Nagyvilág

Nem kell sok, hogy Hillary Clinton legyen a világ leghatalmasabb embere

hillary-clinton(210x140).jpg (hillary clinton, kína, )
hillary-clinton(210x140).jpg (hillary clinton, kína, )

Mindenki biztosra veszi, hogy újra egy Clinton lesz a Demokrata Párt elnökjelöltje. Hillary Clinton győzelme azonban már nyolc éve is biztosnak tűnt, hogy aztán egy bizonyos Barack Obama a porba alázza. A mostani helyzet azonban más. Clintonnak csak a republikánusoktól kell tartania – és még tőlük sem annyira.

„Elkerülhetetlen.” Ez az a szó, amit Hillary Clinton neve mellett a legtöbbször említettek, miután vasárnap végre bejelentette, hogy megméretteti magát az amerikai elnökválasztáson, és az első nő akar lenni, aki beülhet az Egyesült Államok elnöki székébe. A veterán politikus lépése senkit sem lepett meg. Már több mint egy éve várta mindenki, hogy jelentse már be végre indulását a legerősebb demokratának számító Clinton, akiről azt tartják, elkerülhetetlen, hogy ő legyen pártja elnökjelöltje.

De vajon tényleg lehetetlen, hogy ne szerezze meg a jelöltséget? Hiszen a 2008-as választási kampánynak is úgy indult neki, hogy már szinte a zsebében tudhatta a győzelmet, mégis kikapott a demokrata előválasztáson egy relatíve ismeretlen, furcsa nevű fiatal szenátortól, egy bizonyos Barack Obamától. Hiába mutatta minden közvélemény-kutatás az előválasztások előtt, hogy magabiztosan vezet Obama előtt, hiába tartotta mindenki a legnagyobb esélyesnek, kemény pofára esés lett a vége, miután elkezdődtek maguk a választások.

Ellenfél nélkül indul

A mostani helyzet azonban egészen más. Clinton 2008-ban közel sem volt olyan teljesen biztos helyzetben, mint amire sokan emlékeznek. Az amerikai sajtóban az „elkerülhetetlen” szó akkor nem is nagyon került elő vele kapcsolatban az esélyeit boncolgató elemzésekben, legfeljebb úgy említették, mint a „legesélyesebb jelöltet”, akinek nagy az előnye demokrata riválisaival szemben. Győzelme azonban soha nem volt magától értetődő. Barack Obama már majdnem egy évvel az előválasztások megkezdése előtt ott lihegett a nyakán, alig 15-20 százalékkal lemaradva, és több nagynevű demokrata politikus is vette bátorságot, hogy szembeszálljon Clintonnal, érezve, hogy lehet esélyük ellene. 

 Esélyesként indult 2008-ban, mégis háttérbe szorult Barack Obama mellett
Fotó:Europress 

Most teljesen más a kép. Egyrészt Clinton nem csak magabiztosan vezet a közvélemény-kutatásokban, előnye soha nem látott magasságokban van, és teljesen behozhatatlannak tűnik. A hivatalban lévő, és újraválasztásukért küzdő elnököket leszámítva még egy jelölt-aspiráns sem szerepelt soha olyan jól az előválasztások előtt készült felmérésekben, mint Clinton, akit az eredmények szerint a demokrata választók 60 százaléka támogat.

Másrészt nincsen egyetlen egy olyan jelentős kihívója sem a Demokrata Párton belül, akinek komolyabb esélye lenne szembeszállni a párt leghatalmasabb politikusával. Eddig mindössze hárman jelezték, hogy „komolyan gondolkodnak” Clinton kihívásán: Martin O’Malley, egykori marylandi kormányzó, aki baloldalról előzné és Jim Webb volt virginiai szenátor, aki pedig jobbról – valamint a független vermonti szenátor, Bernie Sanders, aki „szocialistaként” szereti jellemezni magát. Igazi esélye egyiküknek sincsen. De megsebezhetik Clintont, akire a republikánusok már most fenik a fogukat.

Egyenes út a Fehér Házba?

Az nem kérdés, hogy hacsak nem történik valami váratlan, földindulásszerű politikai botrány, Clinton lesz a demokraták elnökjelöltje. Az viszont már közel sem annyira egyértelmű, hogy képes lesz-e megnyerni magát az elnökválasztást, annak ellenére, hogy a mostani közvélemény-kutatási adatokból úgy tűnhet, a Fehér Ház kulcsa már szinte Clinton zsebében van. Az nem kérdés, hogy erősen esélyes a győzelemre, de a 2016-os választásig hátra lévő másfél év alatt még sok minden megtörténhet, és a republikánusok már meg is kezdték ellene a támadásokat. 

