Antoine Laurent de Lavoisier francia vegyész, a modern kémiatudomány megalapozója 232 éve, 1794. május 8-án hunyt el. A tudóst a francia forradalom alatt fejezték le adószedő múltja miatt, a legendák szerint még halálában is tudományos kísérletet végzett.
Antoine Lavoisier 1743. augusztus 26-án született Párizsban, egy jómódú családba. Fiatalon jogásznak tanult, és rövid ideig praktizált is, ám már ekkor is a természettudományok érdekelték igazán – írja az MTI. Foglalkozott csillagászattal, botanikával és ásványtannal is, de főként a kémiára fókuszált, amely tudományágban korszakos eredményeket ért el.
- Ő nevezte el a hidrogént és az oxigént;
- bebizonyította, hogy a víz nem alapvető elem, hanem hidrogén és oxigén vegyülete;
- felismerte, hogy a levegő főként oxigén és nitrogén keverékéből áll;
- megfogalmazta a tömegmegmaradás törvényét;
- kidolgozta az oxidáció elméletét, és elsőként írta le az égés folyamatát tudományosan;
- megállapította, hogy a lélegzés az égéshez hasonló folyamat;
- megfigyelte, hogy az oxigén szénnel egyesülve „megkötött levegőt”, vagyis szén-dioxidot hoz létre,
- kidolgozta a ma is használt logikus kémiai elnevezési rendszert, amely a vegyületek nevét az összetevőik alapján határozza meg.
Kémiai kutatásai mellett számos közhasznú kérdéssel is foglalkozott. Egyebek mellett tökéletesítette a világítótornyok működését, nagy mennyiségben állított elő salétromot, az állami lőpor-bizottság vezetőjeként megnövelte a lőporgyártást, birtokán mintafarmot rendezett be. Kísérleteihez óriási összegekre volt szüksége, ezért a mindenki által gyűlölt, de hatalmas jövedelemre szert tevő adószedők egyike lett.
Ez a döntés később végzetesnek bizonyult, a francia forradalom idején ugyanis rengeteg adóbérlővel együtt őt is letartóztatták. Az anekdoták szerint a bíróságon a tudós védelmében felhozták, hogy munkássága nélkülözhetetlen a nemzet számára, ezért meg kellene kegyelmezni neki. A bíró erre annyit felelt:
A köztársaságnak sem tudósokra, sem kémikusokra nincs szüksége.
Lavoisier-t még aznap délután lefejezték. A mendemondák úgy tartják, a tudós egy utolsó kísérlettel kívánta befejezni életét, ezért elhatározta, hogy miután a guillotine lesújt rá, megpróbál annyiszor pislogni, ahányszor csak tud. Ezzel akarta kideríteni, hogy meddig marad eszméleténél az ember lefejezése után. Arra vonatkozóan több különböző állítás is létezik, hogy Lavoisier hányat pislogott, a legtöbb helyen 11–20 pislogás olvasható.
