Valahol a kommunista túlvilágon Lenin felüti a reggeli Pravdát, és azt olvassa, hogy az orosz részvénypiac az elmúlt nyolc évben közel 3 ezer százalékkal emelkedett. Nem messze tőle a zöld teáját kortyolgató Mao Ce-tung csuklani kezd, amikor megtudja, hogy a sanghaji tőzsde tavaly 130 százalékkal bővült, és hogy az Industrial & Commercial Bank of China (ICBC) a világ eddigi legnagyobb, 22 milliárd dolláros első nyilvános részvénykibocsátását hajtotta végre. Ho Si Minh mindeközben döbbenten értesül arról, hogy a vietnami tőzsdeindex több mint a kétszeresére nőtt tavaly.
A néhai elvtársakkal ellentétben a mai kapitalisták nagyon is elégedettek azzal, ami az egykori kommunista fellegvárakban történik. A fejlődő gazdaságok tőzsdéi 2003 óta évente átlagosan 30 százalékos emelkedést értek el, messze felülmúlva a kevésbé egzotikus piacok teljesítményét. Ahogyan a kilencvenes évek mexikói, ázsiai és orosz pénzügyi válságai egyre inkább a feledés homályába merülnek, a fejlődő országok tőzsdéi folyamatosan új rekordokat állítanak fel. A Lipper befektetési kutatóintézet adatai szerint az elmúlt öt évben a feltörekvő piaci alapok hozama négyszer akkora volt, mint a diverzifikált amerikai részvényalapoké.
Indiai tõzsde Egyszer fenn, egyszer lenn. Fotó: Reuters
Erre nem is nehéz magyarázatot találni. A fejlődők maguk mögött hagyták a hiperinfláció és a parlamenti zsibvásárok korszakát, s jelenleg túlnyomórészt tetemes államháztartási többletet tudnak felmutatni – részint a nyersanyagok és az energiahordozók drágulásának, részint az új fiskális fegyelemnek köszönhetően. E gazdaságok egy főre jutó GDP-je 2001 óta átlagosan háromszor olyan gyorsan nőtt, mint a fejlett országoké, és ma már innen jön a globális kibocsátás egynegyede.
VESZÉLYES ERŐSÖDÉS. A túlzott izgalom azonban balul üthet ki. Kétségtelen, hogy e piacok nagyot változtak az elmúlt tíz évben, ám újabban már túlfűtöttnek látszanak, így egy apró megbicsaklás is zuhanássá fajulhat. A veszélyforrások pedig továbbra is megvannak, még ha nem is ugyanazok, mint korábban. Ahogyan a fejlődő világ gazdaságai egyre izmosodnak, úgy válnak kormányaik is öntudatosabbá. Beavatkoznak mind az üzleti szférába, mind a szomszédos országok ügyeibe, ami növeli a politikai kockázatot. Emellett a tőkebeáramlás nyomán néhány ország valutája olyan szintre erősödött, ami már gátja lehet a gazdasági növekedésnek. Ha e körülmények valamelyike hirtelen megijeszti a befektetőket, a tőkekivonás példátlan méretű összeomláshoz vezethet.
Ennek az az oka, hogy soha korábban nem folyt ennyi pénz a feltörekvő piaci értékpapírokba. A Citigroup Investment Research statisztikája szerint a tavaly novemberrel zárult 12 hónapban az amerikai befektetési alapokban elhelyezett teljes összeg 7 százaléka került a feltörekvő piacokra. Ez az arány 2000-ben még mindössze 0,38 százalék volt. S amikor a kisbefektetők januárban megkapják nyugdíjalap-kimutatásaikat, várhatóan a trend további erősödése rajzolódik ki. Beszállni pedig részvényekbe érdemes, mert az állampapírok hozama nagyon megcsappant. Négy éve a fejlődő országok által kibocsátott kötvények még mintegy 10 százalékponttal többet fizettek, mint az amerikai kincstárjegyek, ám azóta a különbség 2 százalékpont alá csökkent, miután a kormányok a nyersanyagexport bevételeit hiteltörlesztésre fordították.
