Egy fiatalember állított be a nyolcvanas évek közepén a lakáskultúráról szóló újság szerkesztőségébe azzal, hogy a gipszstukkó megint kezd divatba jönni, s érdeklődött, a magazin közölne-e erről néhány sort. A nála lévő kartondobozból még mintákat is kipakolt, mindhiába: közölték vele, hogy ilyesmire mostanában nem lesz szükség, nem felel meg a tömegízlésnek.
Esztendő múltán a fenti fiatalember egy évre előre megrendelt minden számba negyedoldalnyi hirdetést. Az idő gyorsan eldöntötte, hogy kinek van igaza. Ugyanezen lap tavaly arról számolt be, hogy a British Plaster Board (BPB) épületszobrászati trófeáját a Laki Rt. nyerte el a szakmai körökben nagyra értékelt angliai versenyben, amelyen rendszeresen 18-20 európai ország vesz részt.
„Művészetével, mert ez művészet, az épületek értékét növeli. Nagyszerű munkatársakkal veszi körül magát, de nemcsak kiadja a feladatot, hanem saját magát adja a műbe” – fogalmaz a cég egyik illusztris megrendelője, Sugár András, a Westel Mobil Távközlési Rt. elnök-vezérigazgatója. „Mindig is szerettem volna az étkezőnkbe egy nagy asztalt, s amikor ezt elmondtam neki, a helyiség díszítését úgy alakítatta ki, hogy a mennyezeten a bútor fölött megjelenítette annak ovális formáját” – teszi hozzá elégedetten.
HŐSKORSZAK. Laki Péter már közvetlenül az érettségi után vállalkozást hozott létre. Pedagógus szüleivel tapétázták a lakást, s a szegélyt is maguk öntötték ki gipszből. A díszítőelem annyira jól mutatott, hogy a fiatalembernek eszébe jutott: az ilyesmit esetleg el is lehetne adni. Mivel válogatott jégkorongozó volt, s akkoriban az élsportolók papíron civil állást töltöttek be valamelyik állami vállalatnál, másodállású kisiparosként kezdett gipszstukkókat önteni a család pestújhelyi házának pincéjében. Reklám gyanánt szórólapokat sokszorosíttatott, és jó néhány Tüzép-telepet, s akkoriban még kapualjakban, lépcsőfeljárók alatt működő lakáskultúra-üzletet járt végig azzal, hogy letehessen egy adagot a stencilgéppel kinyomtatott anyagából. „Termékeim híre szájról szájra terjedt, a megbízók kézről kézre adtak” – emlékszik a hőskorszakra.
A vállalkozó valós piaci igényre érzett rá, s az üzlet beindult. Eleinte családtagjai segítették a munkában, majd egyre több alkalmazottat foglalkoztatott. „Ötven forintos órabért fizettem 1986-ban; nem véletlen, hogy zömében értelmiségiekből állt a csapat. Tanárok, mérnökök dolgoztak. Magázódás, urazás folyt egymás között: ťVarró úr, legyen szívesŤ elkészíteni ezt vagy azt. A megrendelőknek is tetszett ez a stílus, szimpatikus volt nekik, hogy nem a ťHé, szakikám!Ť megszólítással fordultam az emberekhez” – meséli a cégvezető.
Egy idő után állami megrendeléseket is kapott, beszállítóként részt vett például a Vigadó rekonstrukciójában. A nyolcvanas évek vége felé, amikor már az állami szférában is számított az ár, a költségtakarékosan dolgozó Lakiék sorra nyerték el a munkákat. Ekkor már reggelente négy-öt kombi Zsigulit pakoltak meg, s úgy indultak dolgozni. A vállalkozó abbahagyta a sportot, s főállású kisiparosként irányította a vállalkozást. „Edzőtáborokba kellett vonulnom, külföldi mérkőzésekre járnom, választanom kellett. S akkor már láttam, hány kiöregedett játékos betegszik bele abba, hogy többé nem fér be a csapatba” – magyarázza döntését. Mint mondja, részesült a rendszerváltás összes örömében és gondjában. Akkoriban jelentek meg a jobb módú magánszemélyek, sorra létesültek a cégek, a bankfiókok, a brókerirodák, épültek a pazar villák, s ez a társaság további erősödését eredményezte. Mivel a hasonló profilú állami vállalatok tönkrementek, évekig nem akadt másik gyártó a piacon. Aztán vele is megesett, hogy a saját alkalmazottai hoztak létre maguknak céget.
HULLÁMVASÚT. Ahogy érzékelte, hogy megrendelői milyen problémákkal küszködnek, vállalkozása tevékenységét először folyékony textiltapéta gyártásával, aranyozással és díszítőfestéssel egészítette ki, majd sorra létrehozta a szárazépítő, a műkőipari, a kőipari és az ólomüveg részleget. „Sokan úgy tartják, hogy jó nekem, mert nincsenek főnökeim, pedig ez nem igaz, hiszen nekem a Magyar Építő Rt., az OTP Ingatlan Rt., a Középületépítő Rt. és a többi megrendelő a szigorú főnököm” – mondja az elnök-vezérigazgató.
