Folytatódott a napokban a brókerbotrány körüli adok-kapok: immár a legfőbb ügyész igyekezett igazolni Kulcsár Attila ügyészségi kihallgatásának szabályszerű voltát. „Ez egy folyamat, amely azzal kezdődött, hogy a gyanúsított írásbeli vallomást tett” – fogalmazott Polt Péter hétfőn reggel a Nap-keltében, amikor a nyilvánosságra került jegyzőkönyvek és a kihallgatásról készült videofelvétel törvényességéről kérdezte őt a riporter. A vádhatóság vezetője ezzel arra utalt: az ügyészek számára ez az írásos vallomás adta a vezérfonalat, ez alapján folytatták az álbróker kihallgatását, és ennek során több alkalommal is visszatértek bizonyos részletekre. Polt ezzel magyarázta, hogy a nyilvánosságra került videofelvételen az ügyész a folyamat gyorsítása érdekében néha átvette a szót a gyanúsítottól, és maga fogalmazta meg, mi kerüljön a történet addigra már ismert részeit illetően a jegyzőkönyvbe. Emlékezetes, hogy a kihallgatást végző Ihász Sándor – akit Polt azóta fővárosi főügyésszé nevezett ki – egyszer csak azt mondta, „Nekem ez nem elég jó…”, majd átvette a szót Kulcsártól.
ÖNVALLOMÁS. De lássuk, hogyan is készülhetett ez a bizonyos első vallomás? Kulcsár Attila 2004. május 19-én előzetes letartóztatásban ült a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet Nagy Ignác utcai épületében. Az általa laponként aláírt hat és fél oldalas szöveg viszont számítógéppel készült. Ebből önmagában is következik, hogy a végső szövegváltozatot nem írhatta egyedül, segítségre volt szüksége. Fontos leszögezni, hogy mindebben nincs semmi törvénytelen: a gyanúsítottnak joga van írásban tenni vallomást, a szöveg megalkotásának technikai részleteit nem vizsgálják a nyomozók. Tulajdonképpen az ügyvédi irodában, a védő hathatós segítségével is készülhet a szöveg, a lényeg az, hogy a gyanúsított aláírása szerepeljen rajta. Természetesen más a helyzet, ha a gyanúsított börtönben ül, így nincs alkalma ügyvédjének diktálni.
Megkérdeztük Zámbó Gyulát, hogyan készült a bróker önvallomása:
„- Kulcsár Attila a börtönben kézzel leírta nekem a mondandóját, amelyet én számítógépre vittem – válaszolta az ügyvéd.
– Megőrizte a kéziratot?
– Ennek nincs jelentősége.
– Mennyire kellett stilizálni az eredeti szöveget? Ismert, hogy Kulcsár Attila szóban viszonylag egyszerűen fogalmaz, míg az írása, a történet bonyolultsága ellenére, tiszta és közérthető.
– Nem emlékszem, hogy kellett-e az ő szövegét stilizálni.”
Ennyi. No de miről is szól ez a szöveg, amely a hvg.hu honlapon hetek óta olvasható? Nagy terjedelemben foglalkozik a történet kezdetével, amely 1997-re nyúlik vissza. Akkor ismerkedett meg Kulcsár Kerék Csabával, akit a sikkasztássorozat fő kitervelőjeként szerepeltet a vallomásában. Eszerint 1998 tavaszán, amikor Kulcsár már üzletkötőként dolgozott a K&H Brókerháznál, Kerék azzal az ajánlattal állt elő, hogy az ügyfelek pénzét három hónap alatt százszázalékos haszonnal tudja megforgatni. Miután a bróker megkérdezte néhány ügyfelét, és ők nem akartak belemenni az ügyletbe, Kerék azt javasolta, forgassák meg a pénzt a számlatulajdonosok tudta nélkül, és a haszon felét tegyék zsebre, a pénzmozgást pedig fiktív számlákkal leplezzék. „Sajnos elkövettem életem legnagyobb hibáját. Hittem Kerék Csabának, bíztam a szakértelmében, a barátságában és elfogadtam a javaslatát” – szól a bróker vallomása. Majd folytatja a történetet: miután nem kapta vissza időre a pénzt, és Kerék azzal fenyegette, hogy egy korábbi ítéletből származó felfüggesztett börtönbüntetését biztosan le kell ülnie, ha az ügylet kitudódik, kénytelen volt újabb és újabb összegeket átutalni Kerék Csabának. Később már maga készítette a hamis kimutatásokat és számlákat, s a hiányzó összegeket mindig más ügyfelek számláiról vezette át. Hamarosan felfigyelt a szabálytalanságokra a brókercég belső ellenőrzése, csakhogy Kulcsár akkor már jóban volt a cég akkori vezetőivel, Jankson Edmunddal és Mozol Tamással, akik elsimították az ügyet. Tették ezt annak fejében, hogy a bróker azután nekik és az általuk megnevezett ügyfelek számláira is utaljon „extraprofitot”.
