Kultúrsarc

Egy hétig fohászkodtak az égiekhez a budapesti nyár legsikeresebb rendezvénye, a Sziget Fesztivál Szervezői, ugyanis a július közepéhez vagy augusztus elejéhez hasonló időjárás romba dönthette volna profitreményeiket. Pedig egyre növekvő összegekből gazdálkodhatnak: a büdzsé egy év alatt ötödével nőtt, az idén már eléri az 1,8 milliárd forintot. Összehasonlításképpen: az egészen más korosztályú és érdeklődésű látogatókat vonzó Budapesti Tavaszi Fesztivál költségvetése nem éri el az egymilliárd forintot.

A Varázsfuvola próbája. Az előadásokon nem spórolnak.

STABIL KÖZÖNSÉG. Pedig kifizetődő lehet az idősebb korosztály kulturális igényeinek kielégítésére többet fordítani, legalábbis az osztrákok így gondolják. A főváros késő tavaszi kulturális fesztiválja, a Wiener Festwochen is már csaknem négymilliárd forintnak megfelelő összegből gazdálkodhat. De a bécsi szervezők csak sápadhatnak az irigységtől, ha ezt összevetik a salzburgiak több mint 11 milliárd forintot érő büdzséjével. Igaz, kevés helyen tart előrébb a globalizáció, mint a Salzburgi Ünnepi Játékokon, amely már több évtizedes példa arra, miként lehet (megfelelő állami támogatással) nemcsak a tömeg-, de az elitkultúrát is üzletileg szilárd alapokra helyezni. A fesztivál meglehetősen stabil, zömmel ötven év fölöttiekből álló közönsége a világ több tájáról verbuválódik, meghatározó adományozói például tengerentúliak, ámbár ahhoz kétség sem férhet, hogy többségük németajkú, akárhonnan is érkezett a fesztiválra.

Ám a német nyelv ismereténél is fontosabb közös nevező a látogatók körében a biztos anyagi háttér. A szervezők felméréseiből kitűnik: az átlagos látogató mintegy 600 eurót költ a belépőkre, míg salzburgi tartózkodásának költségei meghaladják az 1500 eurót. Ennek fejében a több évtizede minden esztendőben megrendezett, júliustól augusztus végéig tartó eseménysorozattól a néző kivételes képességű fellépőkre és egyedi előadásokra számíthat. A mostani évadban például a kaliforniai születésű, de japán gyökerű karmester, Kent Nagano vezényli a berlini Deutsches Symphonie-Orchestert, egy osztrák Franz Schreker ritkán hallható műve, A megbélyegzettek (Die Gezeichneten) előadásán. Amelynek szereposztásában többek között két amerikai és egy magyar énekes (Robert Brubaker, Robert Hale, illetve Bessenyei Gabriella) is feltűnik.

Aki az idei slágerelőadás, a neves sztárokkal (Anna Netrebko, Rolando Villazón, Thomas Hampson) tűzdelt La traviata főpróbájára akart bejutni, 180 euróért tehette meg – ez átszámolva másfélszer annyi, mint egy utolsó pillanatban vett hetijegy a Sziget Fesztiválra. A premierre és az előadásokra – Verdi operáját ez évben összesen hét alkalommal játsszák Salzburgban – a tarifa akár a 400 eurót is elérheti, de állítólag akadt olyan internetes árverési portál, ahol több mint 2 ezer euróért lelt gazdára egy jegy A kaméliás hölgy premierjére. Mielőtt szörnyülködni kezdenénk: a Traviata bemutatójára több mint 16 ezren igényeltek jegyet, miközben a legnagyobb salzburgi koncertterem, a Großes Festspielhaus „csupán” 2177 férőhelyes. A premierre tehát nehezebb volt bejutni, mint a magyarországi felsőoktatási slágerszakokra, a művészeti intézményekbe, ahol az idén a túljelentkezés ötszörös sem volt.

Támogatói minimumok

Ahhoz, hogy egy cég vagy magánszemély a Salzburgi Ünnepi Játékok valamilyen hivatalos támogatójának címével dicsekedhessen, egy évben minimum a következő összegeket kell letennie:

Főszponzor: 600 ezer euró Projektszponzor: 100 ezer euró
Adományozó: nem publikus Arany fokozatú támogató:
50 ezer euró
Ezüst fokozatú támogató:
10 ezer euró
Salzburgi Fesztivál Barátainak Egyesülete, pártfogó: 900 euró
Salzburgi Fesztivál Barátainak Egyesülete, tag: 100 euró

Bár nem minden előadás esetében ekkora a tülekedés, a szervezőknek nem lehet okuk panaszra: az idén meghirdetett mintegy 180 előadásra szóló 200 ezer jegy 92 százaléka augusztus elejéig elfogyott. Az ünnepi játékok költségvetésének fele az eladott jegyekből előállt, s várhatóan nem lesz probléma a többi komponenssel sem: az ajándéktárgyak, a fesztivállal kapcsolatos relikviák értékesítéséből többmilliós bevételt remélnek, és rendben érkezik a 10 millió eurós állami támogatás is. Mindehhez jön még egy 2,5 millió eurót valamivel meghaladó, egy sajátos, akár helyi iparűzési adóként is felfogható összeg, amelynek forrása az úgynevezett turizmus alap: ebbe a közös kalapba dobják be „kultúrsarcként” a salzburgi cégek forgalmuk meghatározott hányadát, hozzájárulva a fesztivál finanszírozásához, amely a várost felkereső turisták költései révén számukra is többletbevételt generál.

