A Debreceni Campus. Igény és hely is lenne a kollégiumra.
Pécsett szeretnének törököt fogni, de ez egyelőre nem megy. Nincsenek török nyelvet beszélő oktatók, „s nem is találok tanárt, aki kiutazna egy ottani egyetemre nyelvet tanulni, hogy majd később fel tudjuk venni fizetős kurzusokra a török hallgatókat” – panaszolja Tóth József, a Pécsi Tudományegyetem rektora. Pedig Baranyában már arra számítanak, hogy az uniós csatlakozást követően a nyugat-európai egyetemek túl vonzóak lesznek a magyar hallgatók számára, amire még ráerősít a demográfiai hullámvölgy is. Az így megmaradó üres helyeket pedig török, ukrán, s a balkáni államokból érkező hallgatókkal tölthetnék fel, ami szerencsés esetben többletbevételhez is juttathatja a felsőoktatási szektort.
LEAPADT BÜDZSÉ. Az egyetemek azonban egyelőre nincsenek felkészülve arra, hogy tömegével fogadjanak vendéghallgatókat, miközben a tárca vezetője mostanában sűrűn apellál a vállalkozói ügyességre, illetve a magántőke szerepére az oktatásban. Ahhoz, hogy Magyarország jelentős tudásközponttá váljék, növelni kell a felsőoktatási beruházásokat, amihez pedig magántőke bevonására van szükség – hangsúlyozta például Magyar Bálint néhány hete Győrött.
Új forrásokat már csak azért is keresni kell, mivel a minisztérium büdzséjét 5,5 milliárd forinttal apasztotta a Medgyessy-kormány közelmúltban meghirdetett takarékossági akciója. Elsősorban a felsőoktatási intézmények gazdasági vezetőinek főhet a fejük, merthogy a nadrágszíj-összehúzás leginkább az állami egyetemeket, főiskolákat érinti. Az 5,5 milliárdból a tervek szerint 4 milliárd forintot nekik kellene kigazdálkodniuk. A tárca szándéka szerint például a jövőben az alkalmazotti bérek bizonyos százalékát az intézményeknek kell állniuk a működési vagy a bérkeretből.
Kiss Papp László, a Felsőoktatásban Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint ezért máris óriási a veszekedés a szaktárca és az intézmények között. Példaként a Budapesti Műszaki Egyetemet említi, amely 12 milliárdos költségvetéssel működik, s most a takarékosság jegyében valami bűvésztrükk segítségével kellene 360 millió forintot előteremtenie a semmiből. „A tanárok bérét egyébként sem a szaktárca, hanem a költségvetés állja, takarékoskodjon a minisztérium a saját terhére. Például a 2 milliárdos szakképzési alapjával, amelyet évek óta nem tud felhasználni, vagy úgy, hogy nem a ťSzilícium-völgybeŤ folyatja a pénzt” – érvel a Figyelőnek a szakszervezeti elnök.
GÚZSBA KÖTVE. A miniszter szerint azonban vállalkozások indításával pluszforrásokra tehetnek szert az egyetemek. Ám ezt pillanatnyilag nemcsak az egyéni ambíciók hiánya akadályozza, hanem az is, hogy az intézményeket gúzsba köti a jogszabályi környezet. A magyar egyetemek ugyanis csak használói, nem pedig tulajdonosai az infrastruktúrának. Vállalkozásaik jórészt saját jogkörükhöz, tehát az oktatáshoz kötődőek lehetnek, de az így megszerzett összegekből is vissza kell forgatniuk egy bizonyos hányadot az államkasszába.
