Az irodalmi Nobel-díj lehetőségét is megpendítette a Krasznahorkai László író kapcsán az őt és három művét bemutató ötoldalas írásában a The New Yorker magazin.
Az Őrület és civilizáció, Krasznahorkai László nagyon furcsa írásművei című írásában James Wood a világirodalom olyan kiválóságaival veti össze a magyar író “narratívájának lassú lávafolyamát”, mint Samuel Beckett, Claude Simon, Thomas Bernhard, José Saramago, Roberto Bolano, David Foster Wallace és James Kelman.
A kritikus az angolra Szirtes György költő által átültetett Háború és háború, Az ellenállás melankóliája, valamint a Max Neumann festővel közösen jegyzett Állatvanbent Krasznahorkai-műveket, azok “hajthatatlanul folytatódó mondatszerkezetét” és gondolatiságát ismerteti az irodalom amerikai ínyenceivel.
Wood szerint a magyar író “az őrület határáig vizsgálja a valóságot”. A kritikus ismertette az Amerikában és főleg Németországban sok időt eltöltött szerző életét és a Tarr Béláéval szorosan összefonódó munkásságát. Megjegyzi, hogy a rendező filmjeinek merészsége és szigora nem adja vissza Krasznahorkai prózájának mélységét, igaz, nem is állított ilyen célt maga elé. A The New Yorker szerzője megemlíti, hogy Krasznahorkai Lászlót német közegben potenciális irodalmi Nobel-díjasként emlegetik.
A The New Yorker kritikusa a cikkben úgy fogalmaz, hogy a Háború és háború végén olyan közel került ahhoz, hogy egy másik emberben lakozzon, “amennyire az irodalom azt csak lehetővé tudja tenni”.
