Magyar Kornélia szerint kitolódott a hazai társadalom ingerküszöbe a politikai ügyekkel kapcsolatban, ami elsősorban annak köszönhető, hogy az elmúlt huszonöt évben a botrányoknak jellemzően nem lett következménye. A Magyar Progresszív Intézet vezetője szerint fájóan kevés olyan esetet tudunk felsorolni, amikor egy védhetetlen ügybe keveredett politikus önként lemondott volna vagy a pártja lemondásra kényszerítette volna. Ellenben számtalan esetben tapasztaltuk, hogy a botrány érintettje formálisan „túlélte” az ügyet. Magyar Kornélia szerint a legkritikusabb és mérföldkőnek számító példa az őszödi beszéd után még három évig miniszterelnöki pozícióban maradó Gyurcsány Ferenc esete, amely bizonyosan kitolta a tűrésküszöbünket. Hosszabb távon persze ez sem maradt következmények nélkül, hiszen a magyar politikai térkép alapjaiban rendeződött át, a folyamat pedig 2010-re egy új pártrendszer létrejöttében csúcsosodott ki.
Juhász Attila politológus a Hír24-nek elmondta: a Political Capital kutatásai már 2007-ben azt mutatták, hogy a hazai választók többségének lesújtó véleménye van a magyar politikai elit tagjairól. Korruptnak tartják a politikusokat és kétségbe vonják szavahihetőségüket. Juhász kiemelte: a szavazók a tisztességtelennek és megbízhatatlannak tartott politikusok közül is választanak maguknak olyat, akit szimpatikusnak, rátermettebbnek hisznek, de alapvetően a saját választottjaikat is tisztességtelennek tartják.
Megbénít a közöny
Vajon miért váltunk ennyire közönyössé? Magyar sajátosság, hogy fát lehet vágni a hátunkon és a szemünket is engedjük kilopni? Magyar Kornélia szerint egy közösség akkor válik apatikussá, ha úgy érzi, indulatainak, reakcióinak semmilyen hatása nincs a vezetőire. Nem valószínű, hogy ebben bármilyen magyar sajátosság lenne. Az apátia forrásvidéke egyértelműen a következmények nélküliség, amire a hazai társadalom régóta kondicionált. Ez természetesen a politikusok viselkedésére is visszahatott: sokkal merészebben állnak bele kínos ügyeik magyarázatába az érintettek, azzal számolva, hogy a választók jó részét már hidegen hagyják a napi skandalumok. A politológus példaként említette Schmitt Pál volt köztársasági elnököt, aki formálisan soha nem kért bocsánatot és nem vallotta be bűnét.
Fotó: MTI/Illyés Tibor
Üresek az utcák
Felmerül a kérdés: minek kellene történnie ma, hogy újra tömegek tüntessenek, mint a taxisblokád vagy az őszödi beszéd idején? Magyar Kornélia szerint manapság nagy létszámú tüntetés jobbára csak politikai támogatással, egy erős bázissal rendelkező párt szervezőkészségének hadrendbe állításával tud létrejönni. Ez ma csak a jobboldalon adottság. Noha van rá példa a közelmúltból, hogy egy-egy civil kezdeményezés is utcára tudott vinni viszonylag nagy tömeget (60-80 ezer fő), de ezek az akciók a politikai perspektíva hiánya miatt rendre befulladtak. Ha lenne a porondon cselekvőképes ellenzéki párt, az világos vektort tudna adni a tiltakozásoknak, becsatornázva a létező állampolgári elégedetlenséget.
Juhász Attila arra emlékeztet: 2006-ban sem spontán szerveződtek a demonstrációk, hanem szervezték azokat és százezrekről akkor sem lehetett beszélni. Juhász szerint Magyarországon általában akkor is százezreket szokás emlegetni, amikor néhány tízezer ember van kint az utcán. Valóban nagy tüntetések nem nagyon voltak a rendszerváltás óta. Hogy ilyenek legyenek, ahhoz mindenekelőtt hatékony politikai mozgósítás szükséges.
Angela Merkel puritán háza Fotó:spiegel.de
Meg vagy véve kilóra
Beválni látszik a Fidesz stratégiája, mely szerint az agyonkommunikált hangulatjavító intézkedésekkel (rezsicsökkentés, devizahiteleseknek visszajáró pénz) befogják a választók száját, így az emberek könnyebben szemet hunynak Rogán Antal vagy Szijjártó Péter gyanús forrásokból való gazdagodása fölött. Magyar Kornélia szerint a hazai társadalom történelmi okokból kifolyólag materialistább, mint a környező társadalmak, ezért a politikában hangsúlyosan nagy szerepe van az állami újraelosztó rendszernek. A rezsicsökkentés abba a politikafelfogásba illeszkedik, amely a Kádár-rendszerre is jellemző volt: az állam a gondoskodásáért cserébe azt várja, hogy az állampolgár maradjon távol a közügyektől.
Juhász Attila szerint a kormány egész ideológiája megjelenik a rezsicsökkentésben: az erős kormány ígérete, a “gonosz” külföldi vállalatok megregulázása, az úgynevezett nemzeti érdek érvényesítésének üzenete. Orbán Viktor többször, teljesen nyíltan beszélt arról, hogy a konkrét cégekre kiírt közbeszerzések a “nemzeti tőkések” csoportjának felépítését szolgálja. Az elemző szerint ez nem más, mint a korrupció nemzeti érdekként való feltüntetése.
Szíjjártó Péter palotája Dunakeszin. Fotó: nepszava.hu
Impotens ellenzék
Figyelemre méltó, hogy miközben a kormányzat bőséggel ellátja a publikumot szaftos botrányokkal, addig az ellenzék egy fikarcnyit sem tud profitálni ebből. Magyar Kornélia úgy látja: a legtöbb politikai botrány felépítetlen, elmeséletlen maradt az elmúlt négy évben. Jobbára csak erőtlen és szórványos próbálkozásokat láthattunk, például a trafik-koncessziók kapcsán. Ennek az erőtlenségnek egyértelműen a baloldal 2010-es összeomlása az oka, amelyből a mai napig nem tudott lábra állni az ellenzék. Tehát hiába a választók felháborodása, hiába csalódtak sokan már az előző ciklus első felében a Fideszben, az ellenzék hitelvesztése miatt ennek az elégedetlenségnek nem volt hol lecsapódnia.
Juhász Attila ezen túl kiemeli: a Fidesz által uralt intézményrendszerben nehezen lehet az ügyeket kivizsgáltatni, szerinte a rendőrség és az ügyészség jól láthatóan egy oldalra húz, a KEHI (Kormányzati Ellenőrzési Hivatal) még alig vizsgált 2010 utáni ügyet. Úgy látja: mintha az állami szervek a kormányzati korrupciós ügyek eltusolásában segédkeznének. Az elemző szerint a legnagyobb tömegeket elérő médiumok az RTL Klub kivételével nem számolnak be a kormánynak kínos ügyekről, így az emberek többsége ezekről nem is értesül teljes valójában. Juhász úgy látja: az ellenzék nem épít tartósan politikát a hatalmon lévők bűneire, botrányaira. Felvetnek ugyan témákat, de szinte rögtön el is engedik, inkább egymás ellen politizálnak és nem a kormány ellen.
