Egész nyugodtan ki lehet tépni az iskolai földrajzkönyvekből azokat az oldalakat, amelyek Magyarország földgáz- és kőolajkészleteiről szólnak – állítják olajipari körökben. Az algyői és Debrecen környéki mezők felfedezése óta, a kutatási technológiák területén végbement fejlődés eredményeként, olyan földgáz-, vagy kőolaj-előfordulások is elérhetővé váltak, amelyek létezését korábban még csak nem is sejthettük. A Pannon-medence szénhidrogénvagyona koránt sincs még feltérképezve. Jól mutatja ezt, hogy a hazai szénhidrogén-kutatásban korábban egyeduralkodó Mol mellett ma legalább tíz külföldi cég dolgozik aktívan. Az egyik amerikai társaság, a Falcon nemrég azt közölte a honlapján, hogy a külföldiek által feltárt itteni földgázkészletek legalább egy évtizedig fedeznék Magyarország évi 14 milliárd köbméteres felhasználását, sőt még exportra is jutna. Ez különösen szép teljesítménynek tekinthető, figyelembe véve, hogy 2000 és 2004 között gyakorlatilag nem folyt érdemi munka, ebben az időszakban ugyanis az egymást követő két kormány meglehetősen bizonytalanná tette a kutatási programok megtérülését. A kormányzati álláspont akkor az volt, hogy a hazai kitermelésű földgázt kizárólag önköltségi áron lehet értékesíteni. A két évvel ezelőtt történt piacnyitás azonban szabaddá tette az utat a verseny előtt, ez pedig újabb lendületet adott a kutatóknak.
Amerikai próbafúrás Debrecen környékén. Szabad út.
A külföldiek által feltárt új földgázkészletek azonban egyelőre aligha rendezik át a magyarországi földgázpiaci erőviszonyokat. Az időközben az E.ON Ruhrgas tulajdonába került földgázellátó társaságnak ugyanis hosszú távú, úgynevezett „take or pay” szerződése van az orosz Gazprommal. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a közüzemi piac ellátásához a nálunk földgázra lelt külföldi cégektől, azok itteni kitermeléséből szerezne be gázt, valamennyit akkor is fizetnie kellene az orosz társaságnak. E szerződés megkötése annak idején Magyarország érdekét szolgálta, hiszen a Gazprom garantálta általa a gázellátást.
KIVÁRÁS. A külföldi befektetők tehát csak a szabadpiacon tudnák elhelyezni a felszínre hozott energiahordozót. A külföldiek egyelőre nem állítják termelésbe a feltárt mezőket, hanem kivárnak. Elemzők szerint a sikeres kutatási programok az érintett cégek részvényeinek áremelkedése révén részben már megtérültek, hiszen a nagyobb földgázkészlet kedvezően hat a kurzusra.
Információink szerint a gazdasági tárca támogatná, hogy minél nagyobb mennyiségű, hazai kitermelésű gáz kerüljön a közüzemi piaci fogyasztókhoz, ha annak ára alacsonyabb az orosz importénál. Tekintve, hogy a két termék szállítási költségei össze sem hasonlíthatók, aligha kétséges, hogy a külföldiek készletei valamelyest mérsékelnék a hazai földgázárakban megjelenő világpiaci árnyomást. A 2007 júliusától kötelező teljes piacnyitás, s az ezzel együtt alapvetően átalakuló szabályozási környezet esetleg utat nyithat a külföldi befektetők kezében lévő készletek előtt is. Elképzelhető ugyanis olyan megoldás, amelyben a fogyasztók az olcsóbb hazai gáz fejében hozzájárulnak egy alaphoz, amelyből a hosszú távú szerződésekből eredő kötelezettségek finanszírozhatók. Az új piaci modell részletei azonban még nem ismertek. Úgy tudjuk, mindezek ellenére az eddigi eredmények értékelésétől függően további 350-500 millió dollárt kívánnak a már megkezdett kutatási programok befejezésére fordítani 2007 végéig. Ezzel a külföldi olajcégek befektetései elérhetik a 600-850 millió dollárt.
Az amerikai-magyar tulajdonban lévő Magyar Horizont Energia Kft. éppen a napokban kötött kutatási együttműködési megállapodást a Mollal. A jövőben Komádi és Vésztő térségében, legalább 150 millió köbméteres földgázkészlet feltárására számítanak.
TELJES GÁZZAL. Nem ez az első alkalom, hogy egy külföldi társasággal közös kutatást tervez a Mol. A korábbi kísérletek azonban még kezdeti stádiumban elbuktak, mert a részletekben nem sikerült megállapodniuk a feleknek. Az első fecskék még 1995-ben jelentek meg, majd folyamatosan bővült a kör. Elsősorban amerikai és kanadai cégek érdeklődnek az itteni szénhidrogénvagyon iránt. A külföldiek a kilencvenes évek derekán olyan kutatási és elemzési technológiát hoztak az országba, amely akkor e térségben ismeretlen volt, ezért hamar világossá vált, hogy a Mol számára érdektelen területeken is sikereket érhetnek el.
Információink szerint a külföldi társaságok eddig összesen több mint 250 millió dollárt költöttek el, elsősorban földgázkészletek felderítésére, illetve termelésbe állítására. A legtöbb pénzt a Makói-árokban végzett kutatások vitték el: itt 100 millió dollárt adtak ki eddig. A kutatás sikeres volt, jelenleg a földgáztermelés előkészítése folyik. A Molnál nem kívánták elárulni, hogy a kilencvenes évek derekától mennyit fordítottak hazai kőolaj- és földgáz-előfordulások felderítésére, ezt az adatot üzleti titokként kezelik. Azt sem hozták nyilvánosságra, hogy jelenleg hány helyen dolgoznak, és milyen eredményt várnak az egyes helyszíneken.
Ez idő szerint a Magyarországon lévő mind a nyolc fúróberendezés kapacitása le van kötve. Az igényeket jól jelzi, hogy a korábbi Mol-leányvállalat, a ma már magyar magántulajdonban lévő Rotary Fúrási Rt. mellett horvát, román, sőt lengyel társaságok is itt vannak a piacon. Ebben az évben összesen kilenc kutatófúrást mélyítettek, vagy mélyítenek. Szakmai körökben elképzelhetőnek tartják, hogy egyik-másik blokkban még az idén új földgázkészleteket sikerül azonosítani.
