Gazdaság

Fájdalomszűrő

Az egri dohánycég a végkielégítés és átképzési támogatás mellett az elhelyezkedést segítő outplacement szolgáltatással is igyekszik megkönnyíteni leépített dolgozói helyzetét.

Kelemenyné Hideg Anna, a Philip Morris (PM) Kft. egri üzemi tanácsának volt elnöke ma a cég támogatásával napi 4 órában ECDL számítógép-kezelői tanfolyamra jár. Az eredetileg dohányipari technikus 25 évet töltött el a társaságnál, s állása az egri dohánygyár bezárása miatt szűnt meg, miként 348 volt munkatársának is. Noha lelkesen képzi magát, a jó beszédkészségű, örökmozgó, annak idején a gyárban is mindenkit ismerő hölgy megélhetését nem a számítógép-kezelés fogja biztosítani, valószínűbb, hogy „mellékállásával”, az egyik direkt értékesítéssel élő kozmetikai cég ügynökeként fog boldogulni.


Fájdalomszűrő 1

Veres Jánosné. A munkaügyi vezető sok környékbeli cégtől tapasztalt segítőkészséget.

Egy történet a sokból… Nemcsak a dolgozóknak, de a vállalatvezetésnek és a közvéleménynek is traumát okozott, amikor tavaly júniusban a Philip Morris bejelentette: bezárja a 108 éve működő egri dohánygyárat. A döntést – amely már hónapok óta „a levegőben lógott” – az indokolta, hogy a város közepén, történelmi környezetben levő, „majdnem műemléki” épületben a termelést nem lehetett gazdaságosan bővíteni. A gyártást a társaság többi európai termelőüzeme között osztották szét.

KÉNYSZERBŐL ERÉNY. Mivel a cégcsoporton belül még nem fordult elő hasonló leépítés, a magyar leányvállalatnak önállóan kellett kidolgoznia a gyárbezárás koreográfiáját, a kommunikáció mikéntjét, s az embereknek nyújtott „fájdalomcsökkentő juttatások” formáit. Más, már hasonló tömeges elbocsátáson túl lévő cégek jó és rossz példáiból is igyekeztek okulni. A nemzetközi anyacég pedig szerencsére többnyire beleegyezett a Magyarországon kitalált megoldásokba, és forrást biztosított rájuk. „Hetekig gondolkodtam, hogy egyáltalán elvállalhatom-e ezt a feladatot, végül úgy döntöttem, hogy igyekszem best practice-t, követendő példát faragni a szükségszerűségből” – vallja be Szetey Gábor, a leépítéseket levezénylő személyügyi igazgató, aki azóta már a cég argentínai leányvállalatánál dolgozik.

Paralel reform

Valamelyest csökkentendő a leépítés fájdalmait, a Philip Morris a bezárással egyidejűleg jelentette be értékesítési rendszerének átalakítását. Átálltak a direkt disztribúcióra, amihez 270 embert kerestek. A gyárból elbocsátott munkásoknak ajánlották fel először a szóba jöhető raktárkezelői, adminisztrátori állásokat. Az egriek számára 88 helyet hirdettek meg, végül e módon 33 embernek sikerült elhelyezkedni. A fő gátló tényező a mobilitás hiánya – a cég négyhavi bérnek megfelelő átköltözési támogatása ellenére is csak kevesen voltak hajlandók lakóhelyet változtatni. Az új logisztikai rendszer központja az Eger melletti Berván alakult, ahol 57 fő tovább dolgozik, személyügyi, adminisztratív, informatikai pozíciókban. Néhány menedzser egyébként a multinacionális csoport valamelyik más országbeli érdekeltségénél kapott feladatot. 

A tájékoztatást a lehető legkörültekintőbben próbálták megszervezni. A rossz hírt tavaly június 18-án közölték a dolgozókkal, a reggeli és délutáni műszaknak összevonva, majd este még egyszer az éjszakai műszakra érkezőknek. Az ügyvezető rövid bejelentése után a hr-igazgató beszélt a várható juttatásokról. Orvos és pszichológus is várakozott a helyszínen, de szerencsére nem volt szükség rájuk. „Az emberek mérhetetlen bölcsességgel fogadták a bejelentést. Mindenkinek az volt az első kérdése hogy mi lesz a gyárral” – emlékszik vissza Házi Katalin sajtófőnök. Öt nap múlva tájékoztató állásbörzét tartottak a gyárban a környékbeli lehetséges munkahelyekről. A következő napokban mind a 350 dolgozóval személyesen leült megbeszélni a további lépéseket és a várható végkielégítést vagy a gyári főnök, vagy valamelyik emberi erőforrás vezető. „Ez volt az egyik legnehezebb része a dolognak. Láttam, hogy sokan legszívesebben leköpnének, volt, aki elsírta magát” – vallja be Szetey. A dolgozókat folyamatosan tájékoztatták a belső elektronikus levelezőrendszeren, hirdetőtáblákon, megbeszéléseken, fórumokon is az egyes lépésekről. A feltételeket az üzemi tanáccsal való tárgyalássorozat után alakították ki, s külön stáb foglalkozott a gyárbezárás előkészítésével.

Nagy lelkierőt követelt, hogy a bezárás bejelentése után még öt hónapig folytatni kellett a termelést. Hogy a nehéz érzelmi helyzetben ne szivárogjanak el az emberek, kollektív bónuszrendszert dolgoztak ki. Ennek lényege, hogy ha bizonyos termelékenységi hatékonyságot produkál a gyár, és a hiányzás rátája alacsony marad, akkor az egész közösség jutalmat kap. Ez elérte célját, az emberek egymást hívogatták fel, hogy senki ne maradjon otthon. A gyártást így sikeresen folytatták november végéig, azóta a többség a felmondási idejét tölti.


