Kínos perpatvar

Rolf-Ernst Breuer és Josef Ackermann. Meddig mosolyognak?

Tisztán a pénzügyi mutatókat nézve, minden kitűnően alakul mostanában a Deutsche Bank háza táján. A sokáig magas költségeiről, gyenge nyeresé-gességéről és a tradíciókhoz túlsá-gosan ragaszkodó menedzsmentjéről ismert német óriás újabban okkal lehet büszke növekvő profitjára, emelkedő részvényárfolyamára és a vállalati ügyfelekkel kötött üzletek ugrásszerű gyarapodására. A korábbi vezérigazgató, Rolf-Ernst Breuer alatt útnak indított, majd az utódja, Josef Ackermann által felerősített költségcsök-kentési és szerkezetátalakítási programnak köszönhetően a legnagyobb (1070 milliárd dollárnak megfelelő eszközállományú) német bank 2004-ben kiváló évnek néz elébe. Tőkearányos megtérülése 2002-ben mindössze 1,1 százalék volt, ám tavaly az elemzői becslések szerint e mutató felszökött 9 százalékra, az idén pedig elérheti a 11 százalékot, ami nem akármilyen teljesítmény Európa leglassabban növekvő és legzsúfoltabb bankszektorú gazdaságában.

FESZÜLTSÉG. A Deutsche Bank felső berkeiben ennek ellenére feszült a hangulat, igaz, nem a mérleggel kapcsolatos aggályok, hanem a vezetés sorsa miatt. Az 55 esztendős, a vezérigaz-gatói posztra 2002 májusában kinevezett Ackermann és a nála 11 évvel idősebb, jelenleg a felügyelőbizottság elnöki tisztét betöltő Breuer ellen ugyanis jogi eljárás folyik két külön ügyben, és ezek sokmilliárd dolláros kiadáshoz és a két veterán kényszerű lemondásához vezethetnek.

Ackermannt azzal vádolják, hogy négy évvel ezelőtt, amikor a brit Vodafone felvásárolta a düsseldorfi Mannesmann távközlési és gépipari csoportot, az utóbbi felügyelőbizottsági tagjaként – végtére is a Deutsche szintén jelentős tulajdonrésszel rendelkezett a vállalatban – nem a részvényesek legjobb érdekében cselekedett. Ha a bíróság ellene ítél, megvonják tőle bankári engedélyét. Breuer már elvesztett egy polgári pert, amelyet egykori ügyfele, a Kirch-csoport indított ellene bizalmas információk kiadása miatt. A Kirch óriási kártérítést követel, s elképzelhető, hogy a Deutsche igazgatótanácsa magától Breuertől akarja majd behajtani a pénzt. Jogi szakértők szerint valószínűleg mindkét ügy áthúzódik 2005-re. „Ez súlyos teherként nehezedik a két vezetőre, mind fizikai, mind lelki értelemben” – mondja Peter O. Mülbert, a mainzi egyetem bankjogi szakértője.

A perek kritikus időszakban fékezhetik a bank lendületét, akkor, amikor a német pénzügyi szektor szerkezeti átalakulás és konszolidáció előtt áll, a Deutsche menedzsmentje pedig a költségek leszorításáról a bevételek növelésére helyezi át a hangsúlyt. Szóvivői azt állítják, hogy a frankfurti székház ikertornyainak irodáiban zavartalanul folyik az élet. Eddig a jogi ügyek nem hatottak negatív módon az eredményre: elemzői várakozások szerint a 2003-as mérleg az előző évinél 40 százalékkal magasabb, 4,65 milliárd dollár adózás előtti nyereséget mutat majd.

Kétségtelen azonban, hogy a jogi fenyegetettség árt a morálnak. Az utóbbi időben Breuer és Ackermann egyaránt feltűnően szűkszavúbb és komorabb, amikor befektetőkkel beszél, illetve a sajtónak nyilatkozik. Egyelőre nem látszik, ki vehetné át tisztségüket, úgyhogy elemzők szerint a Deutsche Bank nincs felkészülve arra, hogy esetleg mindkét vezetőjétől meg kell válnia. A személyi változások a legrosszabb esetben akár azzal is járhatnak, hogy a Deutsche jobban ki lesz szolgáltatva egy külföldi bank felvásárlási szándékának. Márpedig a konzervatív német üzleti világban ennek nagyon nem örülnének.

