Az eddigieknél hosszabb – a korábbi gyakorlattal ellentétben menet közben lezárható – jegyzési időszak megkezdődésével immár a negyedik magyar áramszolgáltató társaság részvényeire cserélhetik be kárpótlási jegyeiket a befektetők.
Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. által eddig felajánlott áramszolgáltató-papírok: a Démász, az Émász és az Édász után a Tiszántúli Áramszolgáltató (Titász) Rt. részvényeinek kárpótlási jegycseréje is megkezdődött. A debreceni székhelyű, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok egészét, Bács-Kiskun és Pest megyék egyes részeit ellátó áramszolgáltató társaság tízezer forint névértékű részvényeiért ugyanennyi címletértékű kárpótlási jegyet kell fizetni. A jegyzési időszak – tekintettel a nyári szabadságolásokra – hosszabb az eddigieknél: augusztus 1-jéig tart, az ÁPV Rt. július 11. után azonban lezárhatja azt. A 34,2 milliárd forintos jegyzett tőkéjű Titász esetében – melynek szakmai befektetője a bajor Isar-Amperwerke AG – a cégbíróság tavaly decemberben a társasági szerződés módosításával rögzítette az állam számára többletjogosítványokat biztosító úgynevezett aranyrészvény-klauzulát. Így – szemben más hazai áramszolgáltatókkal – tisztázott, hogy az államnak milyen befolyása marad a társaság irányítására, ha a ma még kisebbségben lévő külföldi tulajdonos, élve a privatizációs szerződésben rögzített lehetőséggel, szavazattöbbséghez jut a közgyűlésen.
A tulajdonosok számára biztató lehet, hogy a Titász által értékesített villamos energia mennyisége 1995-ben két évi csökkenés után növekedésnek indult, igaz, volumene így is jóval a néhány évvel ezelőtti szint alatt marad. A legnagyobb ipari fogyasztók közül a Magyar Gördülőcsapágy Rt., az Interspan Kft. a Taurus, a Tiszamenti Vegyiművek Rt. és a Szolnoki Papírgyár Rt. fogyasztása nőtt, az 1994-es listavezető Biogal Rt.-é viszont jelentősen csökkent.
A cég árbevétele az áremeléseknek köszönhetően jócskán megugrott 1995-ben, ez az ugrásszerű növekedés azonban sajnos nem volt elég a Titász nyereségessé tételéhez: a társaság tavaly több mint két és fél milliárdos veszteséggel működött. Igaz, ennek “csak” fele származott az üzemi tevékenységből, ami részint az értékcsökkenési leírásnál alkalmazott magasabb – de reálisabb amortizációs értéket eredményező – kulcsoknak tudható be. További 1,2 milliárdnyi veszteség a társaság kamatterheiből adódik, 218 millió pedig a befektetések leírásából. A tetemes veszteségek miatt 1995-ben a Titász saját tőkéje is csökkent, s mintegy másfél milliárd forinttal maradt a jegyzett tőke értéke alatt.
A Titász pénzügyi szakembereit aggodalommal töltheti el, hogy a vevőkövetelések 1995-ben az előző évi érték másfélszeresére nőttek, miközben a rövid lejáratú hitelek ennél is nagyobb mértékben, 64 százalékkal emelkedtek. Ráadásul még 935 millió forintnyi rövid lejáratú kölcsön is megjelent a társaság tavalyi mérlegében. Így – a részletes adatokkal szolgáló kibocsátási tájékoztató tanúsága szerint – a társaság forgóeszközeinek és rövid lejáratú kötelezettségeinek arányát mutató likviditási ráta az egy évvel korábbi 0,76-os értékről 1995-ben a vészjósló 0,67-es szintre esett. Az is baj, hogy a vevőkövetelések felduzzadt értéke tavaly év végén 40 napi árbevétellel volt egyenlő az 1994-es 36 nap után. Céltartalékot hozzávetőleg 160 millió forintnyi követelés után képeztek, veszteségként pedig 177 millió forintnyi követelést kellett a mérlegkészítőknek leírniuk.
A vevőkövetelések behajthatóságán persze nagyot lendíthetne a Titász ellátási területéhez tartozó régiók gazdasági helyzetének javulása. A társaság működésének jövedelmezősége – mint ahogyan a többi áramszolgáltatóé is – hosszú távon azonban a villamos energia kormányzat által meghatározott áralakulásától függ. A tiszántúli társaság jelenleg nem gyakorol különösebben nagy vonzerőt a tőkepiaci szereplőkre: a budapesti tőzsdén kívüli kereskedelemben egyelőre nem is jegyeznek rá árat. A szakmai befektető Isar-Amperwerke egy néhány hónappal ezelőtti hír szerint a névérték mindössze húsz százalékán lett volna hajlandó a települési önkormányzatoktól Titász-részvényeket vásárolni, ezen az áron azonban még a legszorultabb pénzügyi helyzetben lévő helyhatóságok sem igen válnak meg papírjaiktól.
Mára, úgy tűnik, valamennyi áramszolgáltató társaság részvényeinek másodlagos piacát kivárás jellemzi. A nemrég még 60 és 100 százalék között jegyzett Édászra ma ötven százalék alatt mozognak a vételi ajánlatok, a korábban pénzügyi befektetők által is vásárolt Démász árfolyama pedig mostanra 35-40 százalékra süllyedt. Az Émászra nincs számottevő kereslet, a szakmai tulajdonos RWE/EVS pedig – mind az áramszolgáltató, mind pedig a már hivatalosan is a többségi tulajdonában lévő Mátrai Erőmű kisebbségi részesedéseit illetően – meglehetősen passzívnak tűnik. Így aztán a fentieknél kedvezőbb árajánlatokra még várnia kell a nagyérdeműnek.
