Lehet értelmet találni a politika gazdasággal kapcsolatos cselekedeteiben, üzeneteiben? A posztindusztriális, globális gazdaságban nem ígérkezik könnyű válasz erre a kérdésre. Vajon mennyire képes befolyásolni a magyar gazdaságpolitika olyan, hazai viszonylatban igen fontos cégek lépéseit, amelyek a tőzsdén például amerikai nyugdíjalapok ellenőrzése alatt vannak? Vagy olyanokét, amelyek a magyar exportban kiemelkedő szerepet játszanak (például Audi Hungária), miközben saját cégcsoportjukon belül a teljes termelési értéknek csupán kicsiny, egyszámjegyű részét adják?
FEKETE KÁROLY, a Consulting Group Buda Kft. ügyvezető igazgatója
KORLÁTOZOTT ESZKÖZÖK. Most, hogy beléptünk az Európai Unióba, számot kell vetni azzal: lehet ugyan erős gazdaságpolitikai akarat, szándék, de nem, vagy alig maradt hozzá eszközrendszer. Az unióban nincsenek vámok, mennyiségi kereskedelmi korlátok, a vámpolitika lehetőségei tehát elvesztek. Nincs lehetőség közvetlen állami támogatásokra, a szubvenciós politika lehetőségei köddé váltak. Az árakat adminisztratív módon nem lehet meghatározni, hiszen ez ütközik az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának elvével. Egységesek az engedélyezési, egészségügyi, környezetvédelmi szabályok, ezeket a piacon kívüli adminisztratív eszközöket is el kell felejteni tehát.
Milyen eszközei maradnak egy uniós ország gazdaságpolitikájának? A befektetésösztönzés, rugalmas, befektetőbarát hozzáállással. Gyors, piacbarát döntések a beruházók dolgának megkönnyítésére. Olyan adók beszedése, amelyek nem büntetik, hanem serkentik a foglalkoztatást, különösen az új munkahelyek teremtését. Alacsony közvetett adóztatás (áfa, fogyasztási adó), és ezekből az adókból korszerű, megbízható infrastruktúra kiépítése. Jó utak, kényelmes, tiszta vasút megteremtése, a széles sáv, az új mobil kommunikáció, valamint a kutatás és fejlesztés támogatása.
Lenne tehát lehetőség értelmes gazdaságpolitika és gazdaságfejlesztés számára az uniós tagság feltételei között is. Ehhez képest a magyar politikai közbeszéd és cselekvés még most is a populizmus karneválját üli. A gazdaságra gyakorolt hatás vonatkozásában nem csak a gazdaságpolitikai cselekvés a fontos, hanem a politika jelenlegi és lehetséges formálóitól érkező üzenetek is. Ezek pedig azt tükrözik: 15 évvel a piacgazdaság hazai megteremtése után a politikai elit változatlan szilárdsággal hisz abban, hogy a piaci folyamatok parlamenti széksorokból és minisztériumi íróasztalok mellől meghatározhatók. Ezért ígér az egyik oldal rózsaszínű álmot: ha egymillióan aláírjuk, hogy a piac törvényeit dobjuk a sutba, akkor azok büntetlenül oda is hajíthatók. S ezért gondolhatják a kormányzó erők, hogy elég egy kormányzati határozat annak eldöntéséhez, milyen gyógyszerárakat szeretnénk.
E próbálkozások tarthatatlanok, amelyeket a piac keményen büntet. Sajnos azonban a gyógyszerért kétségbeesetten sorba állókat, a saját kúrájukért aggódókat és a vesztes sok kis gyógyszergyárat mindez nem vigasztalja. E rózsaszín elképzelésekért mi adófizetők mindannyian sokat fizetünk. Ennek sokszorosa azonban az a kár, amit ezek a próbálkozások a magyar tudatban okoznak. A tíz csatlakozó közül szinte egyedüliként Magyarország – illetve politikusi rétege – az utóbbi öt évben nem volt hajlandó alkalmazkodni a realitásokhoz. Ezért az ország már mostanáig is növekvő eladósodással, elszabaduló inflációval és a külföldi tőke elpártolásával fizetett. Ha ezen az úton mennek tovább a döntéshozók, a tíz csatlakozó utolsó helyén találhatjuk magunkat. A trend veszélyes egyértelműséggel mutatja ezt.
MUSZÁJ ALKALMAZKODNI. Ha a magyar emberekkel tömegesen hitethető el, hogy jólétük, boldogulásuk, pénztárcájuk vastagsága nem a versenyben való helytállástól, alkalmazkodástól, iparkodástól függ, hanem ahhoz elég egy-két politikus jó szándéka és petíciója, akkor megnézhetjük magunkat. Az unió piacának ugyanis éppen az az egyik legfontosabb jellemzője, hogy nagy lehetőséget ad, de a késlekedést, toporgást, a cselekvés hiányát nem hagyja következmény nélkül. Gyors és brutális piaci változások útján érvényesül az alkalmazkodás vastörvénye. A (gazdaság)politika dolga az lenne, hogy a magyarokat erre ráébressze. Hogy azt sugallja: a verseny nagy, de te versenyképes vagy, tudsz dolgozni, vannak ötleteid, van megfelelő képzettséged.
Ehelyett – etatista álmokat kergetve – az embereket az állam lehetőségeit illetően illúziókba ringatni nem felelős magatartás. Sürgősen fel kell váltania a populista beszéd karneválját a valóságon alapuló tájékoztatásnak és gazdaságpolitikai cselekvésnek.
