Szennyezési riadó

Egyszerre vezetik be január elsejétől a villamosenergia- és földgázfelhasz-nálást terhelő energiaadót, valamint a levegő- és vízszennyezést sújtó környezetterhelési díjat (ktd). Az előbbi 11, az utóbbi a számítások szerint 14 milliárd forinttal gyarapítja 2004-ben a központi büdzsét. E terhek közvetlen megfizetése alól mentesül a lakosság, az energiaadótól ezenkívül számos érintett – éppen a legnagyobb felhasználók – is megmenekültek.

Minthogy sem az erőműveknek, sem a vegyipari és kohászati cégeknek nem kell ezt az adónemet költségként elszenvedniük, a legnagyobb befizető várhatóan a MÁV lesz: több százmillió forintot lesz kénytelen jövőre a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának (VPOP) átutalni. Az energiaadót ugyanis ez a hatóság kezeli majd, miközben a ktd-t az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) várja negyedévenként, az előző évi szennyezőanyag-kibocsátási bevallásokra alapozva.

Ez egyébként rögtön az egyik pont, ahol a rendszert támadások érik, hiszen ebből a szabályból az rajzolódik ki, hogy nem az aktuálisan elkövetett szennyezés következményeit kell állniuk a cégeknek. Hiába is fogják vissza a kibocsátásukat, ha nincs önálló, hitelesített mérőrendszerük, akkor még mindig előző évi „bűneik” után kell fizetniük. (Az új adók részleteiről lásd táblázatunkat és külön írásunkat.)

ELLENLOBBI. Az ipar persze nem csak ezért fogadta ellenérzéssel az új adókat. Komoly lobbierők sorakoztak föl a háttérben, és az érdekképviseleti szervezetek, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségétől kezdve a Joint Venture Szövetségen át egészen a kamarákig – vérmérsékletüknek megfelelően – egyaránt tiltakoztak, nyilvánosan is.

A cégek főként azt fájlalják: vagy az adókra, vagy az adókat csökkentő környezeti beruházásokra kell költeniük, mindkettő komoly megterhelés, amire nem készültek föl. Azt hangsúlyozzák: éppen azt a pénzt szeretnék környezeti fejlesztésekre fordítani, amit most az adók elvisznek, néhányukat pedig az új elvonások akár az ellehetetlenülés szélére sodorhatják. S bár elkerülni nem tudták, több ponton mégis sikerült kihúzni a törvények méregfogát. Menet közben gyarapodott például az adómentességet élvezők köre, és csökkentek egyes befizetési kötelezettségek is.

Pedig e két adó nem a semmiből bukkant elő. Az energiahordozók adóztatásáról évek óta hangos viták folynak az EU-ban, egészen az új jogszabály megszületéséig (lásd külön írásunkat), a ktd pedig a környezetvédelmi törvény 1995-ös elfogadása óta valós lehetőség Magyarországon. Az első koncepciók hosszú évekkel ezelőtt születtek meg.

Jó néhány társaság elvben fel is készült ezen adókra: rég kidolgozták, hogy milyen beruházás szükséges, ha a terhek valósággá válnák, majd csöndben várakoztak. Ez a magatartás ugyanakkor jól mutatja, amit hazai kutatások egyértelműen megerősítenek: önérdekein túl a természeti környezet érdekeit legfeljebb jogszabályok nyomása alatt hajlandó nézni a cégek túlnyomó többsége.

A korábbi tapasztalatok alapján azért valóban érhette némi meglepetés a cégeket. Gondolhatták, hogy e tervezetek – szokás szerint – ahogyan felbukkantak, úgy vesznek el a feledés homályában. A ktd például csak szeptemberben vált valósággá, amikorra a cégek egy része a jövő évi pénzügyi tervezésének már a végén járt, s most a tulajdonosok által elfogadott terveket kell felrúgniuk – emelik ki problémaként az egyik erőműnél. Úgy tűnik, e forintokra a jövő évi költségvetésnek tehát igen nagy szüksége van, s az adók sürgős bevezetésének fő oka kincstári természetű. Ezt László Csaba pénzügyminiszter is megerősítette – lévén az új adófajtákat a jövőre várható kiadásokkal magyarázta.

