Miközben a „papa”, azaz Székely Péter, a Transelektro Csoport elnöke nemrég külföldön tárgyalt, itthon lévő fiainak – Gábornak és Balázsnak – nélküle kellett meghozniuk egy olyan döntést, amely a társaság egészét érintette. Ezzel a két fiú személyében – a sikeres édesapa árnyékában – önálló hangot kapott az új generáció a vállalat irányításában.
A Székely család feje egykori alkalmazotti pozícióból jutott a nagyvállalat élére. Közel négy és fél évtizedes karrierje során az érdekeit mindig kiválóan érvényesítő Székely Péter egykori – szocialista nagyvállalati – munkáltatója tulajdonos-vezetői székét elfoglalva ért fel a csúcsra. A jó kapcsolatteremtő képesség a cég első emberének a mai napig a sajátja, maga is bevallja, hogy a nagyipari berendezések szállításában utazó társaságok számára létkérdés a lobbizás. Ennek tükrében nem meglepő, hogy manapság is ott látni a nívósabb üzleti eseményeken, és sűrűn lépked a piros szőnyegen a külföldön járó kormányzati delegációk kísérőjeként is.
 |
|
A TRANSELEKTRO CSOPORT ÖT ALAPPILLÉRE
• Ganz Transelektro Villamossági (GTV) Rt.
Nagytranszformátorok egyedi és kis szériás gyártása, nagyteljesítményű motorok és nagyfeszültségű készülékek, alállomások gyártása és fővállalkozása
• Ganz Transelektro Közlekedési (GTK) Rt.,
Villamosok, trolibuszok és vasúti járművek villamos és elektronikai részeinek gyártása, felújítása
• Transelektro Energetikai- és Környezetvédelmi (TE) Rt.
Erőművi és környezetvédelmi berendezések
• Ganz-Röck Kazán és Erőművi Berendezések Rt.
Erőművi és szemétégető kazánok, hőcserélők, tartályok gyártása
• Transelektro Vagyonkezelő Kft.
Ingatlanfejlesztés |
|
|
|
|
HATÉKONYSÁGI PROBLÉMÁK. A Transelektro Csoport átalakul, de ez elsősorban nem az új tulajdonosgeneráció megerősödéséhez, sokkal inkább a külső helyzet változásához köthető. Az utóbbi tíz évben a cégcsoport évről évre új szerzeményekkel gyarapodott (lásd az ábrát a 64. oldalon), ám a hagyományos, többé-kevésbé a múltból örökölt struktúrában és csak lassan javuló hatékonysággal működött. Alapvetően az ipari gyártásban érdekelt, elsősorban kisszériás gyártást végez, projekteket létesít. Árait is ez alapján kalkulálja,ezért hatékonysági problémák a múltban nem is nagyon jelentkeztek. Egészen a kilencvenes évek végéig, amíg a dollár/forint árfolyam – az iparvállalati vezetők közt csak sóhajok közepette emlegetett – 300 forintos szinten, vagy ennek közelében volt. Ez viszont pár év alatt 30 százalékkal csökkent, igen magasak voltak a kamatok, s közben egyre erősödtek az ázsiai gyártók, illetve az olcsón termelő, távol-keleti munkaerőt is alkalmazó multinacionális konkurensek. A kedvezőtlen piaci környezet veszteségessé tette Magyarországon a hagyományos ipari termelést. A Transelektro nagy nyereségtartalommal gyártható egyedi termékei révén ugyan még sokáig állta a sarat, de egy-két évvel ezelőtt már kiütköztek a termelékenységi problémák. Drámaian romlott az egykor szép nyereséget termelő egységek piaci pozíciója, s az elavult vállalati struktúra mellett alapvető problémává vált az ipari termelőcégeket amúgy is sújtó tőkehiány.
