A WHO a héten ismételten kifejezte félelmeit a kémiai és biológiai fegyverek használata miatt, az USA pedig komolyan is vette a figyelmeztetést. A World Trade Center elleni támadásban résztvevő egyik terrorista ugyanis mezőgazdasági pilóta volt, ez pedig elég indok volt arra, hogy a kormány átmenetileg megtiltsa a növényvédő szereket permetező gépek felszállását.
A figyelmeztetést komolyan vették az amerikai és az angol honpolgárok is, mindkét országban arról számoltak be a gázmaszkárusítók, hogy készleteik kifogytak. A NATO tegnapi ülésén megerősítette, hogy a terrorista országoknak vannak halálos kémiai és biológiai fegyvereik.
Az ókortól kezdve használatosak
Az elsősorban háborúk idején használatos biológiai és kémia fegyverek nem a XX. század vívmányai. Az ókorban szokás volt az ellenség vízkészletének megfertőzése állati tetemekkel, sőt egyes tudósok szerint az 1347-51 között Európán végigsöpört pestisjárvány is annak következtében tört ki, hogy a tatárok fertőzött állattetemet dobtak az ostromlott Kaffa város falai mögé.
Az első világháborúban elsőként a németek vetettek be kémiai fegyvereket, majd a britek és a franciák is követték őket. Gáztámadások következtében körülbelül 100 ezren meghaltak, és körülbelül egy millióan megsérültek.
A háború során bevetett 17 féle gáz egy részét tömegek eloszlatására vagy személyi védelemre használták – ezek a könnygázok. A fojtógázokkal szó szerint az ellenség megfulladását lehetett előidézni – ezek ellen a gázmaszk némi védelmet jelent. Végül bevetettek olyan gyilkos gázokat is, mint a mustárgáz, amely a bőrt, tüdőt, illetve a közvetlenül kitett szerveket károsítja. Ezek ellen a gázmaszk csak nagyon csekély védelmet jelent.
Mi a különbség? A kémia fegyverek általában gázok, amelyek megfojtják az áldozatot, vagy súlyos égési sebeket okoznak. A biológiai fegyverek baktériumok, vírusok, amelyek sokkal lassabban jelentkeznek és terjednek, mint a kémiai eszközök. A legismertebb biológiai fegyver az anthrax (magyarul lépfene) vagy a himlő. Mivel a biológiai és kémiai fegyvereket bonyolult előállítani, a feltételezések szerint a terrorista csoportok vagy más országtól való vásárlással vagy lopással jutnak hozzá. Jelentős anthraxkészlettel rendelkezik Irak, Líbia és Oroszország is.
A háború tapasztalatai ösztönözték a diplomatákat az 1925-ös a genfi egyezmény megalkotására, amely megtiltotta a kémiai és biológiai fegyverek használatát. Ám mivel a meglévő készletek sorsáról nem tudtak dönteni a politikusok, a szerződés hatástalan maradt.
Köztudott, hogy a második világháború során a nácik a kémiai fegyvereket a haláltáborokba hurcolt civilek elpusztítására használták, kevésbé ismert viszont, hogy az elgázosításról Hitler személyes tapasztalatokat szerezhetett 1918-ban, a brit csapatok ténykedése következtében.
Nem habozott mustárgázt bevetni a szovjet Vörös Hadsereg sem Kínában az 1930-as években. Csakúgy, mint a japánok, szintén a kínaiak ellen, a II. világháborúban.
Vissza a szellemet a palackba
Zsukov marsall az 1956-os a szovjetek összkongresszusán bejelentette, hogy egy újabb háború esetén a biológiai hadviselés lehetőségével is élni kíván a Szovjetunió. A bejelentés nem maradt hatástalan: az USA is újraindította ezirányú programjait. Nixon elnök azonban 1969-ben felfüggesztette az e téren végzett kutatásokat, és biológiai leszerelést hirdetett.
1975 januárjában az USA, a Szovjetunió és Kína több más országgal – köztük Irakkal és Líbiával – együtt aláírta a biológiai fegyverek gyártását, tartását és használatát megtiltó. 1993 januárjában 130 ország hasonló egyezményt írt alá a kémiai fegyverekről is. Az egyezmény aláírása ellenére Irak 1995-ben elismerte, hogy biológiai és kémiai fegyverkezést folytat.
A sors fintoraAz amerikai kormány, amelynek most a biológiai és kémia fegyvereket esetlegesen bevető terroristák miatt fő a feje, idén júliusban nem volt hajlandó aláírni a biológiai és kémiai fegyverek gyártását és használatát tiltó 1975-ös nemzetközi egyezmény megújítását. Bush elnök akkor azzal érvelt, hogy az egyezmény elfogadása ellenkezne az USA biológiai védelmi programjával, az ország nem tudna hatékonyan védekezni a gyógyszer és biotech titkokat ellopó külföldi országok ellen, és kockáztatná Amerika kontrollját a bio-fegyverek készítésére alkalmas exportcikkek felett.
Támadások az elmúlt tíz évben
A biológiai fegyverek a tokiói metróban történt szaringáztámadás révén kerültek újra a nemzetközi figyelem középpontjába. Ezt egy japán szekta követte el 1995 márciusában. Tucatnyian meghaltak, és több ezren megsérültek.
Egyes források szerint a bomba, amely 1993-ban súlyosan megrongálta a World Trade Centert, szintén tartalmazott ciánt, ám az elillant a robbanás során. 1994-ben Oregonban egy vallási szekta szalmonella vírussal fertőzte meg a helyi éttermeket és bárokat. Egy évvel később kiderült, hogy az akció célja a helyi választások befolyásolása volt.