A LEGJOBBAK KÖZÖTT. Különösen Ackermann kiválása érintené érzékenyen nemcsak a bankot, hanem az egész német pénzügyi szektort. A vezérigazgató ugyanis széles körű elismertséget vívott ki magának a piacon azzal, hogy amerikai és brit elvek alapján átalakította a Deutsche Bankot, a nyereségességet helyezve elébe minden más szempontnak. Részint lenyomta a költségeket, részint eladta a Deutsche kiterjedt érdekeltségeinek egy részét, köztük tavaly az MG Technologies gép- és vegyipari cégben és az Axel Springer kiadóban birtokolt tulajdonhányadát. A svájci születésű Ackermannt Európa legjobb menedzserei között tartják számon. „Távozása katasztrófa volna” – állítja Guido Hoymann, a frankfurti Metzler Bank elemzője.

A Mannesmann 2000 február-jában hosszú és elkeseredett harc után mondott végül igent a Vodafone felvásárlási ajánlatára – de csak azt követően, hogy a felügyelőbizottság sokmillió dolláros jutalmat szavazott meg Klaus Esser akkori vezérigazga-tónak és négy másik csúcsveze-tőnek. Németországban a jó teljesítményért adott nagy bónuszok nem illegálisak, de gyakran vitát gerjesztenek. Észak-Rajna-Vesztfália tartományi ügyészsége vizsgálatot indított, s 2002 februárjában azt a vádat emelte Ackermann és még négy felügyelőbizottsági tag ellen, hogy visszaéltek a bizalommal, azaz lényegében becsapták a befektetőket, amikor jóváhagyták az indokolatlan kifizetéseket. Ez a bűncselekmény tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

Független jogi szakértők – köztük a bochumi egyetemen cégjogot oktató Uwe Hülfer – szerint azonban a kifizetések indokoltak voltak, mert a felvásárlási huzavona során a Mannesmann árfolyama rekordmagasságba emelkedett, így a részvényesek nagyot kaszáltak az akvizícióval. Az ügyészségi eljárás bírálói attól félnek, hogy az eset elriaszthatja a külföldi társaságokat a németországi befektetésektől, és arra csábíthat tehetséges menedzsereket, hogy más országokban keressenek maguknak munkát. Megjegyzik továbbá, hogy Ackermann személy szerint semmit sem nyert a bónuszok odaítélésével. „A vádemelés nagy csapás Németországnak arra a hírnevére, hogy itt érdemes üzletet kötni” – jelentette ki múlt szeptemberben Angela Merkel, az ellenzéki Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke. Ám ezek az aggodalmak nem gátolták meg a düsseldorfi bíróságot abban, hogy szeptember 19-én elrendelje Ackermann és a többi vádlott perét. A tárgyalás január 21-én kezdődik. Az ügyben sem Ackermann, sem a bank nem kíván nyilatkozni.

Breuer bajai 2002 februárjára nyúlnak vissza, amikor a Bloomberg TV-nek adott New York-i interjújában elmondta, hogy a bankok nem akarnak újabb hiteleket adni Leo Kirch válságos helyzetben lévő médiabirodalmának. Két hónappal később a Kirch össze is omlott a tőkeinjekció hiányában, de rögtön beperelte Breuert bizalmas információk nyilvánosságra hozatala miatt. Tavaly februárban egy müncheni bíróság a Kirch javára ítélt, majd december 10-én a fellebbviteli bíróság helybenhagyta a döntést, és kimondta, hogy a Deutsche Bank kártérítést köteles fizetni.

KÁRTÉRÍTÉSI VITA. Ennek összegét egy újabb eljárásban állapítják meg. A Kirch több mint 7 milliárd dollárt követel, amit ha megítélnek, Breuer minden bizonnyal lemondani kényszerül a felügyelőbizottság éléről. Tekintve azonban, hogy a német sajtó már az ominózus interjú előtt is tele volt a Kirch pénzügyi gondjaival, jogi szakértők szerint a kártérítési összeg csak 600 millió dollár körül lesz.

Függetlenül a kimeneteltől, Ackermann és Breuer az ügyvédjeik-kel és a tárgyalótermekben lesz kénytelen tölteni jó sok időt, amit hasznosabban is eltölthetnének a Deutsche Bank irányítá-sával. Mi több, ha a két ügy még másfél évig húzódik, az tartós bizonytalanságot jelent mind az alkalmazottak, mind a részvé-nyesek számára. Bármilyen jól teljesít most a Deutsche, sajnos nincs az a nyereség, ami eltüntethetné a feje fölül a felhőket.