távlatban is nagyszerű lehetőségeket kínál. Egy személyes megjegyzést is hozzáfűznék ehhez: a nagy európai társaságok túl sokat spekulálnak a teljesen eltérő piaci stratégiát kívánó kínai és indiai lehetőségeken, és kevéssé gondolnak a kőhajításnyira lévő közép- és kelet-európai térségre.
– De miért lennénk vonzóbbak Kínánál vagy Indiánál?
– A munkaerő ára a régió országaiban viszonylag alacsony, és az is marad a következő években. Ezenkívül a magas képzettségi szint is nagyobb aktivitást indokolna a nyugat-európai vállalkozások körében. A társasági adó is viszonylag alacsony szinten van, a fizetőeszközök pedig többnyire stabilnak mondhatók. Végül, de nem utolsósorban a foglalkoztatottság és az életszínvonal reménybeli növekedése gyarapítja a vásárlóerőt, ezért újabb piacok keletkeznek. Ugyanakkor a közelség „érzése” is számít: kultúráink hasonlósága miatt sem mindegy, hogy egy leányvállalatot, ahol nehézségek merülnek fel, három vagy tizenkét óra repülés után érhetünk el.
– Az új uniós tagállamok GDP-bővülési üteme tartósan meghaladja majd a Tizenötök dinamikáját?
– Igen, mindenképpen így gondolom. Ha ezek az országok végrehajtják a szükséges reformokat, akkor az új Európa lesz a kontinens növekedésének motorja.
– A tanulmányban azt is állítják, hogy az orosz befolyás erősödik majd térségünkben. Miért?
– Oroszország kilátásait nagyon pozitívnak ítéljük, a gazdaság és a vásárlóerő egyaránt növekszik majd az elkövetkező tíz esztendőben. Olaj- és gázipara révén Oroszország a mostaninál is jelentékenyebb szerepet játszik majd Közép- és Kelet-Európában. Sőt, amint a kínai cégek közül is többen megvetették már lábukat Európa nyugati felében, arra számítok, hogy az orosz terjeszkedés sem áll le a régi és az új tagállamok határán. Elsősorban Németországban és Franciaországban, illetve általában a kontinentális Európában megszaporodnak az orosz tulajdonú cégek. Nagy-Britannia esetében már nem vagyok ebben annyira biztos.
– Ön szerint 2016-ban hány tagja lesz az uniónak és mennyi az euró-övezetnek?
– A jelenlegi 25 tagállam közül mindegyik bevezeti 2016-ig az eurót. Azt gondolom, addigra talán még a britek is megértik, hogy nem érdemes kimaradni a „klubból”. Új uniós tagok? Ez már nehezebb kérdés. Tíz-tizenöt év múlva Törökország szerintem tag lesz, és a Balkán teljes csatlakozására is számítok körülbelül hasonló időtávban. Nem kizárt, hogy harmincan leszünk.