Mobiltelefonját hét végén, s szabadsága alatt is bekapcsolva tartja, hogy elérhetők legyen, s ez érvényes a cég többi vezetőjére is. „Számomra az a nyugalom, ha a bekapcsolt telefon nem csöng” – fűzi hozzá. Fontosnak tartja, hogy munkatársaival az anyagi elismerésen túl a dicsőséget is megossza. Egy-egy épületátadási ünnepségen ezért például többnyire a felelős divízióvezető képviseli a társaságot. Szponzorálnak is, 1998-ban pedig megalapították az „Év belsőépítésze” díjat, amelynek kiosztása jelentős társadalmi esemény lett.
A cég fejlődése töretlennek tűnhet, ám az üzletember nem rejti véka alá, hogy ő is hozott hibás döntést, amelynek következményeként az egyik épületet rosszul kivitelezték, s ez komoly garanciális problémát okozott. Ráadásul a vállalkozó a társaság megtakarításait akkor tőzsdére vitte, s ott is kemény veszteség érte. „Ám igaza lett édesapámnak, aki ekkor is azzal biztatott, hogy ha valahol értékteremtés folyik, akkor csak idő kérdése a felemelkedés. S ha az eredményjelző táblán negatív mérleg látható, akkor rosszul állunk ugyan, de az eredményen mindig lehet fordítani” – ismerteti üzleti filozófiáját Laki Péter. Ez a mentalitás jót tett a cég hírnevének, s közép, illetve hosszú távon pénzügyileg is eredményesnek bizonyult. A vállalkozó úgy véli, nem árt egy cégnek és a vezetőjének, ha megkóstolja, milyen is az, amikor rosszul megy.
Laki Péter
37 éves, a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnáziumban érettségizett, s bár az e középis-kolából kikerültek 98 százaléka sikeresen felvételizett felsőfokú intézményekbe, és szülei is értelmiségi pályát szántak neki, ő mégis másodállású kisiparos lett. Főállásban jégkorongozott, a Volán SC-vel bajnokságot nyert, s tagja volt a magyar válogatottnak is.
Tanulmányait szakmunkáskép-zőben folytatta, ahol elsajátította az épületszobrász-gipszstukkó szakmát. 1993-ban beiratkozott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, ahol vállalkozás-szervező-közgazdász diplomát szerzett.
Vállalkozása lendületesen fejlődött. 1987-ben, az indulás után három évvel már megnyi-tották első bemutató-termüket a Margit-híd budai hídfőjénél. A versenyszerű sportolást 24 évesen abbahagyta, s főállású kisiparosként folytatta tevékenységét. A rendszervál-táskor megalakította a Laki Épületszobrász Kft.-t, s felépült a cég első, 600 négyzetméteres üzeme. 1993-ban újabb, 1600 négyzetméteres üzemet létesítettek. 1997 óta a vállalkozás Debrecenben, Sopronban és Szegeden is működtet bemutatótermeket.
2000-ben Pilisszentivánon, 3,5 hektáros területen, létrejött a Laki Ipari és Kereskedelmi Központ. A következő évben megalakult a továbbra is családi tulajdonban lévő Laki Épületszobrász Rt. 2003-ban Ausztriában bejegyezték a Laki GmbH-t, s megnyílt az osztrák leányvállalat bécsi bemutató-terme. A Laki Rt. tavaly több mint 250 foglalkoztatottal 1,6 milliárd forintos árbevételt ért el, az idei terv 1,8 milliárd forint. A cég kiterjedt alvállalkozói körrel rendelkezik, nem ritka, hogy 400-500 ember dolgozik a megrendelt munkákon.
Az elnök-vezérigazgató hobbi-ként ma is jégkorongozik, szereti a kertet, a növényeket, s szabadidejében sokat foglalkozik a gyerekeivel. Felesége, Ágnes a Laki Rt. ólomüveg divízióját vezeti; gyermekeik közül Peti 5, Panni 3 esztendős.
„Nem a rendszerváltás utáni privatizáció révén, hanem szívós munkával, a semmiből teremtette meg kis birodalmát – méltatja a vállalkozót Szabó János, az OTP Ingatlan Rt. vezérigazgatója. Majd hozzáteszi: „A mi sikereinkben az ő munkája is megjelenik, neki is nagy része van abban, hogy tavaly városrendezési kategóriában elnyertük a Nemzetközi Ingatlanszakmai Szövetség, a FIABCI ingatlanfejlesztési nívódíját Szombathely városközpontjának rehabilitációjáért”.
A Laki Rt. mostanság lép történetének legújabb periódusába. Az uniós csatlakozás hatására nyilván újabb vállalatok érkeznek hazánkba, s a magyar cégek számára ez piacvesztéssel járhat. A Gresham Szállóba például olasz gipsz-stukkókat építenek be. „Sopánkodás helyett cselekedni kell: ha piacunk 30 százalékát elveszítjük idehaza, próbáljunk meg külföldön 31 százalékot szerezni.” S hogy Laki nem a levegőbe beszél, arra bizonyíték: céget alapított Ausztriában, s bemutatótermet nyitott Bécsben, a jó nevű Schönbrunner Strassén. Emellett hazai pozícióit is igyekszik javítani, nem véletlenül indította el az idén a műemlék-felújító divíziót. Mostanság ugyanis megint erősödő igény várható az ilyen munkákra, s bár nagy a verseny, Laki Péter úgy véli, a megrendelőknél előnyt élvez egy megbízható, saját termelő hátterű társaság.