GONDOK A SZEMLÉLETTEL. A fő probléma éppen ebben a megközelítésben rejlik. Minden rendes ökológiai adóreformtól – Európában eddig nyolc ország (Dánia, az Egyesült Királyság, Finnország, Hollandia, Németország, Norvégia, Olaszország és Svédország) kezdeményezett ilyet – távol áll, hogy új adókat a pénzügyi terhek szinte kivédhetetlen növekedését előidéző módon vezessen be. A zöld adóknak csak akkor van érdemi hatásuk – valamint kedvező fogadtatásuk -, ha azokat „csomagszerűen és bevételsemlegesen” indítják útnak. „Párhuzamosan tehát bizonyos adókat érdemes visszafogni, ezzel is segítve a környezetvédelmet, illetve egyéb, a gazdaság és a társadalom számára előnyös célok megvalósulását” – mondja Ámon Ada, az Energia Klub igazgatója.

Ementáli típusú energiaadó Frits Bolkestein. Fanyalgó biztos. Annyi lyuk tátong rajta, mint egy ementáli sajton – nyilatkozta egy ízben fanyalogva Frits Bolkestein, az egységes piacért felelős uniós biztos az energiaadózásról szóló új irány-elvről. Egy olyan jogszabályról van szó, amelyet a tagállamok szándékosan nagyon szellős formában fogadtak el, számos kibúvót hagyva maguknak. Az elsősorban a környezetvédők nyomására, hosszas alkudozás után született jogszabály 2004 januárjától megemeli a gázolaj jövedéki adójának uniós szinten meghatározott minimális mértékét, és az energiaadót a dízelen túl a szénre, a földgázra és az elektromos áramra is kiterjeszti. Az Európai Bizottság szerint az új rendelkezések nyomán mindenekelőtt mérséklődni fog az a belső piaci versenytorzulás, amely a tagállamok által alkalmazott eltérő adórátákból fakad. Az energia felhasználói között is egyenlőbb versenyfeltételek jönnek létre azáltal, hogy a jövőben a gázolaj mellett más energiaforrások és hajtóanyagok is adókötelesek lesznek. Az energiaadó végül az energia-takarékos felhasználás ösztön-zésével a kiotói „légkör-konfe-rencián” vállaltak teljesítését is megkönnyítheti. A jövedéki adót hagyományosan három termékcsoportnál, az alkoholnál, a benzinnél és a cigarettánál alkalmazzák (a szavak kezdőbetűje után ABC adónak is nevezik). A „B” betű alatt hamarosan a szén, az elektromos áram és a földgáz is ott sorakozik majd. A jövedéki adó azonban csak akkor terheli majd ezeket az energiaforrá-sokat, ha üzemanyagként vagy fűtőanyagként használatosak; ha nyersanyagként vagy kémiai reakciók részeként, akkor már nem. Ezer liter, fűtésre használt gázolaj után jelenleg legalább18 euró jövedéki adót kell befizetni az EU-ban. A minimális adó mértéke januártól 21 euróra emelkedik. Az üzemanyagként használatos dízel ezer literenkénti jövedéki adórátája 245-ről 300 euró fölé kúszik majd. Mivel az emelés nem egy jelenlegi tagállam számára is nehezen kivitelezhetőnek látszik, a problémákat jelző országok legkésőbb 2007 elejéig átmeneti mentességet élveznek majd. Az Európai Bizottság még az év vége előtt a leendő tagországok-nak is átmeneti időszakot javasol majd, amelynek hosszáról egyelőre nem lehet biztosat tudni. Magyarországnak, ahol már most is meglehetősen magas a jövedéki adó mértéke, nem lesz különösebb gondja az új, megemelt szint alkalmazásával. További „lyuk a sajtban”: a jog-szabály a tagállamok választásá-ra bízza, hogy a háztartásokat – például fűtéshez használt energia esetén – mentesítik-e az energiaadó alól. A nemrég elfogadott irányelv egy sor kivételt is engedélyez, nem kell majd energiaadót fizetniük például a hőerőműveknek. GYÉVAI ZOLTÁN, BRÜSSZEL

Legelőször is ilyen lehet a munkát terhelő adók és járulékok mérséklése. Bár a személyi jövedelemadó csökkentéséről döntött is a parlament, azt korántsem az új adók bevezetése végett, azokkal összehangoltan viszik véghez. Időben ugyan egyszerre történik a kettő, ám nem egymást erősítve. „Németországban ellenben így tettek négy éve, az energiaadó bevezetésével egy időben kisebb lett a tb-járulék” – említ példát Varró László, a Magyar Energia Hivatal főosztályvezetője.

