Mit vár a magyar filmes reformoktól?
Ezt kérdezte a Népszava az Oscar-díjas Nemes Jeles Lászlótól.
A válasz:
Még mindig magyar filmesnek tekintem magam, és amit tudok a tervekről, az pozitív. Végre megint lesz egy szakmai világ, ahol nem a bohóckodással és pénzlopással foglalkoznak, és dobják ki a sok lehetőséget az ablakon, melyekből értékes művek jöhettek volna létre. Magyarországon mégis van egy filmes tradíció, hogy ez létezhessen, és hogy ez a sokszínűség reprezentálva legyen.
Az interjú apropója az, hogy a Saul fia tizenegy évvel ezelőtti sikere után ismét Cannes-ban versenyez Nemes Jeles, méghozzá a Moulin című filmmel, melyről pár napja számoltunk be.
Néhány erős mondat az interjúból:
- „Mindig arról készítek filmet, hogy a sötétségnek nagyon nagy húzóereje van, és folyamatos a kísértés.”
- „A rosszindulatról érdemes lenne állítani valamit. Vagy arról, hogy az individuális szabadságot meghozó liberális demokráciákkal együtt jön a totalitárius rendszerek visszatérésének a lehetősége. De még nem tudom, hogyan fogalmazzam ezt meg játékfilmen.”
- „Jött a felajánlás, hogy készítsek egy francia filmet, és mivel itt nőttem fel, nem akartam elszalasztani a lehetőséget, hogy elmondjak egy fontos történetet.”
- „A Moulin-t 35 mm-es kópiáról vetítettük, melyre 2019-től, Tarantino Volt egyszer egy Hollywood című alkotása óta nem volt példa a palotában. Mindenki iszonyatosan el volt ájulva ettől a vizuális ajándéktól, amit mostanában már nem adnak meg nekik a filmesek. De lehet, hogy a jövőben egyre többen vállalkoznak majd erre. Főleg a fiatalok.”
- „Allűrös sztárokkal tényleg nem annyira jó dolgozni, mert bár vannak köztük nagyon jó színészek, ha nem a nézőknek ad valami, hanem a médiának akar tetszelegni, akkor az olyan, mint egy piramisjáték.”
- „A filmkészítés nem egy úri hóbort, hanem egy kötelező antropológiai forma, ami a nagy történetek elmeséléséről és újra elmeséléséről szól.”