Fájdalomszűrő 2

Korponay Ágnes. A DBM tanácsadója segít elsajátítani az álláskeresés fifikáit.

Az elbocsátottak talpra állását három elemből álló támogatással próbálja segíteni a PM Kft. A dolgozók átlagosan másfél évi fizetésnek megfelelő végkielégítést kaptak, ami magyar viszonyok közt kiemelkedően méltányosnak számít. Fejenként 100 ezer forint képzésre felhasználható keretet is biztosított a cég (a munkaügyi központ támogatásán felül), amit a munkaerőpiacon hátrányos helyzetűek – a csak 8 általános iskolai vagy gimnáziumi végzettséggel, illetve csak dohányipari szakképzettséggel rendelkezők – számára megdupláztak. Emellett minden alkalmazott az elhelyezkedést segítő outplacement szolgáltatást vehetett igénybe. A DBM karriertanácsadó cég egy álláskereső központot nyitott a gyárban, ahol az alkalmazottak tanulmányozhatják az álláshirdetéseket, megtanulnak önéletrajzot írni, felkészülni az interjúkra, a pályázásra, ehhez helyben használhatják számítógépet, világhálót, telefont. A tanácsadók önállóan, illetve a helyi munkaügyi központtal közösen kutatják fel az álláslehetőségeket, és segítenek a dolgozókkal azt is megbeszélni, kinek milyen állás, illetve képzés lenne a legmegfelelőbb. Minderre a többség valóban rá is szorul: sok dolgozónak ez volt az egyetlen munkahelye életében, s az „átlagos alkalmazott” 41 éves, és 18 évet húzott le a dohánygyárban. „Akik 14-18 éves koruk óta itt dolgoznak, nem igazán tudják, hogy működik ma a munkaerőpiac, milyen önéletrajzot várnak el a munkáltatók, hogy zajlik egy felvételi beszélgetés” – jegyzi meg Korponay Ágnes, a DBM tanácsadója. A szerencsés példák azonban a többieket is motiválják: nem egy dolgozó akadt, aki néhány sikertelen interjú után elsajátította a pályázás fifikáit, s el tudta adni magát.

Fájdalomszűrő 3

Kelemenyné Hideg Anna. Az üzemi tanács egykori elnöke számítógépkezelést tanul. A bezárással 348 fő vált feleslegessé. Mi lett velük?

A többségnek azonban – csak dohányipari tapasztalattal – erre nincs esélye. Számukra a gyár olyan képzéseket támogat, amelyek rövid távon növelik a munkaerő-piaci esélyeket. Kevés elbocsátottnak van azonban konkrét elképzelése arról, mihez is akar kezdeni, így a legnépszerűbbek az ECDL számítógép-kezelői tanfolyamok, a nőknél pedig a kereskedői, boltvezetői képzések – ezek azonban túl általános kurzusok ahhoz, hogy garantálják a pályaváltást. Az alkalmazottak egy része az önálló vállalkozás felé is kacsintgat. „Sokan eljöttek vállalkozási tanácsadásra, ám azt várták, hogy megmondjuk nekik, mivel foglalkozzanak. Csak 5-6 embernek volt ötlete, ők bele is vágtak” – meséli Zbiskó Katalin képzési és fejlesztési asszisztens.

GONDOSKODÓ GYÁR. „Megszoktuk, hogy a gyár minden problémát megoldott helyettünk” – magyarázza az önállósodás nehézségeit Kelemenyné Hideg Anna. A „gondoskodó szocialista gyár” után a kiemelkedő juttatásokat nyújtó multinacionális cégnek dolgozó munkavállalók elhelyezkedését néha ez is nehezíti: egyes cégek tartanak a PM Kft. alkalmazottaitól, mivel az ott megszokott magas bérekkel és a kiegészítő juttatások rendszerével, a munkakörülményekkel nem tudnak versenyezni. Azonban a barátságos hozzáállás is gyakori. „Előfordult, hogy egy környékbeli munkáltató meg sem hirdette az üresedést, hanem egyenesen hozzánk telefonált, hogy milyen embert keres” – mond ellenpéldát Veres Jánosné munkaügyi főosztályvezető.

Állásszámtan

• Tanfolyamra jár: 137 fő
• A cégen belül helyezkedett el: 80 fő
• Állást talált: 42 fő
• Korengedményes nyugdíjba ment: 12 fő
• Passzív: 77 fő

Körülbelül 80 fő az elbocsátottak közül még nem lépett: nem jelentkeztek sem az outplacement központnál, sem átképzésre. „Ezek az emberek évtizedeken keresztül együtt éltek a gyárral, és most szembesültek vele, hogy nincs hova bemenni. Az állásuk elvesztése mellett a közösség szétszakadását is meg kell élniük” – világít rá Házi Katalin. Ők azok, akik még nem dolgozták fel a traumát, s a végkielégítés elodázza a megélhetési gondokat. Elképzelhető, hogy a felmondási idő lejártával táppénzre, majd munkanélküli segélyre spekulálnak. A PM a központtal június végéig fogja segíteni az álláskeresőket, s addig fejenként körülbelül 200 ezer forintot költ az outplacementre. A tanácsadó cég díjazását egy sikerdíjas rész egészíti ki, amely attól függ, hogy hány dolgozó tud elhelyezkedni, illetve kap legalább három megfelelő állásajánlatot.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik