Papírslágerek

Lorenzo, a ValóVilág első szériájának egyik meghatározó szereplője magával vitte a villába Balogh Béla A végső valóság című, ezoterikus tanokat tartalmazó kötetét. A valóságshow-ban rövid időn belül témává vált a „baloghbéla-könyv”, a szerző neve szinte naponta szerepelt a műsorban. A Svédországban élő szerző 2002 elején megjelent könyve addig nem sok vizet zavart, a célcsoport elérése szempontjából hatékony – a Színes UFO Magazinban közölt – exkluzív interjú ellenére sem kapkodták el az első kiadás 500 példányát. A főműsoridőben való szereplés azonban jót tett a műnek, Lorenzo elkötelezett hívei megrohanták a könyvesboltokat, és két hónap alatt 15 ezer példány kelt el belőle.

A mázlin, és Lorenzo segítségén kívül persze akár egy komplett médiakampánnyal is elérhető lenne a – már sikernek számító – 10-20 ezres eladott példányszám, erre azonban ritkán jut elegendő pénz. A kiadók egyik titkos fegyvere a „húzónevek” alkalmazása, ami akár már önmagában is reklámértékű lehet. „Eleve vannak olyan kötetek, amelyeket bestsellernek szánnak, elég csak Stephen King, vagy Havas Henrik könyveire gondolni” – említ két szélsőséges példát Kolosi Tamás, a több kiadóban is tulajdonos Líra és Lant Rt. vezérigazgatója, aki szerint azonban örömteli magyar sajátosság, hogy a magas irodalom sokszor jobban fogy, mint az említett bestseller-gyanús könyvek. A Nobel-díj után talán nem is meglepő, hogy Kertész Imre Sorstalanság című könyve eddig 350 ezer példányban jelent meg, de kelendő Esterházy Péter Harmonia Caelestise (70 ezer), és Závada Pál Jadviga párnája (60 ezer példány) című könyve is. Azt már persze nem tudja a statisztika, hányan olvassák el valóban e köteteket, s hányan szerzik be csupán sznobizmusból.

KEVÉS A NÉV. „Megjelenés előtt ritkán lehet sejteni, hogy melyik könyvből lesz bestseller, sőt sokszor mi is meglepődünk” – mondja Rochlitz András, a Park Kiadó tulajdonos-ügyvezetője. Ő úgy véli, kezdeti lökést adhat ugyan, ha ismert médiaszereplő a szerző, azonban igazi sikert csak valóban jó könyvek futhatnak be. Erre példa Stahl Judit eddig megjelent két szakácskönyve: már a második változat is elérte a 100 ezer példányt. A szakácskönyv egyébként jó üzlet lehet, bár a „médiatámogatás” vagy a jó név itt sem hátrány: a Spektrum Televízióból ismert Jamie Oliver könyve már 30 ezer példánynál tart, de a Corvina kiadásában megjelenő Gundel szakácskönyvből is fixen „elmegy” évi 15-20 ezer példány.

„Engem meglepett Gerlóczy Márton Igazolt hiányzás című könyvének sikere. Kepets András, a kiadó igazgatója viszont bízott a fiatal szerzőben, és igaza is lett, egy év alatt 20 ezer példány kelt el a könyvből”- világítja meg Vándor Ágnes, az Ulpius Ház Kiadó kommunikációs vezetője a „siker lesz-e?” kérdésének nehézségét. Pláne, hogy Réz András Válogatott szorongásaim című esszékötetének megítélésekor már mind a ketten tévedtek, a 3-5 ezer eladott példányra taksált könyv ugyanis jelenleg már 18 ezernél tart. Vándor Ágnes szerint erre a szerző ismertsége sem válasz, hiszen a könyvnek alig volt sajtóvisszhangja, valamiért azonban mégis megszerették az olvasók.

„A Harry Potter első kötetének a megjelentetésekor komoly kétségeink voltak, hogy megtérül-e a befektetésünk”- emlékszik vissza Balázs István, az Animus Kiadó vezetője. Már csak azért sem számíthattak akkoriban nagy sikerre, mert a tizenéveseknek szánt könyvek kiadása világszerte visszaesőben volt, s erről a korosztályról mint olvasóközönségről már-már lemondtak a kiadók. A „trendfordító” Harry Potter sorozat eddig megjelent öt kötetéből összesen 900 ezer példány fogyott. Összehasonlításképpen: ha egy gyermekkönyvből egy év alatt értékesíteni lehet 5 ezer példányt, az már kifejezett sikernek számít.

A Park Kiadó ügyvezetőjének kalkulációja szerint legalább 5 ezer példányt el kell adni egy könyvből, hogy a rendkívül magas – 40-50 százalékos – terjesztői jutalék mellett üzletileg sikeresnek minősüljön. Egy-egy húzókönyvből ideig-óráig megélhet egy kiadó, ám évi pár címes vállalkozásként nem lehet komoly piaci szereplő. „Ehhez legalább évi 50 különböző cím megjelentetése szükséges” – vélekedik Balázs István, majd hozzáteszi, hogy ez azért fontos, mert a kereskedők nem szívesen tartanak kapcsolatot a néhány könyves kis kiadókkal.

KÖNYVÜZLET. „Annak a könyvnek, amelyik felkerül a nemzetközi toplistákra, általában jó esélye van arra, hogy nálunk is siker legyen” – véli Hermann Judit, az Andrew Nurnberg könyvügynökség magyarországi ügyvezetője, aki szerint viszont nagyrészt a kiadón múlik, hogy egy könyv bestseller lesz-e. Egy „várhatóan sikeres” kötet jogdíja általában 12 százalék körül mozog, az előleg pedig 3-5 ezer dollártól kezdődik, de akár a 20 ezret is elérheti.

A nyomda és a jogdíjak kifizetése után a marketingre már nem sok pénz jut a legtöbb kiadónál, sok esetben az ki is merül egy sajtótájékoztatóban, illetve a néhány szerkesztőségekbe recenzió céljából küldött példányokban. Az Ulpius-ház az évi 60-70 könyvéből 10-12 könyvet tud igazából reklámozni, pedig a kiadó kifejezetten sokat költ erre a célra: éves bevételeinek körülbelül 25 százalékát. A könyveik promóciójának szervezésekor érdekes módon egyedül a közszolgálati televíziónál ütköznek falakba. „Voltak próbálkozásaink a televíziós megjelenésre, de ezek nem hozták a várt eredményt” – mondja Kolosi Tamás, aki úgy tapasztalja, hogy a sajtó és a plakátok mellett a rádió is hatékony eszköze lehet a hírverésnek. A Líra és Lant Rt. vezetője azonban a fő problémát abban látja, hogy Magyarországon még mindig nagyon alacsonyak a könyvárak. Míg Nyugat-Európában 50 százalékos remittendánál már nyereségesnek számít egy könyv, addig nálunk ehhez egy-egy kiadás 70-80 százalékát is értékesíteni kell.