Ha egyéves időtávra tekintünk vissza, a világ tőkepiacainak legtöbb indexe azt mutatja, hogy az elmúlt egy évben csökkentek az árak. A részvények, tőzsdei indexek zöme lejjebb áll, mint 2007 májusában, vagyis negatív változás történt az egyéves periódusban. Kivételek ugyan vannak, nyersanyagárak, egyedi részvények akár komoly áremelkedést is mutathatnak, de az összkép mindenképpen borús, és még korántsem lehetünk biztosak abban, hogy vége a negatív időszaknak.
Direkt esésre
Mit lehet egy ilyen időszak közepén mondani? Hogyan viselkedjen a befektető? Adódhat az egyszerű válasz: amikor esésre számítunk, vagyis a „rossz” piacon olyan termékeket kell venni, amelyekből akkor profitálunk, ha a piac esik. Ilyen termék rengeteg van, de mégis látni fogjuk, ezek ritkán passzolnak a piaci várakozásainkhoz.
Nagyon ritkán van olyan momentum, amikor a befektető határozottan áresést vár. Nagy ritkán egy-egy részvényt, egy felturbózott piacot észlelhetünk túlárazottnak, és választhatunk eladási stratégiát, de azért az eladási pozíciók zöme mindig inkább fedezeti ügylet, egyfajta biztosítás.
Kezdjük azzal a szituációval, ha mégis határozottan eladni szeretnénk. Ilyenkor eladhatunk részvényeket, termékeket, indexeket úgy, hogy azt korábban nem is birtokoltuk, pusztán azért, hogy egy későbbi vásárlással nullára hozzuk ki a pozíciónkat. (Mint a viccben, ahol a mínusz kettőt úgy magyarázzák: amikor mínusz kettő utas van a buszon, akkor még két embernek kell felszállni, hogy senki ne legyen rajta).
Ezt nevezik shortolásnak. Ugyan egyetlen Mol-részvényem sincsen, de eladok ma száz Molt, részvényenként 23 ezer forintért, abban bízva, hogy egy hónap múlva majd 21 ezer forintért fogom visszavásárolni őket. Ha beválik a forgatókönyvem a vásárlással éppen nulla részvényem lesz, de az árkülönbözet miatt nyertem kétszázezer forintot.
többet bukhatunk
Áremelkedésre játszani általában korlátozott kockázattal lehet, míg amikor esésre fogadunk a kockázatunk nem korlátos. Nézzünk egy banális példát: ha valaki ezer forintért vesz egy részvényt, akkor a kockázata éppen ezer forint, ha ugyanis a részvény teljes értékét elbukja, akkor ennyi a veszteség.
A nyerési lehetőség azonban végtelen, az ezerforintos részvény lehet később kétezer, tízezer, vagy akár százezer forint is, elméleti határ nincsen. Ha azonban fordítunk egyet ezen a gondolaton, és egy ezerforintos papírral áresésre játszunk, akkor csak ezer forintot nyerhetünk, ameddig nullára redukálódik a cégérték, de ha véletlenül feltámad a papír, akármennyit bukhatunk.
Hasonló „short”-technikák zöme létezik, határidős eladás, eladási opció vétele, vagy a tőzsdei certifikátok között a short, turbo short termékek mind-mind akkor hoznak nyereséget, ha a mögöttes termék ára esik.
Esésre pszichológiailag nehezebb fogadni
Ezeket valahogy mégsem használjuk szívesen. Egészen kivételes ugyanis az olyan pillanat, amikor azt gondoljuk, hogy egy termék, egy részvény ára esni fog. Amikor bizonytalanságról beszélünk, akkor mindig eufemisztikusan arról beszélünk, hogy már sokat esett a piac.
Ha pedig volt látható negatív változás, a befektetők zöme azt gondolja, hogy az már beépült az árfolyamba. Ha hónapok óta lejtmenetben van egy részvény, az a hit, hogy most már csak jön a korrekció, örökké nem eshet a részvény. Valahogy fordított esetben is ritkán számít a piac biztosan esésre.
Ha ugyanis indokolatlanul és sokat emelkedett egy részvény ára a múltban, akkor nem szeretne senki sem kimaradni a nyerőből, nem vár korrekciót. Voltaképpen igazuk is van a befektetőknek, lehet hinni egy iparág, egy régió, egy részvény felemelkedésében, de azt megjósolni, hogy olyan rossz környezeti változás következik be, amivel más nem számol, merészség.
—-Taktikák, garanciák—-
Negatív környezetben is ritka tehát az a befektető, aki közvetlenül áresésre játszik. Sokan azért nem lépnek, mert a negatív piaccal pszichikailag nem tudnak mit kezdeni, melankóliában figyelik az áresést és várják a fordulatot.
Depresszióban üldögélni nem éppen szofisztikált befektetői magatartás, de a bizonytalanság idején a nyíltsisakos eladás, vagy vétel sem, kicsit professzionálisabban érdemes megközelíteni tehát a nehéz időszakokat. Olyan pozíciókat érdemes felvenni, amelyek negatív szcenáriók esetén is hoznak profitot, de valamiképpen védenek az áreséstől is, legalábbis egy bizonyos mértékig.