ÁLLAMI TŐKE. Székely Péter ekkor intenzív partnerkeresésbe kezdett, ám az irányítást nem kínálta fel, az egyes cégekből legfeljebb 49 százalékot szeretett volna értékesíteni. Így végül állami eredetű fejlesztési tőkét sikerült a csoport egyik cégébe, a Ganz Transelektro Villamossági Rt.-be (GTV) bevonni. A kisebbségi részesedés eladása nem kapott nagy hírverést, a Figyelő korábbi információi szerint a Magyar Fejlesztési Bank 2004 őszén a 41,98 százalékos pakettért legalább 2,8 milliárd forintot fizetett (Figyelő, 2005/21. szám). A dolog érdekessége, hogy olyan cégbe került újra állami eredetű tőke, amelynek elődjét, a Ganz Villamossági Rt.-t egy évtizede egyszer már eladta az állam. A Transelektro viszont nem az államtól, hanem az olasz Ansaldótól vásárolta meg 2000-ben a gyárat. Az akkor 2,2 milliárdos saját tőkéjű, de 10 milliárdos veszteséget felhalmozó Ganz Villamossági Rt.-ért – az akkori sajtóértesülések szerint – egymilliárd forint körüli összeget fizettek. (Az ügylet részét képezte a Tápiószelei Elektro-Mechanikai Művek Rt. is, amely azóta a GTV része.)
|
Iparos körök
Kifejezetten negatívan érintette az egymást követő kormányzatok nem kimondottan iparbarát politikája az ipari termékekre összpontosító vállalati struktúrát – mondja Székely Péter. Azt is fájlalja a Transelektro vezetője, hogy a szocialista és a fejlődő világban 1989 előtt kialakított jó kormányzati kapcsolatokat sokáig tudatosan elhanyagolták. Mindemellett az adminisztrációs és adóterhek növekedése is érinti érzékenyen a céget. Székely szavaival élve, az ipari termelőcégekkel hálátlanul, diszkriminatív módon bánik a gazdaságpolitika. „Míg Németországban vagy Franciaországban működik az egészséges patriotizmus, és a nagyobb közbeszerzések során előnyben részesítik a belföldi cégeket, addig a magyarok állampolgári tudata sokkal gyengébb, a hazai termékek vásárlásának nemcsak fogyasztói mozgalomként, hanem az állami beszerzések szintjén is éreztetnie kellene hatását, EU-konform módon” – véli Székely. (Az Európai Unióban lefolytatott közbeszerzési eljárásoknál elvben tilos a belföldi cégek előnyben részesítése, a tagállamokat egyenlő elbánás illeti meg – a szerk.)
E gondolatok vezették Székely Pétert, amikor néhány magyar üzletemberrel összefogva, 2002-ben szervezni kezdték a Magyar Magántulajdonú Vállalatok Klubját (MMVK). A Gyáriparosok Országos Szövetsége ugyanis Székely szerint nem képviseli eléggé markánsan a magyar magántulajdonban lévő közép- és nagyvállalatok érdekeit. Az MMVK lobbi tevékenysége az elmúlt egy évben erősödött – nem véletlenül. Nagy üzleti lehetőség ugyanis a Transelektrónak és más hazai tulajdonú cégeknek a második Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) 2007 és 2013 közötti, összességében hatezer milliárd forintot megmozgató programja. Ennek jelentős része az infrastruktúra fejlesztését szolgálja majd, így az NFT az energetika, a környezetvédelem, az erőművi berendezések, sőt a közlekedési eszközök terén is éreztetheti majd pozitív hatását a Transelektro árbevételében. Már amennyiben a beszerzési pályázatokon sikeres pályázó lesz a magyar vállalat. (A Ganz Transelektro Közlekedési Rt. a MÁV-tenderen harmadik nekifutásra győztes svájci Stadler cég fontos partnereként jut mintegy 10 milliárd forintos megrendeléshez – Figyelő, 2005/38. szám.) |
|
|
|
|
INGATLANVAGYON. E vásárlások mellett igazi üzleti potenciált hordozott a csoportban az ingatlanállomány, hiszen több, a csoporthoz köthető üzem kiváló adottságú (értsd: jó helyen lévő, s bontásra érett) gyárterülettel rendelkezett. Az egykor világhírű, de lerobbant állapotban privatizált Ganz Kazán- és Darugyár területén még 1994-ben elkezdődött Duna Plaza, az ország első nyugati mintára épített reprezentatív üzletközpontjának az építése. A projektcégben 50 százalékban részesedett a Transelektro, amely az értékes területet vitte a vállalkozásba. Az izraeli fejlesztővel közös vállalkozást kiválóan időzítették: az 1996 októberében átadott bevásárlóközpont üzleti sikert, többmilliárdos profitot hozott. Nem meglepő, hogy ezen felbuzdulva egy új üzletág, az ingatlanhasznosítás került fel – az eredetileg csupán az energetikai üzletben erős – gyártó-kereskedő vállalatcsoport palettájára.
