Hagyományos levelek helyett egyre inkább e-maileket küldünk, csomagot viszont még nem lehet a weben keresztül továbbítani. Pontosabban csak félig-meddig lehet: a United Parcel Service (UPS) szolgáltatásában ugyanis a csomag postázása után a feladó az interneten is követheti a küldemény útját. A cég honlapján óránként frissülő adatok alapján látható, merre jár a csomag, de ez az információ mobiltelefonon is lekérdezhető. Mindez a csomagszállító kifinomult informatikai rendszerének köszönhető, amelyet kifejezetten iparág-specifikusan, a felhasználók igényeit figyelembe véve fejlesztettek ki a UPS szakemberei.
„A kereskedelem során évezredek óta javak, adatok és fizetőeszközök cserélnek gazdát: az információtechnológia fejlődésének köszönhetően pedig ezeket a folyamatokat sikerült szinkronizálni” – osztotta meg hallgatóival vízióját Mike Eskew, a UPS elnök-vezérigazgatója a vállalat Frankfurtban megrendezett éves konferenciáján. A csaknem 100 éves múltra visszatekintő atlantai csomagszállító cég évente több mint egymilliárd dollárt fordít IT-beruházásokra, amelyek nemcsak a küldemények kezelését szolgálják, hanem új üzletágai, a logisztika és az ellátási lánc „áramvonalasítását” is.
A csomagküldés során a dobozra számos információ kerül fel – természetesen olyan formában, amelynek olvasását könnyű automatizálni. A küldeményre felragasztott címkére két vonalkód található: ezek egyike az országkódot és az irányítószámot jelöli, míg a másik az azonosítószámot és a szolgáltatási szintet tartalmazza. Szerepel a csomagon ezeken kívül egy úgynevezett Maxicode is. Ez a hatszögletű cellákból álló, „kétdimenziós vonalkód” 93 karakter tárolására alkalmas. Előnye, hogy sérülés esetén a fennmaradt ép részből is vissza lehet nyerni a teljes információt; sőt ezt deformált felületről is könnyebb leolvasni, mint a hagyományos vonalkódot. A sajátos címkének köszönhetően a csomagfeladás majdnem önkiszolgálóvá válik: miután a feladó a UPS weboldalán beírja a küldemény fontosabb adatait, előzetes tájékoztatást kap a szállítás várható időtartamáról és a költségeiről is; mindezek alapján pedig maga is kinyomtathatja a szállításhoz szükséges Maxicode-ot tartalmazó címkét.
A csomag feladása után így a küldemény nyomon követhető, a nagyobb felhasználók igényeinek megfelelően pedig arra is lehetőség van, hogy „proaktív” tájékoztatást kapjanak a szállítás során bekövetkezett eseményekről – például ha a küldemény éppen a vámon parkol –, vagy éppen XML-lekérdezések segítségével saját weboldalukba építsék be küldeményeinkkel kapcsolatos, a címzettek számára fontos információkat, amelyek így automatikusan érkeznek. Az átvétel után pedig pontos információt kapunk a csomag átadási helyéről, az átvevőről, sőt még a digitalizált aláírást is megtekinthetjük, amellyel a címzett igazolja, hogy a csomag célba jutott.
Az információ gyors áramlását a szállítási információszerző készülék, az úgynevezett DIAD biztosítja. Ezek a nagyméretű zsebszámológépre emlékeztető berendezések 1991-ban jelentek meg, s tették lehetővé az aláírások digitális rögzítését. Már az első ilyen készülékek is tartalmaztak – egyebek mellett – útvonal-információkat és vonalkód-leolvasót. Jelenleg a DIAD negyedik generációs változatának tesztje folyik, amely már valós idejű, kétirányú kommunikációt tesz lehetővé a kézbesítők és a központ között, s a beépített Bluetooth, Wi-Fi és GPRS technológiáknak köszönhetően rengeteg egyéb eszközzel és hálózattal tudnak kommunikálni. Az új, immár színes kijelzős berendezés műholdas helymeghatározóval is rendelkezik majd: ez az útvonaltervezésen kívül a téves szállítások és az azokkal járó költségek elkerülésében is segít.
A beérkező csomagok feldolgozásában a szolgáltató többnyire automatikus leolvasást használ: először „bemérik” a doboz méretét, majd ennek megfelelő szögbe állítják a kamerákat, amelyek beazonosítják a kódot. Ha nem sikerült a leolvasás, a kamerák a képet egy számítógépterembe továbbítják, ahol az alkalmazottak, a képet megfelelően kinagyítva, begépelik a számsort. Különleges esetekben – például szokatlan formájú csomagok esetén – azonban ez sem működik, ilyenkor kézi leolvasókkal szerzik meg az információt. A jelenleg tesztelés alatt lévő, csuklóra erősíthető berendezések Bluetooth-on keresztül küldik tovább az adatokat a DIAD-ra, amely aztán Wi-Fi-hálózaton keresztül továbbítja azt. Ez utóbbiakat a cég egyre gyakrabban használja: tervek szerint az elkövetkező időszakban a szolgáltatást megkönnyítendő, világszerte 12 ezer kapcsolódási pontot építenek ki.