A befektetési piacokon – elsősorban a befektetési alapok hazai piacán – az elmúlt négy év legsikeresebb termékei a tőkevédett alapok voltak. Rendkívül vonzó marketingüzenetük volt: nem veszíthetsz a pénzedből, a tőkéd visszafizetésére garanciát kapsz, ugyanakkor amennyiben emelkednek a piacok, akkor a hozamból is részesülhetsz.
Ráadásul a piac indulása idején a különböző egzotikus piacok (például Ázsia, vagy a nyersanyagpiacok) éppen erősen emelkedtek, így a tőkevédett alapok három-, négyéves kifutásuk végén általában normális hozamot hoztak, a befektetők dörzsölhették a tenyerüket. Ebben azonban nem volt igazuk.
Az általános szárnyalás idején a tőkevédett alapok ilyen mértékű alkalmazása tévedés volt, hiszen amikor minden felfelé tart, kár megfizetni a drága tőkegaranciát. A garanciának éppen most (az elmúlt egy évben, illetve jelenleg) van értelme. Hiszen amikor már nagyobb a volatilitás (a változékonyság), bizonyos részpiacok esnek, bizonyos részpiacok emelkednek, de biztosak nem lehetünk az irányban, akkor valóban van hozzáadott értéke a garanciának. (Lásd keretes számításunkat!)
További formulák
Negatív piacon működő kedvező kifizetési formák azonban nemcsak a tőkevédett, esetleg hozamvédett alapokkal érhetők el. A certifikátok, strukturált kötvények, a speciális befektetési alapok megoldások sorozatát kínálják. Igaz meg kell jegyezni, hogy ezek a termékek nem feltétlenül tömegtermékek, egy részük csak a módosabb privátbanki ügyfeleknek, esetleg csak igen magas befektetés esetén, testre szabva érhető el.
Vannak például olyan alapok, amelyekkel éppen akkor lehet nyerni, ha hosszabb időtávban nem emelkedik a piac, hanem egy bizonyos sávban marad.
Van olyan megoldás is, amikor az alap extrahozamot fizet, ha a mögöttes piacok (például az alapkezelő kiválaszt három indexet, egy európai ingatlanindexet, egy amerikai kötvényindexet és egy ázsiai részvényindexet) egyike sem esik többet, mint 20 százalék. Vagyis akár mind a három piac eshet a meghatározott időtávban (például három év alatt) 15-15 százalékot, mi mégis húsz százalék extrahozamra vagyunk jogosultak.
Az ilyen termékek hátterében mindig valamilyen összetett opció áll, aminek a segítségével a pénzügyi szolgáltató valamilyen esemény bekövetkezte esetén számunkra kifizetést tud teljesíteni.
Természetesen, ha nagyon pesszimisták vagyunk, fordított termékeket is elérhetünk. Ha a piac 30 százaléknál jobban esik, akkor extraprofitot kapunk, ha nem, akkor csak pénzünk megőrzésére kapunk garanciát. A lényeg az, hogy nem pusztán az áresésre kell fogadnunk, de bizonyos piaci történés (legyen az kicsi áresés, vagy éppen nagyobb bessz) esetén extraprofit jár nekünk, de minden más esetre is van egyfajta védelmünk.
Van élet a részvényeken túl
Soha ne felejtsük, aki retteg a bonyolult kifizetési formuláktól, a különböző összetett strukturális termékektől, saját befektetői tudásának megfelelő terméket mindig találhat, akkor is, ha bizonytalan. Ha pesszimisták vagyunk a világ tőkepiacait illetően, egyszerűen szálljunk ki a részvénybefektetéseinkből, és kicsit húzódjunk vissza kiszámítható hozamot jelentő állampapírba vagy bankbetétbe, vagy adjuk el részvénytúlsúlyos befektetési alapjainkat és vészeljük át a nehéz időket egy pénzpiaci befektetési jegyben!
Ha ezt sokan megteszik, eladási hullám következik be, és tovább esnek a részvényárak! Lassan el lehet gondolkodni az újabb, alacsony bekerülési értékű vásárlásokon!
garancia és várható érték
Egyszerű matematikai számítással modellezzünk egy tőkegarantált alapcsaládot hossz és bizonytalanság esetén.
Hossz
Amikor hároméves periódusban minden piac 60 százalékot drágul, akkor olyan garantált alapokkal, amelyek az elért hozam felét fizetik ki (szaknyelven 50 százalékos nyereségrészesedést adnak) mi csak 30 százalékos eredményt érünk el. A piac tehát „várhatóan” 60 százalékot, mi várhatóan 30 százalékot hozunk egy tőkegarantált alapokból álló portfólióval, azaz alulteljesítjük a benchmarkot (viszonyhozamot).
Bizonytalanság
Ha azonban az alapok 50 százaléka 60 százalékot veszít három év alatt az értékéből, másik 50 százaléka 60 százalékot nyer, akkor ebben a periódusban a piac átlagos teljesítménye éppen nulla. Mi azonban jobban járunk a garantált alapjainkkal, a visszaeső alapok teljesítménye nulla százalék (a garancia miatt), az emelkedő alapok teljesítménye 30 százalék, mert az emelkedés felét megkapjuk, így egy vegyes alapportfólióval is elérünk 15 százalék nyereséget, megverjük a piacot.
