 |
Vajon terveznek-e a német vállalatok további beruházásokat Közép- és Kelet-Európában? Ez nagymértékben függ attól, hogy jelen van-e már az illető társaság a régióban befektető-ként. A jelen levők 60 százaléka két éven belül kész a további invesztíci-óra; az eddig távol maradóknak viszont csak 12 százaléka vállalkozna erre – derítette ki az Ernst & Young (E&Y) nemzetközi tanácsadó cég (lásd a grafikont).
Azok közül, amelyek már befektettek a régióban, minden második német vállalkozás Csehországban, Lengyelországban, vagy Magyarországon tette ezt. Ezeknek az országoknak egyenként is 40 százalék fölötti (sőt, a csehek esetében közel 60 százalékos) a részesedésük az egykori Ostblockban invesztálók körében. Oroszország a negyedik 14 százalékkal, de a szándékok felmérése alapján ez az arány biztosan nőni fog. „Oroszország pozíciója jobb, mint a híre” – állapítja meg a felmérés.
A négy vezető célország közül hazánk kapta a legjobb osztályzatot, ami a befektetések általános feltételeivel való elégedettséget illeti, bár az eredmény meglehetősen szoros a beruházással már rendelkező német cégek körében. Magyar előnyök a németek szemében: Délkelet-Európa közelsége, a viszonylag régen megindult átalakulás, illetve az, hogy a gazdaság nyugat-orientáltabb, mint az az EU-ba igyekvő más országokban tapasztalható. A bérek viszont viszonylag magasak hazánkban – állapítják meg a német vállalatok. Nem kerülik el a figyelmüket a nagyarányú országon belüli regionális különbségek sem. Számos részletkérdésben a harmadik vagy az utolsó helyre szorulunk az említett négyes „klubon” belül: a jogi és adózási feltételek vonatkozásában csak Oroszországot előzzük meg, a bér-versenyképességben hátul kullogunk, és a munkaerő képzettségében is rosszabb osztályzatot kaptunk, mint a lengyelek és a csehek.
A német beruházók sok mindent a „saját szakállukra” intéznek: 40 százalékuknak nincs helybeli kooperációs kapcsolata. Akiknek van, azok a legtöbb esetben vegyes vállalatot alapítottak a partnerükkel; utána sorban a beszállítói, az értékesítői, az ügynöki, az állami, végül pedig az egyházi kapcsolatok következnek. A beruházásokról a döntést a cégek 76 százalékánál a kinti anyavállalat hozza. Az eddigi beruházások 47 százaléka volt zöldmezős, 53 százaléka úgynevezett barnamezős; 69 százaléka kezdő, 31 százaléka pedig pótlólagos beruházás. Utóbbi arány azonban az idő előrehaladtával minden bizonnyal nőni fog – állapítja meg a felmérés.