Összességében tehát a fesztivál teljes forrásigényének bő egynegyedét elégítik ki közpénzből. Az még hagyján, hogy például a Sziget Fesztivál költségvetésének csak 5 százaléka az állami támogatás, de a salzburgi arány Ausztriában is kiugróan magasnak számít. „Bármennyire is meglepő, a kultúra e tekintetben mostohagyerek, a képletesnél alig magasabb anyagi támogatottságot élvez” – panaszolja Hedwig Kainberger, a Salzburger Nachrichter kulturális rovatának vezetője. Ám Salzburg kivétel. Az ünnepi játékok elfogadottságát jelzi, hogy sem a kirívó aránytalanság, sem a helyi adó befizetése ellen nem emeltek még országos szinten kifogást. Kétségtelen, hogy az anyagi stabilitás záloga az 1950-ben elfogadott törvény, amely garantálja a központi források kiapadhatatlanságát. Mi több, az ünnepi játékok szervezői nem is mehetnek csődbe, miután a rendezvény állami védelmet élvez arra az esetre, ha ne adj’ isten hiánnyal zárna a kassza.

Ilyesmi annak dacára sem fordulhat elő, hogy a fentiekből úgy tűnik, a fesztivál puha költségvetési korláttal működik. A szervezésért felelős alapítvány, a Salzburger Festspielfonds (amelyet 1950-ben törvénnyel hoztak létre) ugyanis 2001-ben a büdzsé be­­fagyasztásáról döntött, azóta az ünnepi játékokra azonos összeg, 45 millió euró jut minden esztendőben. (Az operatív munkát az alapítvány kuratóriuma által felügyelt háromtagú igazgatótanács végzi, az előkészületektől egészen a lebonyolításig, beleértve a soron következő eseménysorozat költségvetési javaslatának elkészítését is. Utóbbiról éppúgy a kuratórium mondja ki a végső verdiktet, mint a program, illetve a zárszámadás tervezetéről, de a felügyelő szerv nevezi ki az igazgatótanács tagjait is.)

A költségvetés egyensúlyban tartásában kétségtelenül szerepet játszott, hogy a produkciók költségeinek leszorítása nem ment a minőség rovására. Ez nem jelent sem minimalista díszleteket (az idei Varázsfuvolához például rengeteg apróságot kellett összehozni, egyebek közt kétezer kétméteres műnövényt a napraforgómezőhöz), sem a korábbiaknál kisebb sztárokat. „A Salzburgi Fesztiválon fellépni felér egy világhírű operaháztól érkező meghívással” – véli Markus Werba, a Varázsfuvola Papagenóját alakító osztrák bariton, mintegy megerősítve a szervezésért felelős háromtagú igazgatótanács elnökének szavait: Helga Rabl-Stadler szerint immár eljutottak odáig, hogy nem veszik, hanem csinálják a sztárokat.

SZPONZOROK. És persze keresik a szponzorokat, hiszen a támogatási rendszer ezen eleme sem újdonság, több mint tíz éve járul hozzá a fesztivál anyagi hátteréhez – igaz, aránya az 5 százalékot sem éri el a teljes költségvetésben. Alig valamivel kevesebbet képvisel a magánszemélyektől szerzett támogatás, ám utóbbi két csoport jövőbeni hozzájárulását azzal segítenék elő, hogy külön szervezeti egységet működtetnek az intézményesített forrásteremtés (fundraising) elősegítésére. „Mindez nem járhat azonban semmifajta torzulással, például névváltozással” – hangsúlyozza Helga Rabl-Stadler. A főszponzoroknak – 2005-ben ezek a Nestlé, az Audi, a Siemens és az Uniqa – be kell érniük azzal, hogy egy lapon említik őket az ünnepi játékokkal, névadóként nem jöhetnek szóba.

Az ünnepi játékok pénzügyi háttere olyannyira megalapozott, hogy néhány éve 30 millió eurós beruházással – ebből 8 millió a saját erő – hozzáláttak a kisebbik koncertterem, a „mindössze” 1384 főt befogadni képes Kleines Festspielhaus felújításához. Ennek eredményeképpen jövőre – Mozart születésének 250. évfordulóján – új köntös és 270 férőhellyel több fogadja a látogatókat.