Annak ellenére, hogy a kutyák ma már az életünk szerves részét képezik, meglepően keveset tudunk arról, honnan is származnak. Pontus Skoglund, a brit Francis Crick Intézet genetikusa szerint a kutyák nagy valószínűséggel kétféle szürke farkas keverékei lehetnek. Azt azonban, hogy pontosan mikor váltak el a kutyák a farkasoktól, nehéz nyomon követni, részben azért, mert az ősi egyedek csontozatát nehéz megkülönböztetni.
Az első tanulmány azt tárta fel, hogy a világ legrégebbi kutya DNS-ét egy koponyadarabban fedezték fel Pinarbasiban, a mai Törökország területén, írja a Science Alert. A nőstény kölyökkutya, amely csupán „néhány hónapos” lehetett, nagyjából 15 800 évvel ezelőtt élt, és valószínűleg egy kis farkasra hasonlított. Ezt megelőzően a legrégebbi ismert kutya-DNS „csupán” 10 900 éves volt. Ezt a rekordot egyébként megdöntötte a csapat által Délnyugat-Angliában talált másik, 14 300 éves lelet is, amely jól szemlélteti, hogyan terjedtek el a kutyák Európában.
Laurent Frantz, a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem munkatársa, a tanulmány társszerzője szerint az egyelőre homályos, milyen szerepe lehetett a kutyáknak az utolsó jégkorszakban élő emberek között, de elmondása szerint minden bizonnyal vadászatra vagy védelemre használták őket, ugyanis az etetésük komoly terhet jelentett volna. Még ha ezeket a kutyákat nem is úgy kezelték, mint manapság, valószínűleg akkor is erős kötelék volt közöttük és az emberek között. Ennek a jele volt az is, hogy Pinarbasiban emberi sírok fölé temetve találtak kutyamaradványokat.
Még mindig ott tátong a genetikai szakadék
A másik tanulmányban egy nagy kutatócsoport 216 kutya- és farkasmaradvány genomját hasonlította össze Európa-szerte. E szerint körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt kezdődött egy hatalmas népvándorlás Délnyugat-Ázsiából Európába, az úgynevezett neolitikus forradalom során. A földművesek tömeges érkezése emberi genetikai keveredéshez vezetett, mivel a különböző területekről származó emberek találkoztak és gyermekeik születtek.
A kutatók azonban meglepődve tapasztalták, hogy ez a genetikai keveredés nem egyszerre történt a kutyáknál. Úgy tűnik ugyanis, hogy a vadászó-gyűjtögetők, akik a földművesek megérkezése előtt is itt voltak Európában, már tartottak kutyákat. Mindez a kutatók szerint arra utal, hogy a kutyákat már jóval korábban háziasították, mint ahogy azt eddig gondoltuk. Skoglund szerint azonban továbbra is fennáll egy „genetikai szakadék a kutyák és a farkasok között”, így a kutatások folytatódnak.