Dráguló oktatás
Július 1-jétől 25 százalékos áfa-kötelezettség terhel bizonyos oktatási tevékenységeket, így például a nem akkreditált nyelviskolák nyelvtanfolyamait, de ettől az időponttól 25 százalékos áfás számlát kell kiállítaniuk azoknak az oktatóknak is, akik egyéni vállalkozóként, vagy gazdasági társaság (bt., kft.) tagjaként végzik oktatói tevékenységüket. A Figyelő úgy értesült, az állami felsőoktatásban dolgozókat minimálisan érinti a 25 százalékos áfa-kötelezettség, mivel az állami egyetemek és főiskolák költségvetésének alig 5 százalékát teszik ki a számlás kifizetések. A tanárok túlnyomó többsége ugyanis főállásban közalkalmazottként tanít, s ha történetesen vendégóraadó más intézményben, azt megbízási szerződés keretében látja el – nyilatkozta a Figyelőnek Kiss Papp László, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének elnöke. Egyébként egy 2002 óta érvényben lévő rendelet szerint tilos a költségvetési szerveknek számla ellenében foglalkoztatniuk alkalmazottaikat olyan tevékenység ellátására, amely a munkakörükbe tartozik. „Ha pluszmunkát végeznek, keresetkiegészítés, túlórapénz, vagy jutalom formájában honorálják tevékenységüket” – sorolta Piringer Júlia, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem gazdasági főigazgatója. Mint mondta, az állami egyetemek nyelvi kurzusait nem érinti az áfa-kötelezettség, mivel a felsőoktatási törvény szerint akkreditált felsőoktatási intézmények programjai a felnőttképzési törvény szempontjából is akkreditáltnak minősülnek. Egyébként is, az állami finanszírozású hallgatók a Közgázon térítésmentesen tarthatnak igényt négy féléven át a nyelvi képzésre. Az intézménnyel vállalkozói szerződésben álló, tehát nem közalkalmazottként dolgozó oktatóknak július 1-jétől azonban valóban áfát kell felszámolniuk, ezt a többletköltséget azonban nem hárítják át a diákokra. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal úgy tájékoztatta a Figyelőt, hogy ha az oktató alanyi adómentességet kér (évi 2 millió forintos értékhatárig lehet), mentesülhet az áfa-kötelezettség alól. Lapunk úgy tudja, a 25 százalékos forgalmi adó leginkább a hazai felnőttképzést, valamint a magán és egyházi felsőoktatási intézmények térítéses kurzusait sújtja a leginkább, mindaddig, amíg programjaikat nem sikerül akkreditáltatniuk. Az érintett intézményekben a napokban döntik el, hogy az eddigi óradíjakba (ami ma 1800 és 10 ezer forint között mozog) építik-e be az áfát, vagy a mostani díjak automatikusan emelkednek 25 százalékkal. Utóbbi esetben nem kérdés, hogy a megugró költségeket a hallgatókkal fizettetik majd meg.
Fejlesztésre már ma is vállalkozhatnak az egyetemek, tény azonban, hogy a bevétel 5 százalékát kincstári vagyon használata címén be kell fizetniük az államnak – reagált a felvetésekre a Figyelőnek Mang Béla, az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára. A fizetős nyelvtanfolyamokból és felnőttképzésből származó összeg 5 százaléka ugyancsak az államkasszát illeti, s ehhez hasonlóan az ingatlanok bérbeadásából származó bevétel bizonyos hányada is. A jogszabályi kötöttségek mellett hátráltatóan hat az üzleti tranzakciókra az is, hogy az egyetemi adminisztráció sem elég rugalmas. Sok mindenhez rektori engedély szükséges, a megbízási szerződések kifizetéséhez például több tucat papírt kell kitölteni. Az ingatlanok értékesítése pedig valóságos tortúra, mivel az egyetem csak kezelője az épületeknek, ezért állami részről engedélyezést igényel. Ráadásul a vételár 50 százaléka ugyancsak az államé, kivéve, ha az egyetem fejlesztésre fordítja a pénzt. Igaz, most a földterületek bérbeadására új lehetőség nyílik meg.
TARTÓS BÉRLET. A vállalkozások számára buktatókkal teli „egyetemi terepen” üdítő színfolt lehet(ne) a kormányzat által beharangozott kollégiumépítési program – bár egyelőre még nem világos, hogy ebből a felsőoktatás közvetlenül miként tud majd profitálni. Az előzmények tavaszig nyúlnak vissza, ekkor született ugyanis kormányhatározat arról, hogy a ciklus végéig 10 ezer új kollégiumi férőhely létesül, ami egyébként választási ígérete volt a szociál-liberális koalíciónak. Ennek beváltásához azonban minimum 30 milliárd forintra lenne szükség, de ennyi pénz akkor sem állna rendelkezésre, ha nem jött volna közbe a kormányzati takarékossági akció. A szaktárca most abban bízik, hogy magánbefektetők szállnak be a „kollégiumépítési projektbe”. (A férőhelyek bővítését az indokolja, hogy jelenleg 126 ezer diák tanul más városban, mint ahol a lakóhelye van, közülük azonban csak 47 ezret tudnak diákotthonban elhelyezni).
A jogi konstrukció úgy nézne ki, hogy az egyetemek bérbe adnák a kezelésükben levő földterületeket (ennyi vállalkozási szabadság ugyanis a jelenlegi szabályozás mellett is megilleti őket), ahol hazai vagy külföldi vállalkozók felépítenék a kormány által beígért kollégiumokat. A minisztérium érvelése szerint az üzlet megéri a befektetőknek, mert 50 évre kapnák meg a bérleti és a működtetői jogokat, azt követően pedig eldönthetnék, hogy folytatják-e továbbra is a vállalkozást. A kormány a tervek szerint kedvezményes hitellel tenné vonzóvá a befektetők előtt a terepet, arra azonban nem adott garanciát, hogy kiegyenlíti a bérleti díjakból ténylegesen befolyó összeg és a piaci működtetés különbözetét.
