Szemben a tavalyi cannes-i filmfesztivállal, ahol szinte minden napra jutott egy olyan átütő alkotás, mint a Sirat – Tánc a sivatagban, az Érzelmi érték, a Reedland vagy a Dögölj meg, szerelmem, az idei, 79. fesztivál végig egyenletesen közepes volt. Remekművet egyet se láttam. Felvonultak új munkáikkal a kortárs nagymesterek: Andrej Zvjagincev, Christian Mungiu, Pedro Almodóvar, Koreeda Hirokazu, Asghar Farhadi, de egyikük sem most készítette el a legjobb filmjét.
Elmaradtak a rendszerint versenyen kívül vetített nagy hollywoodi stúdiófilmek is, nem volt olyan vörös szőnyeges parádé, mint pl. a Mad Max – A harag útja, a Top Gun: Maverick vagy az utolsó Indiana Jones-film premierjén. Iparági információk szerint ennek két fő oka van: Cannes olyan marketingköltséget jelent a stúdióknak, ami nem feltétlenül térül meg, és vannak, akik úgy érzik, hogy a korábbi filmjeiknek többet ártottak a szigorú cannes-i kritikák, mint amennyit a hírverés segített.
