Az előszóban Kern András azt mondja: „Ez egy szórakoztató kiadvány kíván lenni. Hátha az?!” Úgy láttatja magát, mint aki enyhe idegességében a körmét rágja: jaj, mit fognak szólni majd az olvasók?, és az jár a fejében: hú, de ijesztő, egyben remek és megható, hogy – könyvként – talán majd ott ül valaki könyvespolcán a következő században is.
Épp Kernnek ne menne a szórakoztatás? Hiszen ez a színészeten túli életét keresztmetszetben felmutató könyv is bizonyítja, hányszor kipróbálta – filmben, paródiában, színházban, színészként és rendezőként, forgatókönyvíróként, „levélíró” humoristaként – ezt a nehéz, kevesek által hozzáférhető műfajt.
A Glória Kiadó és Jószöveg Műhely olyan szépen kivitelezett kötetbe gyűjtötte össze Kern meglévő írásait, köztük a Miniszter félrelép forgatási naplóját, amely talán még nem jelent meg másutt, hogy már ezért is érdemes volt. A könyvet a kiadó éppen olyan komolyan vette, mint ahogyan Kern sem ismer tréfát a humorban: kemény kötés fényes védőborítóval, jól tervezett címlap, belül is jó fotók, szép tipográfia, gondos szövegszerkesztés (sajtóhibát is csak egyet találtam, ami manapság nagy szó…). Apropó: azért a 83. oldal végét nem értettem – mintha kimaradt volna valami…
Jó, hogy az olvasó újra élvezkedhet a kivehető ajtajú turmixgépen és Weiner elvtárson (Halló, Belváros!), nosztalgiázhat a kádári éra szűk levegőjében, olvasás közben Kern százféle hangját hallva. Jólesnek az egyenletesen jó minőségű régi paródiák és a kissé kevésbé egyenletes újabb levelek is, amelyek között vannak gyöngyszemek, frenetikus darabok és futottak még kategóriájúak. A dalok ismerői örülhetnek, hogy most megvilágosodik egy-egy homályban maradt szó…
Nekem mégis a humorszövettől kissé elváló forgatási napló, a Várkonyi emlékbeszéd és a Beszédroham volt a legérdekesebb. Andy Vajna jó ösztönnel biztatta Kernt, hogy írjon naplót. Mint olvasó, én arra biztatnám Kernt, hogy az Örkény szelleméhez hű „humorkodás” mellett írjon még több efféle nem-fikciót is, ilyen dokumentumosat mondjuk a gyerekkorról, a főiskoláról, a jóbarát „kicsikről” és az egészen nagyokról úgy, ahogy csak ő tudja. Adja ki a műhelytitkokat, poénokat és a poénok születését, a színházi verkliben fogant kernes gondolatokat olyan nyíltan, őszintén, manírmentes stílusban, ahogyan ebben az Elsőben is megszólítja az olvasót. Aki nem a színházban ülő tömeg, hanem az egyes ember az olvasólámpa mellett…
Kern András: Elfogtunk egy levelet – Heti hetes és a többiek, 230 oldal, Glória Kiadó, 2002. Ára: 2176 forint.