Tavaly júniusban majdnem beütött a krach. A tízéves lejáratú kincstárjegyek hozama négyéves csúcsra, 5,22 százalékra emelkedett, ami fokozta az inflációs félelmeket és gyengítette a befektetők kockázatvállalási kedvét. Az orosz és a török részvényárfolyamok 30 százalékkal zuhantak, és Indiában beszakadt az addig száguldó mumbai (korábbi nevén: Bombay) Sensex index is, úgyhogy fokozott rendőri készültséget rendeltek el a befektetői öngyilkosságok megakadályozására. A feltörekvő piacok részvényei négy hét alatt átlagosan 26 százalékkal estek; a második negyedévben kivont 20 milliárd dollár megfelel az azt megelőző húsz hónapban beáramlott pénznek. Bár a kincstárjegy-hozamok csökkenésével e piacok újra emelkedni kezdtek, a befektetők fájdalmas leckét kaptak a volatilitásból.
A Sensex azóta erőre kapott, de Indiának gondot okoz a beáramló pénzek megemésztése. Az indiai jegybank decemberben 50 bázisponttal emelte az alapkamatot a hitelfelvétel és a bérnövekedés megfékezése céljából, aminek hatására a tőzsde három nap alatt 7 százalékkal gyengült. „Az inflációs ráta, a folyó fizetési mérleg hiánya, a hitelminőség és az ingatlanárak már aggasztó szinten vannak. A döntéshozóknak pedig korlátozott a mozgástere” – mutat rá Ridham Deszai, a mumbai JM Morgan Stanley Securities kutatásért felelős társigazgatója.
PEKING ÁRNYÉKÁBAN. Különösen szűk ez a mozgástér a Kínával versengő országok esetében. Peking a tőkebeáramlás ellenére továbbra is mesterségesen alacsonyan tartja a jüan árfolyamát, a régió kisebb országai viszont exportjuk visszaesését kénytelenek elkönyvelni valutájuk erősödése miatt. Ez olykor kétségbeesett lépésekre ad okot. Bangkok például december közepén olyan szabályokat jelentett be, amelyek megnehezítik a befektetők számára a pénz kivitelét Thaiföldről. A bangkoki tőzsde egy nap alatt 15 százalékot zuhant, és más feltörekvő piacok is jókora mínuszban zártak.
Bár az intézkedések visszavonása nyomán a legtöbb börze gyorsan magához tért, nem zárható ki, hogy más országok is tőkepiaci korlátozásokra készülnek. Az indonéz tőzsde tavaly 60 százalékkal emelkedett, ezzel párhuzamosan a rúpia árfolyama a dollárhoz viszonyítva 7 százalékkal nőtt. A dél-koreai von 9 százalékot erősödött a zöldhasúval szemben. Miután Dél-Koreának – Ázsia harmadik legnagyobb gazdaságának – számottevő súlya van a Morgan Stanley Capital International feltörekvő piaci referenciaindexében, egy szöuli tőkepiaci beavatkozás globális eladási hullámot válthat ki.
Ugyanilyen hatásuk lehet egyes politikai fejleményeknek is. Gazdaságilag egykor jelentéktelen országoknak ma egyre nagyobb szerepük van. Venezuela például az olajbevételekre támaszkodva komoly befolyási övezetet épít ki Latin-Amerika-szerte. Hugo Chávez államfő felkarolta Kubát, s anyagi támogatással győzelemre segített baloldali politikusokat Bolíviában és Ecuadorban. Ráadásul Venezuela kötvényeket vásárol Argentínától – amely az öt évvel ezelőtti fizetésképtelenséggel kegyvesztetté vált a hitelpiaci szereplők körében -, amivel nemcsak megvédte az országot a dühös hitelezőktől, hanem ahhoz is nagyban hozzájárult, hogy a Buenos Aires-i tőzsde 2001 óta a tízszeresére bővült. Chávez növekvő befolyása azzal jár, hogy egy esetleges caracasi összeomlás a kontinens nagy részét magával ránthatja.
Még több aggodalomra adhat okot Oroszország. Az ex-KGB-ügynök Alekszandr Litvinyenko és mások szovjet időket idéző meggyilkolása nyomán sokan a törvénytelenség uralmától tartanak. Abban pedig, hogy a Gazprom sorra nekiront a külföldi olajtársaságoknak, nem nehéz az energiaszektor állami ellenőrzésének visszaállítására irányuló próbálkozást látni. A befektetők mindazonáltal egyelőre imádják Oroszországot: a moszkvai tőzsde tavaly 65 százalékkal emelkedett. „Tíz éve élek Oroszországban, de még sohasem láttam ilyet, hogy egyrészt a nyugati sajtó ennyire egybehangzóan kritikus, másrészt a pénzügyi közösség ennyire lelkes az orosz értékpapírok iránt” – mondja Eric Kraus, a moszkvai Nikitsky Russia/CIS Oppotunies Fund alapkezelője.
