Évek óta „vasmarokkal” szorítja az erős forint az ország amúgy sem túl versenyképes hagyományos, termelő iparát. Az importáló, a kereskedő és persze a szolgáltató cégek többsége azonban inkább haszonélvezője az erős forinttal járó alacsonyabb importáraknak. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság és Vállalkozáselemző Intézetének (MKIK GVI) nagyszabású felmérése a vállalatok sokat emlegetett, de korábban pontosan fel nem mért árfolyam-várakozásait igyekszik konkrét formában bemutatni.
Az MKIK GVI október folyamán 1527 cég észrevételeit összegyűjtő kérdőíves felmérésének egyik tapasztalata szerint összességében a mainál nem sokkal gyengébb, 251-260 forintos eurókurzust látnának szívesen a hazai vállalatokat reprezentáló válaszadók. Az adat ugyanakkor átlagos várakozást mutat, s a döntően exportra dolgozó cégek igényei nyilván csak részben tükröződnek ebben. A felmérésben a nettó exportőrök természetesen már jóval magasabb, 260-280 forintos árfolyamot üdvözölnének.
A vállalatok közti éles megosztottságot jól tükrözi az is, hogy az importőrök és a döntően a kereskedelemben vagy a szolgáltató szektorban működő kisvállalkozások még a mainál is erősebb forintot szeretnének látni, a legtöbb (egyáltalán nem exportáló) válaszoló a 240 forint alatti árfolyam mellett tört lándzsát. (Megjegyzendő: az árfolyam stabilitását minden vállalkozás kiemelten fontosnak tartja, túl radikális gyengülést, erősödést csak kevesen szeretnének.)
A legrosszabb helyzetben a legalább kétharmad részben exportra termelő kis- és középvállalkozások vannak, az a kör, amely a felmérés megfogalmazása szerint „csökkent mértékben rendelkezik védelmi instrumentumokkal az árfolyamkockázat kezelésére”. Ez alól csak azok az exportáló cégek a kivételek, amelyek euróban vagy svájci frankban adósodnak el, ezzel védve magukat az árfolyamkockázat ellen. A magas forintkamatok miatt sok nem exportáló is vállalja az olcsóbb devizahitelek árfolyamkockázatát, ezek feltérképezése azonban már egy másik felmérés témája lenne.
