 |
| Szász Károly. Minden valószínűség szerint néhány héten belül távoznia kell a PSZÁF éléről. |
Ez az intézmény arra való, hogy az emberek bankba betett pénze fölött őrködjön – érvelt az egyik oldalon a Fidesz Magyar Polgári Szövetség elnöke, Orbán Viktor, volt miniszterelnök. „Nem egyszerűen egy személlyel van problémánk, feltehetőleg nemcsak ő a hibás, hanem, úgy tűnik, az egész szervezet nem volt alkalmas az olyan visszaélések kiküszöbölésére, amelyekkel most az újságok tele vannak: kettős könyvelés egy brókercégnél, pénzmosások és így tovább” – hangzott az indoklás a másik térfélen, Lendvai Ildikó szocialista párti frakcióvezető előadásában.
Mint a fenti mondatokból is kitűnik, a felszínen a kormánypártok és az ellenzék egyaránt a befektetők, a betétesek védelmének erősítését hangoztatta a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről (PSZÁF) szóló jogszabály módosítása kapcsán, azonban a valóságban mindkét politikai oldal támogatói előtt világos volt, hogy a játszmának egészen más tétje van. A küzdelem egyrészt a 2000 áprilisában, az előző kabinet idején megválasztott elnök, Szász Károly személyét érinti, másrészt pedig a jogállam egyik fontos, a pénzügyi szektor ellenőrzését végző intézményének függetlensége körül folyik. Az Országgyűlésben a múlt hétfőn elfogadott jogszabály mindkét kérdésben hosszabb távú következményekkel járó megoldást hozott.
SZEMÉLYESKEDÉS. Noha a törvénymódosítás elfogadása után Veres János, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára igyekezett cáfolni, hogy a tárcánál máris elkészült volna a PSZÁF új vezetőinek nevét tartalmazó lista, és azt hangsúlyozta, hogy a jelenlegi vezetőt senki sem mozdította el a posztjáról, Szász Károlynak valószínűleg már csak pár hete maradt az intézmény élén. A PSZÁF elnöki posztja ugyanis a törvény kihirdetésétől számított 15. napon megszűnik, s a felügyelet irányítását ezt követően az eddigi egyszemélyi vezetés helyett az öttagú Felügyeleti Tanács veszi át. A hivatal élére főigazgató és annak két helyettese kerül, őket 6 éves időtartamra a miniszterelnök nevez ki. A pozíció egyszerű megszüntetésével „kilőtt” elnök helyére eddig a legtöbbször Singlovics Bélának, a Postabank leköszönő vezérigazgatójának, illetve a szervezet egyik korábbi vezetőjének, Asztalos Lászlónak a neve hangzott el. Kérdéses azonban, hogy látva a törvénymódosítás körüli politikai hajcihőt, ki lesz az a szakember, aki vállalja a pozíciót, s vele együtt azt, hogy a beiktatásának pillanatától kezdve politikai kinevezetté válik, a jelenlegi ellenzék által a kormánypártok bizalmasaként bélyegezve.
A Medgyessy-kabinet így tovább erősíti az elődje által elkezdett folyamatot, az elvileg elsősorban szakmai szervezet mostantól még inkább a politikai játszmák állandó szereplője lehet, ami hoszszabb távon a vezetők és a szakembergárda kontraszelekcióját idézheti elő. Ezt jelzi az is, hogy a Figyelő értesülései szerint több, a PSZÁF irányítására megkeresett szakember ingerülten utasította vissza a kormány ajánlatát. A jelenlegi kormánypártok ugyan már Szász Károllyal szemben is gyakran hozták fel, hogy a korábbi miniszterelnök bizalmasaként ellenőrzései, döntései sokszor politikailag motiváltak voltak, ám konkrét ügyet az ilyen vádakat megfogalmazók nem tudtak említeni. Szász a pénzügyi szakma általános véleménye szerint jól végezte munkáját, a számos különböző terület ellenőrzését végző integrált felügyelet megfelelően vizsgázott, felelősségét a visszaélések megelőzésében még a kormánypártok által gyakran felhánytorgatott K&H-ügyben is a banki menedzsment, a könyvvizsgálók és a belső ellenőrzés mögé helyezik. A felügyeleti elnök egyébként furcsa módon éppen „politikailag” teljesített rosszul, erőteljes személyiségétől ugyanis a diplomácia állt a legtávolabb. A pénzügyi szektorban sokan úgy tartják, éppen az okozta a vesztét, hogy bizonyos pillanatokban – így a K&H-ügyben is több alkalommal – „nekiment a politikának”, ezzel pedig maga is hozzájárult ahhoz, hogy az általa irányított szervezetet ne csak szakmai szempontok alapján ítéljék meg.
JOGÁLLAMI AGGÁLYOK. Az ellenzéki Fidesz képviselői nem szavaztak, majd kivonultak az ülésteremből, az egységes MSZP mellett a 15 tagú SZDSZ frakcióból pedig négyen tartózkodtak, mert – mint egyikük, Fodor Gábor fogalmazott – „egy jogállamban elfogadhatatlannak” tartották a döntést. Ráadásul a PSZÁF vezetésének átalakítását példátlan módon számos európai politikus és szervezet is kifogásolta. Elmar Brock, az Európai Parlament külügyi bizottságának elnöke, Frits Bolkenstein, az unió belső piacokért felelős biztosa, az Európai Néppárt elnöksége, valamint Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke is egyértelmű jelzéseket küldött a magyar kormányzat felé: szerintük a felügyelet működésének megváltoztatása a független ellenőrzést veszélyezteti. Habár e megnyilatkozások kapcsán a kormány jelezte, hogy az eredeti elképzelésekhez képest több olyan módosítás is történt, amelyeket a pénzügyi tárca az EU és az OECD illetékeseivel egyeztetett, így a jogszabály mind a nemzetközi, mind az uniós elvárásoknak maradéktalanul eleget tesz, az aggályokat nem sikerült teljes mértékben eloszlatni. A módosítás ellenzői szerint túlzottan „kilóg a lóláb”, a befektetők és betétesek védelmének indokába csomagolt változtatás egyedüli célja, hogy a jelenlegi vezetőt eltávolítsák a pozíciójából. Akadnak a kormánypárti oldalon is, akik nemigen tagadják a politikai szempontok kizárólagosságát, a szintén nemmel szavazó SZDSZ-es Gusztos Péter például azt mondta: az ilyen döntések meghozatalára a jelenlegi koalíciót az sem hatalmazza fel, hogy az előző ciklusban is történtek hasonló lépések.
Kérdéses persze, hogy az amúgy függetlennek szánt, ámde a hatalomnak nem tetsző vezetők – kétségtelenül az Orbán-modellt idéző – törvénymódosítással való eltávolítása mennyire ütközik alkotmányos szabályokba, s mennyiben csak a demokratikus jólneveltség etikai kódexét sérti. A jelek arra utalnak, hogy konkrét alkotmányjogi kifogást nehéz lesz találni a kormánykoalíció döntésével szemben, hiszen a PSZÁF-ról szóló jogszabály egyszerű többséggel bármikor megváltoztatható. Habár a Fidesz a szavazás után rögvest bejelentette, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul, a párt adós maradt a részletes indoklással. Láthatólag nehéz helyzetben van a köztársasági elnök is, akinek lapzártánk után kell döntenie: aláírja-e a jogszabályt vagy sem, visszaküldi-e azt az Országgyűlésnek, vagy előzetes normakontrollt kér. Sajtóértesülések szerint Mádl az utóbbi megoldást fontolgatja.