Ez után az a sztori következik, amelyben Kulcsár sejteti: magas rangú rendőrök segítettek 2002 tavaszán abban, hogy a cég belső ellenőrzésének bejelentése után mégse indítson nyomozást az ORFK pénzmosás elleni osztálya. A bróker ugyanis ekkor kérte Kodela László, a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) akkori helyettes államtitkára segítségét. Kodela azt állította, képes mozgósítani magas rendőri kapcsolatait, s ezért 5 millió forintot kért és kapott. Az eljárást pedig valóban megszüntették.
|
|
|
A tárgyalásról való lemondás intézménye
E jogintézményről Gimesi Ágnes, a Fővárosi Bíróság ügyeletes bírája általánosságban, a konkrét ügytől függetlenül elmondta: a vádlott kérheti ezt, amennyiben részletes beismerő vallomást tett, legkésőbb a vádirat kézbesítése utáni 15. napon – feltéve, hogy az adott bűncselekményre kiszabható büntetési tétel nem haladja meg a 8 év szabadságvesztést. Amennyiben a terhelt kérésére az ügyészség kezdeményezi ezt az eljárást, s a bíróság elfogadja, akkor nyilvános ülésre kerül sor, azaz a vádlott beismerő vallomását tényként kezelik, nem folytatnak le újabb bizonyítási eljárást, ezért nem szembesítik a vádlottat a többi vádlottal, nem hallgatnak meg újabb tanúkat. A bíróság ilyenkor kizárólag azt vizsgálja, hogy a beismerő vallomás mentes-e bármiféle befolyástól, azaz a vádlott önállóan tette-e. Ennek érdekében a tárgyalóteremben a vádlott szóban újból részletes vallomást tesz. Amennyiben a bíróság ezt elfogadja, még azon az ülésen ítéletet hirdet. „Ilyenkor a kiszabható büntetés nagymértékben csökken, például az 5 évet meghaladó, de 8 évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntethető tettéért maximum 3 évet kaphat” – foglalta össze a bírónő. Jogi szakértők elmondták, sokvádlottas ügyekben nem szokták azt a megoldást választani, hogy az egyik vádlottat kiemelik, és nem tárgyalás keretében hoznak ítéletet. Ráadásul Kulcsár esetében a kiszabható büntetési tétel valószínűleg meghaladja a 8 évet, tehát emiatt sem kezdeményezheti az ügyészség ezen jogintézmény alkalmazását.
|
|
|
|
|
ÉRINTETTEK. Itt egy érdekes fordulat következik a vallomásban, amely már Kulcsár helyzetére vonatkozik: „Mivel e tekintetben a rendőrség általam nem ismert vezetői is érintettek lehetnek, ezért a nyomozás eredményessége érdekében javaslom és kérem, hogy az ügyészség vonja saját hatáskörébe a nyomozást!” És úgy is lett. Kulcsár kihallgatását átvette a vádhatóság, személyesen Ihász Sándor, aki később fővárosi főügyész lett, így ma ő az eljárás törvényes felügyelője, visszamenőleg is. Tehát a saját korábbi tevékenysége fölött gyakorolja a törvényességi felügyeletet.
