Gyakran jutnak arra a következtetésre a közvélemény-kutatások, hogy az átlagemberek gondolkodása tele van belső ellentmondásokkal, főleg ha számukra nehezen átlátható dolgokról van szó. Ennek a jelenségnek az „állatorvosi lova” az, ahogyan az államról a magyar választópolgárok gondolkodnak. Adót fizetni persze senki sem szeret, az viszont keveseknek van ellenére, ha az állam gondoskodni akar róluk – ezért aztán a világ minden táján lehetnek olyanok, akik egyszerre szabadulnának az államtól és szeretnének minél több szolgáltatást kicsikarni belőle. Magyarországon viszont évtizedek óta a társadalom többségére érvényes ez a gondolkodás: a legtöbben annak ellenére várnak el széles körű gondoskodást az államtól, hogy közben bizalmatlanok vele szemben. A demokrácia beköszöntével ez nem sokat változott: az emberek jó része továbbra is a „szürkegazdaságból” szerzi a jövedelmét, de a választásokon a többség azoknak a kezébe adja a kormányrudat, akik még nagyobb állami gondoskodást ígérnek. Más kérdés, hogy a „kádári reflexek” továbbéléséért a politikusok is sokat tettek azzal, hogy legtöbbjük egyszerre ígéri be a választóknak az adók és az állami kiadások csökkentését, illetve az állami szolgáltatások kiszélesítését.
LESÚJTÓ VÉLEMÉNYEK. Amikor a Medián azt kérdezte az emberektől, hogy szerintük általában véve mennyire működik hatékonyan az állam Magyarországon, akkor a relatív többségük (43 százalék) közepes osztályzatot adott, de többen voltak azok is, akik rossz véleményt fogalmaztak meg (40 százalék), mint akik inkább pozitívan nyilatkoztak (14 százalék). Ugyanakkor minél inkább az emberek mindennapjai felől nézzük a dolgot, annál rosszabb a kép: a szociálpolitika, az egészségügy és a munkanélküliség kezelése terén érzik az emberek a legrosszabbnak az állam működését, míg az oktatás, a kultúra és a közlekedés fejlesztése azok a területek, ahol az „osztályzatok” átlaga jobb volt a közepesnél. A nyugdíjrendszer – ami sokakat érint közvetlenül, de összességében inkább pozitívan ítélik meg az emberek – csak részben kivétel e tendencia alól, mert azzal éppen a nyugdíjasok a legelégedetlenebbek. Miként az oktatás működését is azok ítélik a legrosszabbnak, akiknek van iskoláskorú gyerekük, a szociálpolitika működését a többgyerekesek és a rosszabb körülmények között élők, a munkanélküliség elleni fellépést pedig természetesen a munkanélküliek. Általában pedig éppen az állami alkalmazottak tartják a legkevésbé hatékonynak az államot. Magyarán: a többség úgy érzi, az állam mindig valaki másról gondoskodik, nem róla.
Mi a válasz a közvélemény szerint a nem hatékonyan működő államra? A még több állam. A felsorolt részterületek közül egyedül a kulturális élet támogatásáról mondta azt a többség, hogy annak nem kizárólag az állam feladatának kell lennie. Más területeken azonban leginkább az államtól várják a megoldást az emberek. Ráadásul szinte minden esetben annál jobban, minél inkább elégedetlenek a jelenlegi működésével. Azon elvárásuk pedig tovább nehezíti a feladványt, hogy mindezt a mostaninál kisebb, az adófizetők számára olcsóbb államnak kellene megoldania. A szolgáltatások felől nézve ugyan „kicsinek”, a befizetendő adók szempontjából azonban túl „nagynak” látják az emberek az államot: közel kétharmaduk szerint kisebbre lenne szükség, ami kevesebb pénzbe kerül az adófizetőknek, és csak minden tizedik megkérdezett fizetne is a jelenleginél nagyobb és több feladatot ellátó államért. Ha az adófizetők pénzéről van szó, akkor különösen rossz a vélemény: minden második válaszoló szerint az állam elherdálja e befizetéseket.
Vannak olyan területek, amelyeken viszonylag sokan látnák szívesen fontos szereplőként a magántőkét is. Ezek közül egyedül az egészségügyi ellátás az, ahol az állami szolgáltatásokkal való elégedetlenség motiválhatja az ilyen véleményeket – hiszen ez az egyetlen terület, ahol az állami működés kedvezőtlen megítélése nem a nagyobb feladatvállalás támogatásával jár együtt. Főleg a kultúra terén adnának sokan a jelenleginél nagyobb feladatot a civil szervezeteknek. A személyes felelősségvállalást és az öngondoskodást azonban csak nagyon kevesek várják el maguktól és másoktól. A vizsgálat során például alig találtunk olyat, aki szerint az érintett magánszemélyeknek a jelenleginél nagyobb szerepet kellene vállalniuk a nyugdíjrendszer működésében.
VEZETŐI SZEMPONTOK. A felfokozott várakozásoknak és a bizalmatlanságnak a sajátos keveréke annyira általános a magyar társadalomban, hogy gyakorlatilag minden társadalmi csoportban ez a többségi hozzáállás. Ráadásul ebben a különböző szavazótáborok is egyetértenek. Valószínűleg az áramdíjakról szóló politikai vita is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a Medián másfél évtizede végzett kutatásaiban soha nem értettek még egyet ennyien a hatósági árak bevezetésével: a Fidesz-szavazók 63, az MSZP-szavazók 68 százaléka támogatná ezt. Ugyanakkor minél kedvezőbb anyagi körülmények között él valaki és minél magasabb az iskolai végzettsége, annál kevésbé valószínű, hogy hisz az állam mindenhatóságában, továbbá az is, hogy elégedetlen a működésével.
Többé-kevésbé ellentmondásmentes vélekedések azonban főleg a nem állami szférában dolgozó vezető beosztásúakra jellemzőek – akiknek véleményét külön alminta kialakításával vizsgáltuk. Az ebbe a csoportba tartozók jobb osztályzatot adnak az államnak, mint a lakosság egésze, de rosszabbat, mint a hozzájuk hasonló iskolázottságú, nem vezető beosztásúak. Az állami szerepvállalás ideális szintjéről pedig egészen másképp gondolkodnak, mint a társadalom más csoportjai. A nyugdíjrendszert, az oktatást, a közbiztonság biztosítását és a szociálpolitikát ők is kizárólag az államra bíznák, más területeken azonban nagyobb tered adnának a piacnak és az emberek öngondoskodásának. És persze nem szeretnék, ha csak az állam irányítaná a gazdaságot – több mint kétharmaduk szerint a magántőkének kellene kezdeményezőbb helyzetbe kerülnie ezen a területen.
A felmérésről
A felmérést 2005. december 2-a és 6-a között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, az ország közel 100 településén véletlenszerűen kiválasztott 1200 felnőtt állampolgár személyes megkérdezésével. Az országosan reprezentatív – a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét tükröző – mintát egy, az üzleti szférában dolgozó vezetőkből álló almintával egészítették ki. Ebbe a mintába azok kerültek be, akik a Medián korábbi kutatásai során hozzájárultak ahhoz, hogy egy későbbi időpontban újra felkeressék őket. Összesen 200 vezető beosztású, nem állami szférában dolgozó emberrel készült interjú.
