Kilenc hónapja szeretné visszakapni Spongyabobot a UPC Magyarország Kft. előfizetőinek egy része. A rajzfilmfigura meséje a Nickelodeon csatornán fut, ezt azonban a kábelszolgáltató a múlt év végén kivette a kínálatából. Már több mint 12 ezren írták alá azt a petíciót, amely a tengeri szivacs kalandjait kéri vissza a képernyőre. A cég nem sejtette, hogy darázsfészekbe nyúl, mert amikor a csatorna bekerült a kínálatába, a fogadtatása nem volt jó, és a felmérések szerint a nézettségi adatai alacsonyak voltak. A UPC abból indult ki, hogy gyerekcsatornából többet is kínál, ezért ezek számát csökkenteni lehet. Nem számoltak azzal, hogy Spongyabob rajongóinak többsége felnőtt, akiket nem boldogít, hogy most például a Paprika TV-t nézhetik.
Az Echo tv stúdiója. Vajon hány nézőhöz jut el?
MEGTELT. A kábeltévés hálózatok kapacitása betelt, a kínálat összeállítása kényes üzleti kérdéssé vált. „Felmérjük és megpróbáljuk kielégíteni az előfizetők igényeit, de a kínálatban az üzleti szempontokat is érvényesítenünk kell” – mondja Ábrahám Gergely, a Fibernet Rt. menedzsere. Egy új tévé csak úgy tud bekerülni, ha elfoglalja egy másik helyét. A vezető kábelhálózatokba való bekerülés a legtöbb tévé számára létkérdés. A reklámbevételek túlnyomó része a két országos kereskedelmi tévéhez folyik be, a maradék pedig nem elég a többi adó fenntartására. Ezek (a közszolgálati csatornákat kivéve) tehát abból tartják fenn magukat, hogy részesedést kapnak a kábeles cégek által beszedett előfizetői díjakból. Magyarországon összesen 2,2 millió háztartás fizet elő kábeltévére, közel 400 szolgáltató van a piacon, de az előfizetők kétharmada a négy vezető céghez tartozik, azaz a UPC-hez, a T-Kábelhez, FiberNethez és az Antenna Mikróhoz (ez utóbbi ugyan a terjesztés módja alapján nem kábelszolgáltató, ám funkcióját tekintve ide sorolható). Ezek együttesen körülbelül 1,5 milliós terjesztést biztosíthatnak egy tévé számára, ami már elég az életben maradáshoz. Ám ha ide nem kerül be egy adó, akkor kénytelen több száz kisebb kábelcéggel egyenként megállapodni, vagy lehúzhatja a rolót.
„Ma már nagyon nehéz megindokolni, hogy melyik csatornát miért és mire cserélünk, bárhova nyúlunk, biztos lesznek elégedetlenek” – állítja a 720 ezer háztartásban szolgáltató UPC. A törvényi kötöttségek és a piaci sajátosságok miatt a kábelesek nem cserélgethetnek szabadon, bár több mint 50 hely van, a mozgástér szűk. A közszolgálati adókat például nem vehetik ki, és meghatározott számban a helyi adókkal is kötelező megegyezniük. Már a helyi adók is többen vannak, mint a számukra biztosított helyek száma, ezért kereskedelmi tévé gyakorlatilag nem kerülhet a helyükre. Több induló tévétársaság is azzal próbál érvelni, hogy bizonyos helyi csatornáknál magasabb színvonalat kínál, ám a kábelesek felmérései szerint ezek meglepően népszerűek. Így az egy hete megindult Echo gazdasági hírtévé sem látható egyik nagy kábelszolgáltatónál sem.
ALKUK. A külföldi csatornák egy része szintén a reklámbevételből él, így a kábelcégek (a jogdíjakat nem számolva) ingyen kapják a műsoraikat. Emellett vannak olyanok, amelyekért fizetniük kell. Ha az ingyenesek aránya a kínálatban lecsökken, akkor a kábelcégeknek árat kellene emelniük, de ezt általában nem vállalják. Egy induló magyar tévé bekerülési esélyeit tehát ez is csökkenti. Emellett a UPC esetében a kicserélhető adók számát az is korlátozza, hogy a társaság hollandiai bejegyzésű anyavállalata 4-5 csatornában résztulajdonos, ezeket nyilvánvalóan nem veszik ki a kínálatból. A cégek arra is törekednek, hogy a nagy világnyelvek mindegyikén legalább néhány népszerű csatornát benntartsanak a csomagokban.
Szabadpiaci alkuban dől el, hogy a kábelcégek mennyit fizetnek egy-egy tévének. A kábelesek érdeke az, hogy leszorítsák ezt a díjat, így megmenekülnek az előfizetői díjak emelésének kényszerétől, és növelhetik profitjukat. Eközben viszont fenn kell tartaniuk az elégedettséget is, vagyis egy igazán népszerű csatorna esetében az alkupozícióik romlanak. Mindezt figyelembe véve, ma csak olyan tévé tud helyet kicsikarni magának a palettán, amely nagyon olcsón gyárt olyan műsorokat, amelyeket az előfizetők már-már „követelnek”.