A privatizált gyárak értékes barnamezős fejlesztési területtel rendelkeztek, amelyek kisebb-nagyobb beruházásokkal új funkciót nyerhettek. Így született most a Prestige Towers elképzelése is. Mint Székely Gábor – az ifjabbik Székely fiú -, a Transelektro Vagyonkezelő Kft. ügyvezetője elmondta, a Duna Plaza mögötti, szintén egykori Ganz területen külön városrész építésébe fogtak. Első ütemben Prestige Towers néven négy magasépületet húznak fel, ahol 136 – a beruházó szerint idehaza „szokatlanul jó színvonalú” – luxuslakást adnak át. Az igazi „durranás” azonban a 2006-2007-ben induló második ütem lehet, amelynek keretében mintegy 50 milliárd forintos beruházással egy komplett városközpontot terveznek a Duna partjára. Emellett a Transelektróhoz kötődő további két gyárterületen – a Szentendrei út és a Budafoki út mentén – kezdődhetnek fejlesztések 2006-ban.
Az ingatlanhasznosításban elért sikerek ellenére a hagyományos termelő tevékenység ma még sokkal erősebb a cégcsoportban. Az átszervezést az idősebbik fiú, Székely Balázs irányítja. „Az elcsépelt és közhelyes fókuszálás, portfóliótisztítás, vagy hatékonyságjavítás szavakat nem szívesen használnám az átalakulásra. Bár ilyesmit tervezünk, úgy gondolom, hogy ezt nem csupán hangoztatni kell – mint ahogyan azt számos nagyvállalat teszi – hanem valóban lépni kell e területeken, s mi lépni is fogunk” – ad hangot elszántságának. A cégvezetés szeptemberben gyürkőzött neki a keserves átalakítási munkának, amelynek végcélja egy „tanulóképesebb”, az óriás versenytársaknál gyorsabban alkalmazkodó szervezet létrehozása. Székely Balázs szerint az egyik fő baj, hogy ma 12 termékcsoportot gyártanak a leánycégek. Több esetben veszteséggel vagy éppen hosszú ideje nullszaldóval szállít a csoport. Konkrét területként a transzformátorok gyártását említi, ahol alaposan át kell gondolni, hogy kifizetődő-e ennek a berendezésnek minden fajtát gyártani, a legkisebbtől a legnagyobbig. További kérdés, hogy esetleg egyes gyártási fázisokat érdemesebb-e keletebbre, például Romániában, Ukrajnában elvégezni.
KÖZPONTOSÍTÁS. Az átalakulás előzményeként Székely Balázs a csoportba tartozó Intrans Kft. segítségével számos területet szervezett már ki a Transelektro leánycégekből. Ez a kft. végzi most a csoport teljes munkaügyi, külső kapcsolattartási, informatikai, beszerzési és jogi tevékenységét. A jövőben a pénzügyi-könyvelési feladat mellett a teljes logisztikát kiszerveznék, s központosított anyagbeszerzés révén a beszállítóknál további kedvezményekért újabb ártárgyalásokat kezdenének. Ennél is fontosabb változásnak bizonyulhat viszont a szorosabb központi kontroll a leányok felett, egyfajta központosított irányítási modell, amely a koreai Daewoo konszernnél sokáig remekül működött. A szorosabb irányítás bevezetését a munkakultúrában megmutatkozó, nehezen áthidalható feszültségek is magyarázzák. Székely Balázs optimista, úgy látja, egyetlen tevékenységet sem kell egyik napról a másikra megszüntetni, mert a régi, több évtizedes transelektrós múlttal rendelkező kollégákban megvan a képesség a változásra. Akiben viszont nincsen meg a kellő elszántság, az feltehetően munkahelyet változtat, vagy nyugdíjba vonul. Székely Péter az átalakítás után várhatóan visszavonul az operatív irányítástól – azt mások mellett a fiai veszik majd át tőle.