Negyed évszázada a politikai élet közepén

Az elnököket leszámítva nincsen még egy olyan politikus, aki annyira ismert lenne az amerikai választók előtt, mint az országos politikai életben már a kilencvenes éves eleje óta részt vevő Hillary Clinton. 1992-től 2000-ig First Ladyként élt Bill Clinton oldalán a Fehér Házban, majd férje elnöki idejének lejárta után New York állam szenátoraként dolgozott a Kongresszusban. Az elnökségért folytatott 2008-as sikertelen próbálkozása után pedig külügyminiszterként szolgált Barack Obama kormányában.

Az ismertség, valamint nagy tapasztalata az amerikai politikai életben azonban nem csak áldás, hanem átok is számára az elnökválasztáson. Clintonról már mindenkinek jól kialakult véleménye van, és az eltelt évtizedek alatt az egyik, ha nem a legmegosztóbb politikussá vált az amerikaiak körében: vannak, akik imádják, és vannak, akik körében a leggyűlöltebb politikusnak számít.

Elemzők szerint a kampánystábja előtt álló legnagyobb kihívás, hogy Clinton új oldalát mutassák meg a választóknak, akik általában valami frissre és változásra vágynak egy elnökválasztáson, főleg azután, hogy egymás utáni években ugyanaz a párt foglalta el a Fehér Házat. A legnagyobb kihívás az lesz, hogy „szerethetővé” tegyék az „új Clintont”, megváltoztatva a róla kialakult „szívtelen, számító, elitista politikus” képet, és ebben nagy szerep kap majd annak hangsúlyozása, hogy „nő”, sőt „nagymama”, aki megérti az átlagemberek problémáit.

A konzervatívok leginkább egyik nagy előnyét, politikai tapasztalatát igyekeznek gyengíteni: könyörtelen, titkolódzó, elitista politikusként állítva be, aki a belterjes washingtoni buborékban élve teljesen elvesztette kapcsolatát az átlagemberekkel, és aki kudarcot kudarcra halmozott a külügyminisztérium vezetőjeként és Obamával együtt meggyengítette az Egyesült Államok erejét a világban. És miközben az összes republikánus elnökjelölt-aspiráns a célkeresztjébe vette, Clinton és kampánycsapata egészen addig nem tud célzottan válaszolni az ellene indított támadásokra, amíg ki nem derül, hogy ki lesz a republikánusok elnökjelöltje – amire még legalább egy évet várni kell.

Eddig három republikánus politikus jelentette be hivatalosan, hogy indulni fog az elnökválasztáson, Közülük kettő – Ted Cruz és Rand Paul – olyan politikai irányvonalat képvisel, amivel teljesen esélytelen lenne Clintonnal szemben egy elnökválasztáson, a harmadik – Marco Rubio – bár tehetséges, kevés esélye van akár csak pártja elnökjelöltségének megszerzésére. Legveszélyesebb a középutas politikát folytató Jeb Bush lehet, valamint a fiatalos Scott Walker wiconsini kormányzó, aki még nem döntötte el, megméretteti-e magát az elnökválasztáson.

 Hosszú út áll még előtte az elnöki székig
Fotó:Europress 

A republikánusoknak csak egy olyan jelölttel van esélye Clinton ellen, akinek sikerül középre húzó választási ígéretekkel magához csábítania a függetleneket, és egyben feltüzelnie a párt szavazóbázisát, hogy a republikánus szavazók ne maradjanak otthon a választás napján. Ez utóbbi könnyű feladat lesz Hillary Clinton ellen, akit mindenki másnál – még Obamánál is jobban – gyűlölnek a jobboldali szavazók.

A középre igazodás azonban már nehezebb feladatnak bizonyulhat. A republikánusok elnökjelölt-választási kampánya alatt egy Jeb Bush kénytelen lesz olyan ígéreteket és kijelentéseket tenni, amivel magához édesgetheti ugyan a konzervatív szavazókat, de elijesztheti jobboldal szélének ideológiáját elutasító ingadozó választókat, akik nélkül szinte teljesen esélytelen lesz a Republikánus Párt a demokratáknak nagyobb esélyt biztosító elnökválasztáson.

Hillary Clinton előtt még hosszú út áll, hogy 2016 novemberében megválasszák az Egyesült Államok első női elnökének, és ha az amerikai gazdaság továbbra is folytatja a visszafogott, de stabil erősödést, és egészségügyi problémák sem hátráltatják, akkor jó esélye van arra, hogy győztesként érjen az út végére. De nem lesz könnyű dolga.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik