Fellendülés és recesszió

 Mi a mozgatórugója a fellendülés és a recesszió változásainak és milyen gazdaságpolitika járulhat hozzá a gazdasági élet stabilizálásához? Ezek a kérdések régóta foglalkoztatják a közgazdászokat és a politikusokat. Habár sikeres recept még ma sem létezik, Finn K. Kydland és Edward C. Prescott közös eredményei nem csak a tudósokra, hanem a gazdaságpolitika irányítóira is nagy hatással voltak.

PROBLÉMÁK KEYNESSZEL. A hetvenes évek elejéig Keynes és követőinek elméletei számítottak irányadónak. Szerintük az üzleti ciklusokat elsősorban a kereslet fordulataira – a fogyasztás vagy a beruházás változásaira – lehet visszavezetni. Keynes nyomán sok közgazdász úgy vélte: ha elviseljük a magasabb inflációt, cserébe csökkenthetjük a munkanélküliséget. A hetvenes évek során azonban több probléma is jelentkezett az addig domináns elmélettel kapcsolatban.

Kydland és Prescott 1977-es cikke az úgynevezett időkonzisztencia problémájával foglalkozott. Ez azt jelenti, hogy hiába határozza el egy gazdaságpolitikus ma, hogy a jövőre nézve mi az ideális terve, ha később alkalma nyílik megváltoztatni azt, akkor másképpen fog cselekedni. Az ok nem a kormányzat és a gazdaság szereplőinek egymással ütköző érdeke, hanem az, hogy az idő múlásával más és más korlátozó tényezőkkel kell a döntéshozónak szembenéznie. Ha például a kormányzat alacsony inflációt hirdet meg, s ennek megfelelően csak kismértékben emelkednek a bérek, megéri – alacsonyan tartott kamatlábakkal – növelni az inflációt és így csökkenteni a rövid távú munkanélküliséget.

A szerzőpáros mutatott rá tehát először a hitelesség ma már oly gyakran emlegetett kérdésére: el tudja-e magát kötelezni a kormányzat egy adott gazdaságpolitika mellett? Cikkükből az is kiderül, hogy magasabb jólétet képes elérni az a gazdaságpolitika, amelyet hitelesként fogadnak el. A hitelesség megteremtésében pedig megváltoztathatatlan szabályok vagy a kormányzattól független intézmények játszhatnak központi szerepet. A független jegybankok létrehozásához vezető folyamat első lépcsőfoka tehát a két tudós cikke volt.

Ugyan az üzleti ciklus változásai – a fellendülések és a recessziók sorozata – a nagy gazdasági világválság óta a közgazdászok érdeklődésének előterében állt, a nyolcvanas évekig más eszközökkel vizsgálták és elemezték a rövid távú és a hosszú távú ingadozásokat. A szerzőpáros 1982-es cikke azonban megváltoztatta a helyzetet. Mikroökonómiai alapokon nyugvó modelljükben összefüggés található a rövid távú ingadozások és a hosszú távú tényezők között is. Míg a korábbi modellek – mivel aggregált mennyiségekkel számoltak – nem tudták kezelni annak lehetőségét, hogy a fiskális vagy a monetáris politika módosulása hat a fogyasztókra vagy a vállalatok viselkedését is megváltoztatja, az új modell sokkal hatásosabb előrejelzéseket volt képes megalapozni. A Kydman és Prescott cikke alapján készült modellváltozatokat ma is számos jegybank és nemzetközi intézmény használja fel előrejelzések készítéséhez.