Az illetékes tárcák közül rendre a gazdasági minisztérium hangoztatta ellenérzéseit, amelyeket az állítólagos versenyhátrányok táplálják – igaz, ez irányú kutatásokat nem készített. A zöld adóknak az a céljuk, hogy igenis változzon a gazdasági szerkezet, elismerve, hogy e folyamatnak vannak vesztesei. Kifejezett cél, hogy visszaszoruljanak bizonyos termelési módok. Az ökoadók valójában jelzések a piac számára, hogy az erőforrásokkal való gazdálkodás hatékonyságát növelni kell. A hatékonyabban gazdálkodó, innovatív cégek számára kifejezetten támogató e környezet. Lehet ugyanakkor ehhez átmeneti segítséget nyújtani, ahogyan Nagy-Britanniában az éghajlat-változási adó bevezetése idején tették, szigorú feltételek – például csak az elérhető legjobb technológia beépítése – mellett. (Igaz, kedvezményt a ktd-törvény is ad: legfeljebb két évig eltekint a díj felétől azoknál a cégeknél, amelyek környezeti beruházást végeznek.) Mindenesetre, mivel magyar tanulmány nem készült, idézzük hát a lengyel szakértői bizottság kutatási eredményét: az adórendszer zöld reformja összességében nem okoz versenyhátrányt a lengyel cégeknek.

Nemzetközi tapasztalatok tehát már vannak, bár a Joint Venture Szövetség ellenérveként felmerült az is, hogy az EU igényelte energiadót más csatlakozó országban nem vezetik be. Csakhogy a régió szinte minden országában működik már az itthon ismeretlen kén- és nitrogénoxid-adó az energiahordozókra, Szlovéniában pedig a szén-dioxid-kibocsátást terhelő karbonadó él, tehát igenis léteznek energiaadó-szerű konstrukciók – derül ki a londoni Forum for the Future intézet európai zöld adókról szóló tanulmányából.

A környezeti adóztatásnak egyébként mintegy három évtizedes múltja van. Főként Európát jellemzi – az Egyesült Államokban inkább a szennyezési jogok piacosításával próbálkoznak. Az élenjáró országokban az adóbevételek 6-10 százaléka származik környezeti adókból, ennél magasabb, közel 15 százalékos hányadot csak Hollandiában értek el. Az ott ily módon befolyó mintegy 15 milliárd eurónak valamivel több mint az egyharmada energiára kivetett adó, hasonló mértékű a szennyezés és erőforrás felhasználása után befizetendő taksa; a többi bevétel a közlekedésből származik.

Magyarországon jelenleg mintegy 25 féle olyan adó, díj működik, amelyek elvben környezeti célokat is szolgálhatnak. A szakirodalom az áfától, a fogyasztási adótól kezdve az autópályadíjon, a csatornadíjon keresztül a termékdíjig bezárólag idesorol számos olyan fizetési kötelezettséget, amelynek közvetve vagy közvetlenül az a célja, hogy a szennyezőket terhelje, e tevékenységüktől eltérítse. Darabszámra Közép- és Kelet-Európát tekintve itthon él a legtöbbfajta adó. Az összteher mértékének, vagy éppen ezen eszközök hatékonyságának az összevetéséről sajnos nem árulkodik a statisztika, kiderül azonban belőle, hogy környezeti célú adófajtából a hazainál összességében sokkal többféle létezik. Alkalmazásukban kiváltképpen a skandináv országok állnak az élen: Dániában például több mint 30 féle adó szolgálja a környezet védelmét, terhelésének csökkentését. Az energiahordozókat illetően például nem csak energiaadó, hanem külön kénadó is létezik – így van ez egyébként még az EU további 8 országában, három nyugat-európai ország pedig külön nitrogénoxid-adót is bevezetett.

MÉRETARÁNY. Összességében a kétféle új hazai adóból várt, összesen 25 milliárd forintnyi bevétel tulajdonképpen elenyésző mértékű. Ha csak az energiadót – és annak 11 milliárdját – tekintjük, látható, hogy ezt az összeget az 500 milliárd forint összbevételű villamosenergia-ipar és a 400 milliárdos földgáz szektor „adja össze”. A 10 milliárd az üzemanyagokat terhelő adókból befolyó 100 milliárdos nagyságrendű adóbevételhez képest is kis tétel, és még inkább az, ha figyelembe vesszük, miként alakultak – energiaadótól függetlenül – az idén az energiaárak. „Amennyiben energiahatékonysági beruházásokra szánják magukat rá az ipari szereplők, azokat nagyobb valószínűséggel indítják az áremelések, mintsem az energiaadó miatt” – összegzi Varró László. Ily módon kifejezetten nehéz lesz a hatást mérni. Amire a zöld adók így elindított formájukban alkalmasak lehetnek, az nem több, mint hogy hozzászokjunk a létükhöz, és beindítsanak egy tanulási folyamatot.