Talán még érdekesebb az írásos vallomás végén található kérés, amelyet szintén az ügyészségnek címzett Kulcsár. „Az előzmények ismeretében nem bízom a nyomozást most folytató rendőrségben, ezért előttük a jövőben sem kívánok vallomást tenni” – erősíti meg korábbi kérését a bróker. Majd így folytatja: „Ügyészi kihallgatáson, illetőleg az ügyészi nyomozás során kész vagyok a történtekről részletesebben is vallomást tenni, s úgy érzem – a kért segítséggel – képes is vagyok rekonstruálni a történteket. A jelen vallomásomat nem csupán az ügy felderítésének érdekében, hanem azért is teszem, hogy kérjem, fogadja el az ügyészség a tárgyalásról lemondásra irányuló kezdeményezésemet, és arra tegyen majd indítványt a bíróságnak, illetőleg kérem, vizsgáljanak meg minden olyan törvényes lehetőséget, amelynek eredménye az ügy számomra kedvező befejezése és a mostani kényszerintézkedés enyhítése (esetleg lakhelyelhagyási tilalom, vagy házi őrizet) lehet.”
ALKURA UTALÓ JELEK. Tehát az írás dokumentálja: Kulcsár a részletes feltáró vallomás fejében elvárásokat fogalmazott meg. Amióta tart a bróker kihallgatása, többször felmerült a sajtóban, hogy Kulcsár vádalkut kötött az ügyészséggel. Ezt eddig mindkét fél cáfolta – ám ez az önvallomás arra utal, hogy valamilyen alku köttethetett. Ennek megértéséhez lássuk, miként is kell érteni azt, hogy a gyanúsított kéri az ügyészséget, fogadja el a tárgyalásról lemondásra irányuló kezdeményezését. Ez azt jelenti: a bíróság ne hagyományos tárgyaláson, hanem nyilvános ülésen döntsön az ügyében. De vajon milyen előnye származik ebből a vádlottnak? Nos, ezen az úton lehet elkerülni a hosszú bírósági procedúrát, s a vádlott számára így lehet igen kedvező büntetést elérni (lásd keretes anyagunkat). A 28 nyilvánosságra került jegyzőkönyv több ponton rögzítette: Kulcsár egy bizonyos ügyről, vagy szereplőről akkor kíván vallomást tenni, miután könnyítettek fogva tartása körülményein. Azaz szeretett volna házi őrizetbe kerülni. Később ez megtörtént – és a bróker vallott.
A köztévében bemutatott videofelvételek tanúsága szerint az ügyészek nem akarták a kihallgatásokon Kulcsárt ellentmondásba keverni, s ügyvédjének, a vezérfonalként használt önvallomás összeállítójának pedig szokatlan szabadságot engedtek. Olykor ő maga válaszolhatott a kérdésekre, amelyek az önvallomás gondolatmenetét követték. És az alapsztori kiegészült még többek között szocialista politikusokra tett terhelő vallomásokkal is. Amelyeket vagy tud a nyomozóhatóság bizonyítani, vagy nem – mindenesetre a jegyzőkönyvek nyilvánosságra kerültek, például Baja Ferenc és Puch László Kulcsár általi állítólagos megvesztegetése ezután a közéleti folklór részévé vált. „Úgy vettem észre, (az ügyészek) nem is szólítottak meg olyan embereket gyanúsítottként az ügyben, akikkel szemben más bizonyíték ne lett volna” – mondta Zámbó Gyula augusztus 18-án a Nap-keltében. Jó néhány, Kulcsár vallomásában szereplő történet tehát büntetőjogi következmény nélkül marad. Másrészt viszont minden jel arra utal, hogy a hatóságok abban az esetben adtak Kulcsár szavára, amikor Rejtő E. Tibort, a K&H Bank egykori első emberét az ügyben ártatlannak vallotta.
Egyelőre csak találgatni lehet, miképpen fogja megítélni a bíróság az eljárást és a dokumentumokat. Az ügyészség belső vizsgálata nem tárt fel semmiféle szabálytalanságot. „Törvényes, szakszerű, eredményes” – összegezte Polt Péter a nyomozásról kialakított véleményét. Mindenesetre az önvallomás, a videofelvétel és a jegyzőkönyvek ismeretében túl sok a kérdőjel: vajon Kulcsár vallomásai valóban önállóan, külső befolyástól mentesen születtek?
