2008-ban Orbán Viktor a fejlesztési részhozzájárulásnak (fer) nevezett, havi 10 ezer forintos (az akkori diákhitelből bőven kifizethető) havi tandíj ellen szervezett népszavazást. E tandíjhoz erős szociális és tanulmányi ösztöndíj járult volna, és a legjobb 15 százaléknak mentesség. A „nép” eltörölte a fert.
2008 szeptemberében 56 ezer elsős hallgató kezdhette meg ingyen (az akkori terminológiával élve: államilag támogatott formában) a főiskolát, egyetemet. A következő évben szintén ennyi, a kormányváltás évében 53 ezer. Idén alapképzésben 27500, jövőre pedig 10 ezer fiatalnak adatik meg, hogy ingyen tanulhasson.
A mai miniszterelnök akkori mondatai szerint azért kell örökre eltörölni a tandíjat, mert akik szegények, nem fogják tudni azt kifizetni, s így emiatt kiszorulhat a társadalom egy jelentős rétege a felsőoktatásból. Egy helyütt azt is emlegette, hogy ő maga is ezek közé tartozott volna. Idézte Széchenyit, aki szerint egy ország jövőjét a kiművelt emberfők száma határozza meg. Mint mondta, „ahogy megy előre az idő, ez egyre inkább így lesz”. A kampányban ingyenes felsőoktatásról beszélt.
Orbán miniszterelnökként már annak az akaratának adott hangot, hogy önfenntartó felsőoktatást kell létrehozni. Azaz „a tandíj ellensége” szerint mindenkinek fizetnie kellene, nem is keveset, aki tanulni akar. Ezt az ellentmondást már most jól mutatja, ahogy Giró-Szász András kormányszóvivő bejelentette az új keretszámokat. „A kormány célja a változtatásokkal, hogy növelje a felsőoktatásba bejutók létszámát, valamint minél nagyobb arányban növelje a felsőoktatási képzést el is végzők arányát.” A cél eléréshez úgy fognak hozzá, hogy kiterjesztik a tandíjat.
Orbán azt is mondta 2008-ban, „nem baj, ha elmennek a fiatalok, csak jöjjenek vissza”. Ehhez képest bevezették a röghöz kötést, amelynek értelmében azoknak, akik állami támogatást kapnak a tanulmányaikhoz, a tanulmányi idejük dupláját kell ledolgozniuk Magyarországon. (Mellesleg a 2013-as felsőoktatást a hallgatói részhozzájárulásra építené a kormány, azokra a fiatalokra, akik fizetnek is és röghöz is kötik magukat. Ez a csodafegyver már tavaly is megbukott. A hallgatók nem hülyék.)
Beszélt arról is négy éve a kormányfő, hogy nem az a baj, hogy Magyarországon túl sokan járnak egyetemre, mert még nem érjük el az európai átlagot sem e tekintetben. A baj ott van – mondta –, hogy azok, akik nem mennek gimnáziumba vagy egyetemre, azok nem mennek el szakközépiskolába sem. Az általános iskola után rengeteg gyermek elvész, és ez szoros összefüggésben van a romakérdéssel is.
Ehhez képest felépíti a hátrányos helyzetűek lemaradását tovább növelő közoktatást, szűkíti a fiatalok útját már az érettségi felé, s ezzel sokakat a lebutított szakoktatás felé irányít. (Parragh László nemrég elismerte, hogy a magyar vállalkozásoknak jó lesz, ha olcsó polcrakodók állnak majd rendelkezésükre.)
A szociális népszavazással tehát Orbán eltörölte a tandíjat. A többek között e népszavazásnak köszönhetően kétharmadot elért Orbán most visszahozta annak szörnyszülött utódját.
A kormány szerint persze szó nincs tandíjról, mert van, aki nem fizet. Ráadásul ott a diákhitel, amit minden leendő diák felvehet, az állam támogatja a hitel kamatait. De ettől még a diák fizeti ki utólag a képzéseit. Márpedig, ha valaki a képzéséért fizet, az tandíj.
Azaz Orbán Viktor – Matolcsy Györggyel megerősítve, szegény Hoffmann Rózsát felhasználva – gyakorlatilag szembeköpte saját híveit („soha többet tandíjat”), a magyar választókat („ingyenes felsőoktatást ígérünk”), a fiatalokat és családjukat (akik bíztak abban, hogy az állam csakúgy, mint az előző generációknak, fizeti a fiatalok képzését), valamint az ország jövőjét (aminek az alapja a minél több kiművelt emberfő).
Pedig a tandíj nem lenne ördögtől való, ha azt, széles konszenzusra építve, erős szociális és tanulmányi ösztöndíjrendszerrel megtámogatva, mértékét a hazai vásárlóerő teherbírásához igazítva alakítanák ki. E konszenzus kialakítására viszont épp a 2008-as demagóg népszavazás miatt nincs esély.
Most a HÖOK új népszavazást akar a tandíjról. Ez ugyanúgy nem a minőségi felsőoktatásról szólna, mint a szociális népszavazás. Az utóbbival kizárólag Gyurcsányt akarták buktatni, a mostanival talán Hoffmannt vagy Orbánt.
A jó minőségű, fenntartható, méltányos hozzáférést biztosító felsőoktatásról most sincs szó.
