Ha valakinek saját internetkapcsolat hiányában e-maileznie kell, ma már könnyen talál olyan internetkávézót, ahol ezt megteheti.#<# Sőt, cybercafékból egyre nagyobb a kínálat, lassan már nehéz lesz választani közülük. A piacot áttekintve kiderül, hogy kétféle internetkávézó létezik: a szórakozóhelyeken működők, és az internetet nagyüzemben kínáló "gyorsétterem-szerű" központok.
Ez utóbbiakra példa a Budapesten tavaly ősz óta működő Private Link hálózat, amelynek legnagyobb üzletében 96 LCD monitoros számítógép működik éjjel-nappal. A vendégek itt óránként 700 forintos díjért internetezhetnek gyors bérelt vonalon, mely öszszeget különböző akciók csökkenthetik. A látogató előre fizet: pénzéért egy kártyát kap, rajta meghatározott idővel. “Ha a kuncsaft kimegy dohányozni, vagy vécére, akkor kijelentkezik, s addig nem halad a számláló” – magyarázza a rendszert Horváth Gábor, a Private Link Magyarország Kft. ügyvezetője. Ez újdonságnak számít: a legtöbb cybercaféban a bruttó időért kell fizetni. A kártya ráadásul a Private Link bármelyik üzletében használható, s lejárat után feltölthető. A 96 gépes terembe naponta átlagosan 400-an ülnek be, jórészt fiatalok és turisták. “Közülük a legtöbben e-maileznek, szexet néznek, vagy chatelnek” – tudjuk meg az ügyvezetőtől.
A Private Linket izraeli üzletemberek hozták Magyarországra, akik a Németországban egyeduralkodó Easyeverything hálózathoz hasonló internetcafé-rendszer kiépítését tervezik nálunk. Jelenleg három termük működik, ezek felszerelése 80 milliós befektetést igényelt. “Célunk, hogy megszerezzük a magyarországi internetcafé-piacot” – mondja Horváth Gábor. Ehhez hamarosan vidéki terjeszkedést terveznek.
A nagyüzemi cybercafék mellett vannak azonban helyek, ahol az internet csupán kiegészítő szolgáltatás. A szintén budapesti Castro Bistro ilyen. Nyerges Zsolt, a bisztró vezetője a közelben lévő egyetem diákjaira építi üzletét; az internetezési lehetőséget a – Private Linkkel és az ahhoz hasonló termekkel ellentétben – a vendéglátást hátán megélő extrának tartja, ami nem az új vendégek megszerzésében segít, hanem a régiek megtartásában. A Castróban nem tilos a dohányzás, a felszerelést pedig nem óvják mindenáron. “Itt nem szólunk a vendégre, ha a billentyűzet fölött fűrészeli a rántott húst” – mondja. Az egyetemisták mellett azonban külföldiek is gyakran igénybe veszik, ők elsősorban az internet alapú telefonálási lehetőséggel élnek. A netezés félóránként 340 forintba kerül, diákoknak ebből 10 százalék kedvezmény jár. A Castróban a hat terminál általában állandóan foglalt. A cyberszolgáltatás nem hoz profitot: nagyjából önellátó, ám ez részben annak köszönhető, hogy Nyerges Zsolt kedvezményesen jut hozzá az internetkapcsolathoz: az Axelero némi reklámfelületért cserébe alkudott meg a vendéglátó-ipari egységgel. Ami a nyereséget illeti, a budai Internet Rock Café esetében is hasonló a helyzet. Itt az internetes infrastruktúrát a szórakozóhelyen belül külön vállalkozás, a Comfort Netshare Kft. üzemelteti. Unyi Gábor, a cég ügyvezetője elmondta, hogy leginkább külföldiek interneteznek náluk, főleg nyáron, alkalmanként fél óra, óra hosszat. “Fontos szerepet kap a zene is, ez különböztet meg minket a boxos nyilvános internet-plazáktól” – mondja. A rockra pedig, úgy tűnik, van vevő, mert a pubban esténként mindig 30-50 vendég tartózkodik, akik közül négyen-öten biztosan interneteznek. Unyi Gábor egyébként franchise-jelleggel próbálja elterjeszteni a szórakozóhelyeken az internetet. Tapasztalatai azonban nem túl jók: a vendéglátósok szerinte általában nem szívesen állják a számítógépek, a modemek és a szoftverek költségeit. “Pedig így nagyobb valószínűséggel tarthatnák meg vendégeiket” – magyarázza. Létezik persze olyan eset is, amikor a szórakozóhelynek egyetlen fillérjébe sem kerül a szolgáltatás. Ilyenkor egy-egy hardvergyártó, vagy internetszolgáltató áll a háttérben, akik kihasználják a sűrűn látogatott hely nyújtotta reklámlehetőséget.
Az országban 50-60 internetkávézó működik, ebből Budapesten 15-20. A többi jórészt vidéki nagyvárosokban, ahol ma már mindig akad néhány szórakozóhely, ahol internetezhet is a vendég. A pécsi Dante Kávézóban működő MacCafé különleges konstrukcióban üzemel. Fekete László tulajdonos saját MacIntosh viszonteladói üzlete, és a Mac technológia népszerűsítésének céljával állított össze egy hat gépből álló hálózatot a kávézóban. Számára ez a tevékenység közvetlenül nem kifizetődő. “De a reklám működik” – mondja. Érdekesség, hogy a Mac-hálózat drótnélküli. “Így sokkal könnyebb volt elhelyezni a gépeket, a kábelek nem zavarnak.”
A vidéki internetkávézó-piac alaposan eltér a budapestitől. Hiányoznak ugyanis a turisták, akikre pedig a fővárosban már lehet építeni. Vidéken ezért egyelőre nem lehet megtölteni az 50-80 főre méretezett internetes termeket. Ez azt jelenti, hogy a fővároson kívül általában csak vendéglátó szolgáltatással párosulva jelennek meg számítógépek. Kivétel persze itt is akad, ám míg a budapesti aréna vezetője hardverei magas minőségét és a kellemes környezetet dicséri, a szegedi Cyber Café tulajdonosa, Német István már arról számol be, hogy ő kénytelen a számítógépeken és a berendezésen is spórolni. “Háromszáz forintos óradíjért nem kínálhatok luxusfeltételeket – mondja -, itt a sűrű fillér, kevés forint szabály működik”. A Cyber Caféban egyébként mágneskártyás regisztráció alapján mérik az időt, és 5 forint/perces alapon ketyeg az óra. Tizennyolc számítógép áll rendelkezésre. A tulajdonos szerint leginkább “hivatali jellegű” szolgáltatásokért térnek be a vendégek, elsősorban diákok, lévén Szeged egyetemi város. “A 3-4 év alatt lestrapált gépek értékesítésére pedig gyakorlatilag be kellett indítanom egy használtszámítógép-kereskedést” – teszi még hozzá Német István.
