Z. Szabó Zoltán úgy gondolja, a festőnek ezt a tiszta, őszinte vágyat kell éreznie, hogy alkotni tudjon. Képes legyen arra, hogy saját energiáját a képbe helyezve élővé varázsolja azt. Ne csak egy marék olajfesték nézzen vissza a vászonról, hanem az anyag képes legyen élővé változni, és a saját életét élni tovább. Nen elégíti ki a puszta dekoráció, a festészetnek az emberekről az embereknek kell szólnia az esztétika útján.
Figurális kompozícióinak ritkán van speciális témájuk vagy történetük. A művész arra törekszik, hogy egy hangzást, egy akkordot találjon meg, és mint a zenében a hangjegyek, ugyanúgy a vásznon a színek találják meg egymás megfelelését, s álljanak össze egy akkordá, egy képpé. Festményein valahol mindig jelen van az ember, mert ezek a képek a mi kapcsolatainkról, érzéseinkről, létezésünkről szólnak.
Kempinski Galéria, november 15-éig