KOCKÁZATVISELÉS. Az Oktatási Minisztérium adatai szerint máris nagy az érdeklődés: 65 befektető tájékozódott eddig a kollégiumépítés feltételeiről – háromnegyed részük hazai, negyed részben külföldiek. Néhány olyan külföldi cég is jelentkezett, amelyek Európa városaiban már működtetnek kollégiumokat. Tehát van tapasztalatuk arról, milyen feltételeket támaszthatnak az egyetemekkel és az állammal szemben. Két cég, az angol Jarvis és az izraeli Dankner gyakorlatilag az OM bejelentésétől függetlenül, már két és fél éve közösen tárgyal a Debreceni Egyetemmel arról, hogy megépítenének és működtetnének a campus területén egy több mint 1100 fős diákszállót. A szerződés aláírása azért várat magára már hónapok óta, mert a felek nem tudnak megállapodni arról, hogy ki viselje a kockázatot, ha mégsem lenne elég lakó a kollégiumban. A kormány ugyanis nem hozott ebben az ügyben garanciavállaló határozatot.
Marosi András ügyvéd, a Moldován, Marosi és Társai Ügyvédi Iroda tagja, a Jarvis és Dankner cégek képviseletében kifejtette a Figyelőnek: „Azt kell megérteni, hogy a kollégiumépítés az egyetem, illetve a minisztérium által meghatározott számú férőhely biztosítása érdekében történik. Üzleti kockázatot ebben az esetben nem vállal a befektető.” Itt valójában az történik – mondja Marosi András -, hogy nem 7-8, hanem 20-30 év alatt térül meg a vállalkozás. A hiteleket akkor is ki kell fizetnie a befektetőnek, ha nullszaldósra jön ki a beruházás és a működtetés. Ezenkívül a befektető vállalja az önrészt a hitelekhez. Azt a rizikót, hogy van vagy nincs bentlakó diák, aki fizet a szolgáltatásért, már nem tudja és nem is akarja vállalni a cég. Európában az állam fizeti ki a vállalkozónak a megtérülés és a hiány különbözetét negyedévente, vagy évente. „Debrecenben holnap elkezdődhetne az építkezés – állítja az ügyvéd -, ha 500 hallgatóra jutó költség garanciáját vállalná az állam.” Számítások szerint évente 1,7 millió eurós bevétellel lenne nullszaldós a debreceni vállalkozás. Marosi András szerint a Budapest Aréna esete a legjobb példa jelenleg arra, hogy az állam garanciát vállalt: pótolja a hiányt, ha nincs meg a megfelelő bevétel a nullszaldóhoz. Nagy-Britanniában például először a kollégiumba kell beiratkozni, csak azután az egyetemre. S az állam 20-25 év alatt gyakorlatilag visszabérli az épületet a beruházótól. Nagy János, a Debreceni Egyetem rektora szerint amennyiben a befektető megépítené a kollégiumot, az egyetem bérbe venné és működtetné. „A cél az, hogy a hallgatók olcsón kapják meg a férőhelyeket – mondja a rektor -, alacsonyabb lesz ugyanis a bérleti díj, ha a kollégiumot az egyetem működteti.”
KÉTELYEK. A minisztérium szerint egyébként körülbelül 100 euróban állapítanának meg egy kollégiumi férőhely díját havonta, ez azonban városonként némileg eltérhet. Mert más az ára egy albérletnek a fővárosban és más vidéken. Európában egy kollégiumi szoba ára 200-250 euró. Valószínűleg Budapesten sem lenne sokkal kevesebb egy új, korszerű, internethasználattal, könyvtárral, közösségi helyiségekkel rendelkező kollégiumi szoba ára. A vidéki egyetemi városokban azonban sok idős nyugdíjas él lakáskiadásból. Miskolcon például 30 ezer forintért tud két vagy három diák egy másfél szobás lakást bérelni. Bessenyei Lajos, a Miskolci Egyetem rektora szerint ezért gyakorlatilag szóba sem jöhet a 100 eurós havi bérleti díj, hiszen akkor már ennél olcsóbb az albérlet is. Pedig diákszállóra Miskolcon is szükség lenne, ugyanis az ország különböző területeiről mintegy 2 ezer diák tanul a városban. A meghirdetett pályázatuk 600 fős diákszálló megépítésére szól, amelyet nyaranta idegenforgalmi célokra szeretnének hasznosítani.
Nemcsak a rektorok, hanem parlamenti ellenzéki képviselők is aggályosnak tartják, hogy a magyar diák képes lesz-e a (saját vagy szülei) zsebéből finanszírozni a vállalkozói tőkéből létesült kollégiumi szobát. „Honnan lenne erre havi 100 eurójuk?” – kérdezik. A tárca szerint úgy, hogy a jelenlegi havi 3300 forintról 10 ezerre növekedne a ciklus végére, azaz 2006-ra a lakhatási támogatás, így az egyébként albérletbe kényszerülő hallgatók a többletszolgáltatásokat nyújtó kollégiumi szobákat választanák. Egy kollégiumi ágy egyébként havi 6500 forintba kerül manapság, ám ezért a pénzért a legtöbb helyen méltatlan körülmények között, lerobbant épületekben laknak a hallgatók. Az pedig még kérdés szintjén sem merült fel, hogy az elavult infrastruktúrájú diákszállókat mikorra és milyen pénzből újítanák fel.
