Idézőjelbe azért tettem a címet, mert „kölcsön vettem”. Nicholas D. Kristof, a New York Times publicistája adott hangot liberális kétségbeesésének, amikor a Bush győzelmét követő kormányátalakítást értékelő cikkének ezt a címet adta (The Hawks have Landed). A csalódás legújabb rohamát Colin Powell tábornok, az ország egyik legtekintélyesebb politikusának menesztése váltotta ki. Őt Condoleezza Rice, az eddigi nemzetbiztonsági főtanácsadó követi a külügyminisztérium élén.
MEGHIÚSULT REMÉNYEK. Valójában sokkal többről van szó. A republikánus választási győzelem után az elnök első nyilatkozatai sok politológusban (Amerikában és Európában egyaránt) azt a reményt keltették, hogy Bush II. – azaz a második négy év – kevésbé lesz agresszív, mint a Bush I. korszak. Ez illúziónak bizonyult, noha volt mögötte logika. Történelmi tapasztalat, hogy az újraválasztott amerikai elnökök második hivatali periódusukban mérsékeltebbek, mint az elsőben.
Bush megtagadta ezt a hagyományt. A győzelmet úgy fogta fel, mint felhatalmazást az eddigi kurzus – ha lehet – még egysíkúbb folytatására. A döntésben nyilván döntő szerepe volt Dick Cheney alelnöknek, aki hadiipari kapcsolatrendszerét a Pentagon főnökeként már a Reagan-elnökség legélesebb szakaszában kiépítette. A Bush I. időszakban is akkora volt a befolyása és hatalma, hogy – elsősorban persze a kurzus bírálói – „virtuális elnökként” kezelték. A most zajló kormányátalakítást ugyan Bush vezényli, de a jelek szerint Cheney az egész folyamat legfőbb haszonélvezője.
Az átalakítás első menetében, John Ashcroft igazságügy-miniszter távozásakor, ez még nem tűnt fel. Ashcroft nem nézetei, hanem hasnyálmirigy-bántalmai miatt mondott le, és posztját Bush egyik régi bizalmasa, Alberto Gonzales foglalta el. Gonzales nem énekel zsoltárokat; inkább ír. Bush még texasi kormányzóként az állami Legfelső Bíróság tagjává emelte, majd magával vitte főtanácsadónak a Fehér Házba. Ott írta meg két legfontosabb művét. Az egyikben megindokolja, hogy miért ajánlatos bírói ítélet nélkül korlátlan ideig fogságban tartani a terrorizmussal gyanúsítottakat. A második „csak” egy feljegyzés az elnök számára: miként lehet a formális jog betartásával megkerülni a foglyok kínzását tiltó amerikai törvényeket. Most Gonzales kezében van a kormányszintű ellenőrzés a méltán híres bűnüldöző szervezet, az FBI felett.
Egy másik, nemzetközi jelentőségű váltás már közvetlenül is Cheney keze nyomát viseli. Az alelnök bizalmas barátja, Porter Goss, a képviselőház hírszerzési bizottságának elnöke lett a CIA, a központi hírszerzés új főnöke. Cheney utasítására „reform” ürügyén tisztogatás kezdődött az ügynökségben; ennek „elvi” alapja egy Cheney által jóváhagyott Goss-körlevél, amely leszögezi, hogy a CIA feladata a kormány döntéseinek támogatása. A szervezet professzionista veteránjai ennek a szakmailag is abszurd utasításnak a megjelenése óta tucatszám hagyják el az ügynökséget.
Colin Powell menesztése ennek a politikai offenzívának a kiteljesedését jelenti. A sikeres katonai intervenció feltételei a Powell-doktrína szerint: 1. Pontosan körülhatárolt cél. 2. Helyi erőfölény. 3. Távozási stratégia. Az iraki háborúban mindhárom feltétel hiányzott; leginkább a harmadik. Powell jól tudta, kié ezért a felelősség. A Blair brit kormányfőről írt legújabb életrajzi könyv szerint Jack Straw angol külügyminiszterrel beszélgetve szóba került Cheney, Rumsfeld Pentagon-főnök és helyettese, Wolfowitz neve. (Az utóbbi a neokonzervatívok vezérfigurája.) Powell erre – betű szerinti fordítás a könyvből – kifakadt: „Ó, azok a [káromkodás] félőrültek.”
MÉLTATLAN UTÓD. Komolyra fordítva a szót: Powellt liberálisok is bírálták, mert nyilvánosság előtt többnyire követte a Bush-Cheney-vonalat, fegyelmezett katona volt. Mégis nagy érdeme, hogy magányosan bár, de azért egy alternatív politikát képviselt. Ebből kiindulva a Powell/Rice váltást a New York Times így értékeli: „Powell képes volt arra, hogy nyomásra ellennyomással válaszoljon. Condi Rice okos, szorgalmas és még tisztességes is – de ellennyomás esélye zéró.” A Bush I. idején Cheney annyiszor keresztülgázolt rajta, hogy szófogadó kislány lesz. Cheney pedig egyik korábbi beosztottját, George Hadleyt nevezteti ki nemzetbiztonsági főtanácsadóvá.
A Bush II. arcképe: George Handley abban a székben, amelyben egy Kissinger és egy Brzezinski ült.
