Kivételes lehetőséghez jutott a múlt heti közgyűlés után a hosszú ideje a felvásárlási harcok közepette őrlődő Pannonplast menedzsmentje. Az történt ugyanis, hogy a szakmai tulajdonos – a székesfehérvári székhelyű versenytárs, a Karsai Holding – és a K&H-botrányban ismertté vált pénzügyi befektető, a Britton közötti harcból nevető harmadikként a semleges tulajdonosnak számító befektetési alapok kerültek ki győztesen (Figyelő, 2003/45. szám). A küzdelem nyomán szinte teljesen kicserélődött az igazgatóság, amelyben az alapkezelők a tulajdonosi súlyuknál nagyobb, 60 százalékos arányt foglalnak el. Kissé dicstelen módon visszahívták a cégnél hosszú évtizedeket eltöltő elnököt, Fehér Erzsébetet, aki a felügyelőbizottságba se került be. Teljesen kiesett a képviseletből a Britton, miután visszahívták a két vezetőjét – akik közül az egyik ráadásul a K&H-ügy egyik gyanúsítottja –, és a belföldi alapok támogatásának hiányában nem jutott képviselethez a céggel hosszú ideje stratégiai szövetséget kereső (esetenként potenciális felvásárlóként is felbukkanó) Karsai Holding sem. A menedzsment viszont elsöprő támogatást kapott, élén a később elnöknek is megválasztott vezérigazgatóval, Illéssy Jánossal, aki most a Pannonplast új erős embere lehet.
A részvényesi találkozó fontos döntése volt még, hogy a tulajdonosok szabadjára engedték a felvásárlás lehetőségét, hiszen eltörölték azt a korlátot, amely szerint egy részvényes (függetlenül a tulajdonlási arányától) legfeljebb 12,5 százalékkal szavazhat. Elemzők azonban azt valószínűsítik, hogy hosszú tulajdonosi harc várható, közben pedig – és ezt reméli a cég menedzsmentje is – a Pannonplast megőrizheti függetlenségét.
„A Pannonplastnál minél hamarabb el kell fogadni a vállalat új stratégiai tervét, hogy növekedési pályára álljon a cég” – szabta meg rögtön az irányt Molnár László, az egyik újonnan megválasztott igazgatósági tag, aki a CA alapkezelő javaslatára került a testületbe. A szakember szerint a társaságnál költségcsökkentési programot kell végrehajtani, és létszámleépítésre is szükség lehet. Molnár László azt hangsúlyozta, hogy az alapkezelők tulajdonosként a részvény árfolyamának növelését tartják leginkább szem előtt. Képviseletükben a célárfolyamot is kitűzte az igazgatóság elé: jövő áprilisig a jelenlegi 1500 forint körüli szintről (lásd a grafikont) a 2000–2500 forintos sávba kell juttatni a kurzust.
ÚJ PÁLYA. A vezetőségnek így most hozzá kell látnia a cég áramvonalasításához, hiszen – ezt az elemzők és a társaság bennfentesei sem vonják kétségbe – a hosszú múltra visszatekintő Pannonplast fundamentumai nincsenek rendben, a társaságot új pályára kell állítani. Kétségtelen, hogy a vezetőség az idén máris valamiféle fordulatra készül – legalábbis erről tanúskodnak az első háromnegyed éves adatok, amelyeket a közgyűlés előtt publikáltak, de ez (és ebben az elemzők egyetértenek) hosszú távon nem lesz elég az üdvösséghez.
Biztató jelek azért vannak. Ezek közül a legfontosabb, hogy az első kilenc hónap árbevételi adatai alapján megállni látszik a hosszú ideje tartó csökkenés: a harmadik negyedévben már minden szegmensben gyarapodott a bevétel. Az év egészére ugyan a tervekben szereplő 27 milliárd forinthoz képest alacsonyabb, 25–26 milliárdos forgalom várható, de – mint azt Illésy János a részvényesek előtt is hangsúlyozta –, a bevételi grafikonokon egy jól kirajzolódó U-alakzat vehető észre, ami a gödörből való kilábalás, a fellendülés egyértelmű jele.
NYERESÉG FELÉ. A korábban a költséggazdálkodása miatt rengeteg kritikát elszenvedő társaságnál a közgyűlésre érkező tulajdonosok azt is örömmel láthatták, hogy végre – legalábbis a legutóbbi negyedévben – nyereséget termelt a cég, ami szintén azt jelzi, hogy vége az egy éve tartó romló tendenciának. A múlt év rendkívül gyenge negyedik negyedétől folyamatosan javuló eredmények mostanra értek be, részben a devizakurzusokban bekövetkezett kedvező változások hatására – a július–szeptemberi három hónapban az eredmény 240 millió forintra rúgott, miközben az árbevétel is közel 10 százalékkal, 7 milliárd forintra növekedett.
Azt az elemzők és a cégvezetők is látják, hogy a következő egy-másfél évben további jelentős költségcsökkentésre és hatékonyságjavításra van szükség a nyereségesség megőrzése érdekében. Nem megkerülhető továbbá az sem, hogy a társaságban résztulajdonosként megjelenő, s valamiféle stratégiai szövetséget kereső Karsai Holdinggal is kidolgozzák a békés egymás mellett élés vagy esetleg az együttműködés lehetőségeit. A semmiből a nagy hagyományokkal rendelkező Pannonplast komoly vetélytársává váló székesfehérvári vállalatot ősellenségnek tekintő Fehér Erzsébet „kigolyózásával” ennek a folyamatnak is van jövője, Illéssy János, a régi-új vezérigazgató ugyanis nem feltétlenül ellensége valamiféle kooperáció kialakításának.
