Egy évig várt a Malév az állami tulajdonos által beígért 3 milliárd forintos tőkejuttatásra, s végül nem kapta meg. Pedig a légitársaságinak ennél az összegnél egy kicsivel többre is szüksége lenne, hogy saját tőkéje a 3,5 milliárd forintos jegyzett tőke fölé kerüljön. Törvény szerint ugyanis a tőkehelyzetet rendezni kell, ha a veszteséges gazdálkodás következtében egy részvénytársaság saját tőkéje a jegyzett tőke kétharmada alá csökken, s az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. nemrég közzétett második privatizációs pályázata szerint a Malév saját tőkéje augusztus végén alig 452 millió forint volt.
RESZEGI LÁSZLÓ, a Budapesti Corvinus Egyetem vállalatgazdaságtan tanszékének docense
ALULÉRTÉKELT ESZKÖZÖK. Mégis, az ÁPV Rt. igazgatósága decemberben a tőkejuttatás helyett egyszerűen megállapította azt, hogy „a Malév egyes eszközei valós piaci értékükhöz képest alulértékeltek”. Ennek alapján az értékkülönbség a mérlegben „megjeleníthető”, s ezáltal a társaság tőkehelyzete rendezhető. Valóban, a számviteli törvény lehetőséget biztosít egyes eszközök esetében az értékhelyesbítésre, ami egy inflációs gazdaságban az igen szigorú számviteli alapelvek érvényesítése mellett is tolerálható. Ennek következtében a Malév mérlegében a saját tőke elemek között az eddigi 1 milliárd 463 millió forintnál nagyobb értékelési tartalék jelenik majd meg.
A kérdés az, a piaci szereplők miként értékelik-értékelhetik ezt a döntést. A Malév Rt. nyilvános pénzügyi kimutatásai szerint a 2003-as évet 110,7 milliárdos árbevétel mellett 13,5 milliárdos veszteséggel zárta, vagyis 100 forintos ráfordítással 89 forintos árbevételt ért el. A nyilatkozatok szerint a 2004-es év jobb volt, de még mindig alacsonyabb lesz az árbevétel, mint a ráfordítás.
A 2003. évi mérleg szerint a társaság eszközeinek összértéke 69,7 milliárd forint, miközben a saját tőkéje ennek nem egészen 4 százaléka, 2,7 milliárd forint. Ez a saját tőke csökkent tovább a nyár végére 452 millió forintra. Az 1 százalék körüli saját tőke arány nem szokásos üzletmenetet tükröz. A helyzet azonban a hitelezők szempontjából nem ennyire rossz. A Malév ugyanis rendelkezik közel 20 milliárdos hátrasorolt kötelezettséggel, ami a hitelezők szempontjából ugyanúgy minősíthető, mint a saját tőke: a követelések kiegyenlítésénél a hitelt nyújtó tulajdonost mindenki más megelőzi. Pozitív az is, hogy a finanszírozást több mint 14 milliárdos hosszú lejáratú hitel segíti, bár nagy valószínűséggel ezek biztosítékokkal nyújtott hitelek. Az elmúlt év végén a társaság működő tőkéje (saját tőkével és hosszú lejáratú hitellel finanszírozott forgótőkéje) alig haladta meg a 600 millió forintot, ami mára valószínűleg negatív értéket vett fel. A számok egyértelműen azt mutatják, hogy a Malévnek kevés a saját tőkéje, hosszabb távon – tartós működést feltételezve – készpénzes tőkejuttatásra, tőkeemelésre van szüksége. Az állami háttér, a garanciavállalások nélkül a jelenlegi tőkeszerkezettel már ma is veszélybe kerülne a társaság működése.
ELTÉRŐ SZEMPONTOK. Mindezek után hogyan értékelhetjük az ÁPV Rt. minapi döntését? Adófizetőként akár megértéssel is. Gyaníthatóan az állami elkötelezettség együttesen 34 milliárd forint (alárendelt kölcsöntőke és a garantált hosszú lejáratú hitel). Ez a legutóbbi privatizáció kudarcát okozta, hiszen az egyetlen pályázó ennek kiváltására nem adott garanciát. A további pénzjuttatás a privatizáció során nem biztos, hogy megtérül a vételárban, így sikeres privatizáció esetén „kidobott pénz”.
A döntés, üzleti szempontok szerint is értékelhető. Kétségtelen, hogy a Malév közel 31 milliárdos tárgyi eszközei újraértékelhetők. A könyvvizsgáló felelőssége lesz, hogy milyen értékelési elvet és milyen értéket fogad el. A kérdés csak az, hogy egy olyan eszközállományt, amelynek segítségével az elmúlt években tartósan veszteséget termeltek, miként lehet az üzleti működést figyelmen kívül hagyva felértékelni. A nemzetközi tendenciák az ellenkező irányba mutatnak, a jövedelmet nem, vagy alig termelő eszközöket le kell értékelni. Elvégre ki az, aki megvesz egy eszközt, aminek segítségével 100 forint ráfordítással annál kevesebb bevételt képes megtermelni, legyen az akár 99 forint is? A Malév üzleti partnereinek szemében a döntés a tulajdonosi elkötelezettség korlátozottságát mutatja, miközben ők is kénytelenek részt vállalni a működés finanszírozásában. Mindezek alapján, ha mégis értékeljük az ÁPV Rt. döntését, akkor azt kell megállapítani: az a törvény betűjének megfelel…
